Rozsdagyár

LORDI - Sexorcism (2018)

2018. szeptember 11. - Rock n roller

lo_s-c_1500x1500.jpg

Eléggé belekezdtek mostanában a finn bandák. Gyors egymásutánban a második északi zenekar lemezéről írok, de a minap jött ki például a Koriklaani új albuma is, csak ami most így hirtelen eszembe jut. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelen lemezkritika tárgya, a Lordi "Sexorcism" című kilencedik lemeze nem annyira friss kiadvány már.

Pont a napokban olvastam, hogy az Eurovíziós dalverseny Youtube-csatornájának legújabb lejátszási toplistáján az idei versenyzők mellet újra feltűnt a Lordi. Ennek legfőbb oka nyilván az új lemez megjelenése. Mindenki emlékszik rá, hogy a finn szörnyek ebben a műsorban robbantak be és ilyenkor eszükbe jut újra visszanézni, hogy is volt az a versenydal, amellyel nyertek.

Nem lehet véletlen, hogy az egy főre jutó metalzenekarok számában világrekorder Finnország: pont egy ilyen stílusú bandával aratta eddigi egyetlen győzelmét ebben az egyébként hagy ne minősítsem, hogy milyen színvonalú vetélkedésben. De az is beszédes, hogy míg a korábbi győztes popzenekarok közül még a legnagyobb Eurovízió-rajongók is nehezen tudnának megnevezni az elmúlt tíz évéből kettő-háromnál többet. A versenygyőzelmük utáni slágert pedig pláne nem nagyon tudna mondani senki ezektől az előadóktól. Ehhez képest a finn metalosoknak most jelent meg a dalfesztivál óta a hatodik albumuk, ezeket pedig mind nagyon sokan szeretik Európa-szerte, de más kontinenseken is. Magyarországon is már többször adtak teltházas koncertet, és novemberben újra jönnek. És ezzel a lemezzel is foglalkozunk, így tizenkét évvel a Hard Rock Hallelujah győzelme után is. Mint ahogy az is a metalzene erejét mutatja, hogy a fent említett Youtube-csatorna toplistáján a finn győztes az egyetlen régebbi zenekar, még ennyi idő elteltével is.

Nyilvánvalóan az adatott versenyen való győzelemhez szükség volt az extremitásra is, ahogy Conchita Wurst, vagy a szívbeteg portugál Pandacsöki Boborján, az aktuálpolitikai téma miatt győztes ukrán versenyző, vagy a csirkének öltözött orosz (vagy szintén ukrán?) előadó esetében is. De ahhoz, hogy a Lordi később is bent maradjon a köztudatban, kellett a zene.

A Lordi annak idején csak azért nevezett be a versenybe, mert jó reklámnak gondolták. Eszükbe sem jutott, hogy nyerhetnek. Hasonlóan, mint idén a hazai versenyen az AWS, akik végül a metal társadalom összefogásának köszönhetően arattak meglepetés győzelmet. Sajnos nekik a nemzetközi erőpróba már nem sikerült úgy, mint finn elődeiknek, de így is sok ember ismerte meg a nevüket, és ennek a szereplésnek köszönhetően jutottak el például a Wacken Open Air Fesztiválra.

Na, de most már szakadjuk el az Eurovízióról, fókuszáljunk a Lordira. A fent leírt dicséretek ellenére nekem nem tartoznak a kedvenceim közé a finn szörnyek. Eleve nem szimpatikusak az ilyen beöltözős dolgok, főleg ha még valami gyerekes háttértörténet is tartozik a jelmezekhez. Lehet itt jönni a Kiss-el, a Slipknottal, meg más egyéb beöltözős kedvenccel. Elhiszem, hogy te szereted az ilyesmit, nem vagyunk egyformák, én nem. Persze ettől még lehet egy zene fantasztikus. Azért én is kedvelek néhány maszkos/beöltözött csapatot. Csak maga a körítés nekem nem jön be, így ezek a zenekarok nálam mínuszból indulnak. Ehhez párosul még Mr. Lordi szörnyszerű éneklése, ami szintén nem az én pályám. Hangsúlyozom, nincs nekem semmi bajom a Lordi zenéjével, csak a körítés miatt valahogy nem sikerült bekerülniük a belső körömbe, így nem annyira éreztem rá késztetést, hogy hallgassam őket. Nyilván hallottam korábbi lemezeiket is, de mivel magamtól nem vettem elő őket, így nem is maradtak meg bennem.

A "Sexorcismot" sem nagyon hallattam volna meg magamtól, de hozzám jutott, hogy írjak róla, így kénytelen voltam végighallgatni. És meglehetősen pozitív csalódás ért. Bár, mint említettem, korábban sem volt bajon a zenéjükkel, de ezzel nem hogy bajom nem volt, de kifejezetten tetszett. Valahol olvastam, hogy ez a zenekar legmegosztóbb albuma. Mivel a korábbiakat annyira nem ismerem, így nincs viszonyítási alapom, nem tudok állást foglalni abban a kérdésben, hogy hol helyezkedik el a teljes Lordi életműben. Nekem most speciel ez a kedvenc lemezem tőlük. De érthető okokból én nyilvánvalóan nem vagyok jó viszonyítási alap ebben a témában.

Arra sem igazán emlékszem, hogy a horrorral párosított szexualitás korábban is központi téma volt-e a Lordinál, vagy ez most egy tematikus albumnak számít-e. De talán ez lehet a legmegosztóbb titulus kiváltó oka. Mindenesetre, hogy ezt az egészet mennyire nem kell komolyan venni, jól mutatják az olyan szójátékok a dalcímekben, mint a Romeo Ate Juliet, a Slashion Model Girls, a Sodomesticated Animal, vagy akár maga a Sexorcism.

A tizenkét dal elég hosszúra sikerült, az átlag olyan öt perc körül van. Az albumon ugyan 13 track hallható, de ebből az egyik egy "hipnotizációnak", vagy valami hasonló jelenségnek a "dokumentált" hangfelvétele. Ez az egy tétel aminek a hossza még a két percet sem éri el. A dalok mind négy perc fölöttiek. Ebből kifolyólag az egész album olyan hosszú lett, hogy vinylen csak dupla korongra fér rá a teljes anyag.

A finn csapat mindig is ezt a '80-as, ’90-es években gyökerező, hard rock, glam metal, melodic metal alapú heavy metalt játszotta, ami hozzám elég közel áll. Most kicsit szégyellem is magam amiatt, hogy eddig elzárkóztam tőle. Bár Mr. Lordi énekstílusát továbbra is kissé stílusidegennek érzem. De mivel a Lordi zenekar tulajdonképpen a frontember szóló projektjének tekinthető, hiszen ő találta ki az egész formátumot, a jelmezekkel együtt, és ő maga írja a zenét és a szövegeket is, fogadjuk el, hogy ő így szeret énekelni. Bár szerintem neki sem ez az eredeti énekstílusa.

Vannak kifejezett kedvenc dalaim, mint például a Sexorcism, a Your Tongue's Got The Cat, a Naked In My Cellar. De inkább nem is folytatom, egyszerűbb lenne felsorolni azokat a számokat, amit nem neveznék kedvencemnek. Azonban önmagamat is megleptem azzal, hogy ezek közül sem tudom egyikre sem azt mondani: nem tetszik. A The Beast Is Yet To Cum bizonyos riffjei engem kísértetiesen emlékeztetnek a talán legjobb Otep nótára, a Confrontationre, de nem hiszem, hogy tudatos nyúlásról lenne szó.

A fanatikus Lordi hívőktől elnézést kérek, hogy belekotyogtam a kedvenc zenekaruk munkásságába, de időnként olyanról is írnia kell az embernek, amiben nincs annyira otthon. Mivel a hallottak eredményképpen az előzetesen várnál sokkal jobb véleményem alakult ki a "Sexorcism" című korongról, talán megbocsátják nekem, hogy beleütöttem az orrom a dolgukba. Mindenesetre megfogadom, hogy ha időm engedi, nyitott füllel, szívvel és lélekkel végig fogom magam rágni a teljes Lordi diszkográfián.

8/10
lo_s_p01.jpg

Fotó: Eero Kokko

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr614234937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kútmester 2018.09.11. 23:36:16

Pont hogy az énekhang teszi jobbá, különlegesebbé a Lordit, és különbözteti meg hasonló bandáktól. Ha nem ilyen lenne az énekhang, a Lordi már a feledés homályába veszett volna.
süti beállítások módosítása