CHRIS SLADE - Az ACDC volt dobosa beszélt a bandában eltöltött évekről

2018. november 06. - Kovenant

chris_slade.jpg

Az eonmusic online zenei magazin közölt egy hosszú interjút Chris Slade dobossal, aki 1989 és 1994, majd 2015-től a "Rock Or Bust" album világ körüli turnéjának befejezéséig volt a legendás ausztrál hard rock csapat, az AC/DC ütőse. A cikkben a walesi zenész kitért az együttesben eltöltött évekre és volt mondanivalója Axl Rose-ról, illetve az utóbbi évek viharos történéseiről is.

Chris Slade élő legenda a rockvilágban: a hatvanas évek közepe óta játszik a legkülönbözőbb formációkban tulajdonképpen szünet nélkül és jelenleg is aktívan koncertezik majd' fél évszázados repertoárjának felelevenítésével a The Chris Slade Timeline révén. Pályája során olyan bandákban és előadók mellett tűnt fel, mint a The Firm (Jimmy Page - Paul Rodgers), a Uriah Heep, Tom Jones, az Asia, a Manfred Mann's Earth Band, Gary Moore, David Gilmour, de természetesen mindenki leginkább az AC/DC kopasz dobosaként ismeri.

Pont abban a korszakban váltotta Simon Wright angol dobost a bandában, mely az ausztrál brigádot visszahelyezte a legnagyobb sztárok közé. Az 1990-es "Razors Edge", stúdióalbum, majd az 1992-es "AC/DC Live" dupla koncertlemez, illetve az azt követő 1993-as Big Gun filmsláger révén az egész világ megtanulta a nevét.

Az AC/DC-hez történő csatlakozás körülményei

Körülbelül száz másik kiváló dobossal együtt vettem részt a meghallgatáson. Nem árulok el neveket, de néhányuk tényleg a világ legismertebb dobosa volt akkoriban. Talán pont a századik lehettem a sorban, mert a meghallgatások már jó néhány hónapja folytak. Amikor kijöttem a próbáról, pocsékul éreztem magam. Ahogy hazafelé vezettem a kocsimmal, nagyon el voltam keseredve és folyamatosan az járt a fejemben, hogy: "Miért csináltam ezt? Miért mondtam azt?"

Úgy éreztem, hogy nagyon gyengén muzsikáltam a meghallgatáson. Amikor hazaértem, a feleségem kiszaladt elém és rögtön megkérdezte: "Na, hogy sikerült?" Azt feleltem: "Rettenetesen rosszul. Nem hiszem, hogy sok esélyem lenne." Mire ő nevetve azt válaszolta: "Épp most hívtak, hogy tied a meló!" Szóval az AC/DC már akkor felhívott, mielőtt egyáltalán hazaértem volna! Egy-két hónap elteltével már a "The Razors Edge" albumon dolgoztunk.

A "The Razors Edge" lemez felvételei

Az AC/DC, függetlenül attól, hogy ki éppen a dobosuk, mindig együtt játszik, állandóan, egész nap, egyik dalt a másik után felvéve. Így megy ez náluk. A Thunderstruck nótát talán pár napig próbáltuk, csakúgy, mint a többi dalt is: Brian Johnson pedig minden tételt velünk együtt énekelt fel. Tehát a stúdióban is együtt  játszottunk mindent: ez a munkamódszerük. Mindig így csinálták és mindig is ezt fogják csinálni. Ez az évtizedek során mindig is így volt és meg is van az eredménye. Néhány zenekarban a tagok nem is beszélnek egymással, nem is találkoznak: a dobos felnyomja az ütemet, aztán a basszusgitáros egy héttel később jön és feljátssza a saját részét. De az AC/DC esetében ez más: minden egyes dalt és felvételt együtt csinálnak. 

A felvételek során senki sem gondolta volna a bandában, hogy a lemez ilyen hatalmas siker lesz: én sem, de szerintem a többiek sem. A Thunderstruck akkora őrületet generált, hogy az AC/DC ismét a legnagyobb világsztárok közé került és azóta is őrzi ezt a pozícióját.

Ha jól emlékszem, maradt néhány felvett, aztán fel nem használt nóta a talonban. Nem sok, de néhány igen. Szinte a teljes albumot Dublinban vettük fel, aztán a felvételeket elvittük Kanadába és Bruce Fairbairn producer vette át az irányítást. De több hetet töltöttünk Dublinban a kezdetekkor. Ez az időszak egyfajta demozásként is felfogható, de rengeteg akkor készült felvételt használtunk fel, viszont kétségtelen, hogy a végleges, profi stúdiózás Vancouverben történt. 

Az AC/DC-ből történő távozásának körülményei

Felhívott Malcolm. Londonban demóztam a srácokkal. Hárman voltunk, Angus, Malcolm és jómagam. Mal basszusozott, Angus ritmusgitározott, én doboltam. Nem volt szólógitár, csak ritmusgitár, ami elég fura volt, mert ugye Malcolm volt minden idők egyik valaha élt legjobb ritmusgitárosa. De csak basszusozott a demózásoknál: hetekig próbáltunk, folyamatosan írták a nótákat és gyakorlatilag együtt laktak. Gondoltam, én is beszállok, mire azt mondták, hogy persze, gyere és nyomjuk, szóval hosszú heteken keresztül dolgoztunk. Ebből a zenélésből lett az 1995-ös "Ballbreaker" album és minden egyes dalt én demóztam fel. 

Miután kiléptem a bandából, elmentem meglátogatni Cliffet és Briant. Elmentem meginni velük egy korsó sört és mindannyian ugyanabban a hatalmas bérelt házban voltak és meg is kérdeztem, hogy hol van Phil? Akkor már tudtam, hogy visszatért a zenekarba. Brianék mondták, hogy az emeleten van és hallottam is játszani. Az én dobtémáimat tanulta éppen, ami vicces, mert korábban meg nekem kellett az ő dobtémáit megtanulni. Tehát éppen akkor tanulta be azokat a sávokat, melyeket a következő albumra játszottam fel. 

Szóval, visszatérve Mal telefonhívására: Mal közölte velem, hogy kipróbálják Philt. "Úgy tűnik, hogy rendbe hozta magát és az életét és ki akarjuk próbálni." Mire én: "Nos, akkor én léptem. Köszönöm, de ..." Erre Mal közbeszólt: "Nem, nem, azt szeretnénk, ha maradnál. Még azt sem tudjuk, hogy tud-e még egyáltalán dobolni, mert már régóta nem fogott ütőt a kezébe." "És ki fogjátok próbálni, hogy megy-e még neki?" "Igen, már beszéltünk is vele." Ekkor rövidre zártam a dolgot: "Hát, akkor viszlát. Ha Phil nem tud már játszani, akkor ez már a ti problémátok, Mal." De Mal megint közbeszólt: "Ne, továbbra is fizetjük a béred." De ennyi volt, kiléptem, ott és akkor.

Nagyon kiborultam egyébként. Ezután három évig a dob közelébe sem mentem. Ki voltam ütve. Úgy gondoltam, hogy mindent beleadtam, a legjobb képességeim szerint játszottam (ahogy mindig is szoktam egyébként), de ezt nem értékelte a banda. Azt mondtam magamnak: "akkor ennyit a rockbizniszről." 

A 2015-ös visszatéréséről és Axl vendégszerepléséről 

Nem igazán lepődtem meg. Persze a híváskor ledöbbentem, különösen azt tekintetbe véve, ahogy az előző időszak véget ért. Őszintén szólva nagyon jólesett. Pont Svájcban játszottunk a The Chris Slade Timeline keretében, amikor a menedzserük hívott. Húsz percig dumáltunk, mire megkérdeztem: "A banda minden tagja egyetért ezzel?" A válasz határozott igen volt. Elképesztő dolog volt ez, főleg a koromat figyelembe véve. Közel jártam már a hetvenhez (ahogy Brian is mellesleg), de fantasztikus volt az egész, a turné csodálatosan sikerült és persze hatalmas megtiszteltetés, hogy ismét az AC/DC-ben zenélhettem.  

Axl keresett meg minket Brian kényszerű távozása után. Ahogy megjött, megkérdezte Angust: "Szerinted játszhatnánk a Live Wire és a Riff Raff nótákat is?" Mire Angus: "Nos, most nem tudnánk eljátszani ezeket, de meg fogjuk tanulni a dalokat." Axl tényleg felrázta a dolgokat. Angus úgy rohangált körbe a színpadon, mint egy iskolásfiú. Brian is nagyszerű, hatalmas arc és remek fickó. De Axl is mindent megtett. Nem hittem el, hogy ki tudja énekelni azokat a magasakat. Amikor meghallottam, hogy Axl lesz az énekes, eléggé le voltam lombozva, mert csak a Guns 'N Roses hangját ismertem, de aztán tényleg kipréselte magából azokat a hihetetlenül magas hangokat is, melyeket csak a kutyák képesek meghallani! Hihetetlen volt, fantasztikus munkát végzett.  

Az új AC/DC-album felvételeiről 

Úgy hírlik, hogy a "Back In Black" felállás négyötöde ismét együtt dolgozik és ehhez én sok szerencsét kívánok. Szerintem fantasztikus hír és miért is ne? Mindenféle pletykát hallok: Axl felénekel egy nótát, Brian egy másikat, szóval elég zavaros most a kép. De megtanultam egy dolgot: az AC/DC kapcsán ne ülj fel a pletykáknak, a rajongói híreknek, mert azok sosem igazak. De Angus persze elmúlt hatvan és még jó pár aktív év van benne. Ezt szereti csinálni: a festegetéssel meg a dohányzással relaxál, a fennmaradó időben meg zenél. 

Hogy aztán Cliff visszatér-e a nyugdíjas életéből? Attól függ, hogy unja-e magát eléggé. Manapság csak horgászni szeretne a fiával, aki profi horgász. Szóval nem tudom, de lehetséges a dolog. Viszont ahogy mondtam, mindez csak pletyka. Angus persze nagyon család-centrikus ember (lásd Stevie példáját), szóval nem lennék meglepve, ha előkapna egy unokatestvért vagy unokaöcsöt, aki kiválóan basszusozik. Persze csak tippelek.

Fotó: youtube.com​ 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9414356037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.