DEGRAGORE - From Sin To Redemption (2018)

2019. január 05. - Kovenant

degragore_cover.jpg

A metalon belüli mikroszcénák tudják kitermelni a legfurcsább, legszélsőségesebb és - némi nyitottsággal tekintve - a legszórakoztatóbb produkciókat. Ezek az együttesek és lemezeik általában egy-egy zenei poénra vagy ötletre épülnek és még a közreműködő zenészek sem veszik komolyan önmagukat. A brutális death metal / goregrind színtér tipikusan ilyen és ma már át is ment egyfajta fesztiválbuli-pótlékká: elég, ha itt a cseh Gutalax nevét említjük. 

A magyar Degragore is ezen a pályán játszik: a budapesti banda 2016-ban alakult, két EP és két kislemez után 2018 novemberében jelent meg első sorlemezük "From Sin To Redemption" címmel az orosz Satanath Records, a magyar Metal Ör Die Records és a német Rebirth The Metal Productions közös kiadásában.

A kéttagú projektben Tóth József (Liquid Cemetery, Abehrum, Dipylidium Caninum, Nekrofília) felel minden hangszerért, míg az éneket Nemes Norbert (Paediatrician) szállítja, bár jelen esetben az ének igen eufemisztikus kifejezés, hiszen a goregrind hagyományainak megfelelően itt véges-végig disznóvisítás, illetve az ihletettebb pillanatokban pincemély death metal hörgés hallható a dalokban.

A csapat alapkoncepcióját nem nehéz megfejteni: a legextrémebb, hetvenes-nyolcvanas évekbeli olasz horrorfilmeket idéző belezős-öklendezős durvulat (ehhez elég a borítót szemügyre vennünk), megfejelve pusztítóan szélsőséges keresztényellenes és igencsak gyomorforgató számcímekkel. Mivel a dalszöveg a Degragore esetében az ismert értelmezési tartományon túl helyezkedik el, azzal nem tudunk mit kezdeni: további tennivalónk itt nincs. A korong nem lett túljátszva: a lemez alapjáraton tíz tételt tartalmaz harminckét percben, ehhez lett hozzácsapva két bónusznóta, mellyel közel negyvenpercesre hízott az anyag. 

Mivel tulajdonképpen projektzenekarról van szó, mely a legszűkebb színtéren, saját eszközeivel küzdve működik, méltánytalan lenne felhozni a hangzás színvonalát. Az album megszólalása rendben is lenne, de a dobprogram jelenléte számomra rettenetesen zavaró: olyannyira kattogós, gépies csikorgást-kalapálást produkál, hogy bizony negyedóra elteltével már fejfájáscsillapító után kutattam a konyhában. 

Zeneileg nagyon rendben van az anyag: a stílus rendkívül szűk eszköztárához képest igen változatos a felhasznált témák és riffek halmaza. Középtempós death metal őrléstől kezdve a hardcore darálásokon át még a hagyományos metal felé is kikacsint a brigád, de természetesen kiemelt helye van a blastbeates csépeléseknek is.

Ami számomra már zavaróbb volt, az a három-négy tétel után igen kiszámíthatóvá váló dalszerkezet kérdése: alapjáraton háromperces szerzeményekről beszélünk, azonban mindösszesen két olyan nóta található az albumon, mely nem tartalmaz legalább félperces intrót. Ezek - gondolom - különböző filmekből lettek előbányászva: gyermeksírás, női sikolyok, ajtónyikorgás, a rothadás különböző fázisaiban leledző húscsomókat elfelhőző légyzümmögés, azaz igazi horrorklisék vezetik be a dalokat, nem ritkán egyperces hosszal, így az érdemi mondanivalóra alig másfél-két perc jut.

A gitár szinte kizárólagosan a ritmusjátékra szorítkozik, azaz szólókat itt ne keressünk: egyedül a Cannibal Priest, illetve a Book Of Sin című szerzeményekben villan fel pár másodpercre a hangszer. A lemez középrésze volt számomra a legerősebb: a középtempós, klasszikus death metalos őrlésű Path To Self-destruction, a kiváló riffel rendelkező, már említett Book Of Sin, valamint a Church Of Blasphemy kifejezetten húzós, bitang darabok, csakúgy, mint a záró bónusztétel, a The Cross, melyben a lemezhez képest dallamosabb témák érkeznek.

A korong többi tételében azonban az igen monoton riffelés, a gépies dob, az ének és a teljesen egyforma dalszerkezet megtette a hatását: egybefolynak a tételek, mint egy félórás zajmassza és egész egyszerűen képtelennek tűnt szétszálazni a szerzeményeket. 

Ami kétségkívül rendkívül megnehezítette az anyag befogadását, az a vokális teljesítmény: minden tiszteletem Nemes Norberté, hogy ezeket a hangokat ki tudja préselni magából, de a szinte végig jelen levő disznóvisítás számomra totálisan tönkrevágja az egész produkciót, mert tényleg nem tudom röhögés nélkül végighallgatni a dalokat. Ha ez volt a cél, akkor a Degragore tökéletes munkát végzett: értem én, hogy ez a stílushoz tartozó kötelező kellék, de nem ártana némi változatosságot vinni az énekbe, mert ez így már középtávon is nagyon fárasztóvá és monotonná teszi a nótákat.

Biztos vagyok benne, hogy a goregrind/brutális death metal rajongói örömmel fogadják a magyar csapat bemutatkozását: gyanítom, hogy itthon száz-százötven arcnál többen nem kapják fel a fejüket a "From Sin To Redemption" anyagra, ezért a bandának mindenképpen érdemes a tematikus magazinok, koncertszervezők és külföldi fesztiválok felé gondolkodni.  

6/10

degragore.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2114523302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Figy L M 1 ideYEeeah 2019.01.05. 15:13:28

Nálam ez pont ellenkezőleg hat. Ha nem lenne ez az extrém vokális teljesítmény, akkor tudnám nehezebben befogadni az anyagot. Mert a már említett dob, és ez a gitárprodukció számomra nem sok pluszt ad hozzá.

andi8401 2019.01.10. 12:37:46

Na ez van akkor, amikor egy hozzá nem értő kapja meg a lemezt hogy írjon róla.
Ez kritika több sebből vérzik, pedig egy nagyon jó lemez lemez minden hibájával együtt!
Lemez- 10/9
kritika - 10/3

Slepy 2019.01.10. 14:52:27

Szeretem Kovenant kritikáit, de itt most egyetértek az előttem szólókkal.

Mónika Kohulák 2019.01.11. 16:12:49

Màr az büdös az egèsz kritikàban hogy egy lapon emlìti a gutalaxal, mivel valoszinu a kritikus csak azt ismeri a gore stiluson belül mert csak ök jönnek 2 evente a rockmaratonra :D
A dob program engem egyaltalan nem zavart, èlőben sem màs egy monoton blastbeatet hallgatni, ami ennek a stilonak a sajatossaga..
Azt hogy az introkat le horror klisèzte, azt hagyjuk is..
Aki nem ert hozza ne irjon errol a fajta zenerol.
Sajnos nalunk nagyon szűk rèteg nyitott erre a stilusra, meg vagyunk ragadva a multban es csak a tcs meg az ossian a menő.
Nem veletlen hogy külföldi kiadok gondozasaban jött ki a lemez.. tovabbra is arrafele kell kacsingatni.
Hajra sracok mocsok egy undorito anyag lett. Gratulalok

Whyolent 2019.01.21. 04:23:43

két EP és két kislemez után - akarod írni kettő kis lemez és kettő single

hiszen a goregrind hagyományainak - akarod írni brutal death metal

méltánytalan lenne felhozni a hangzás színvonalát - akarod írni, a hangzás iszonyat jó, mély és brutális, pontosan olyan amilyennek lennie kell

dobprogram jelenléte számomra rettenetesen zavaró: olyannyira kattogós, gépies csikorgást-kalapálást produkál - akarod írni a 230 és 300 bpm közötti leütéseket nehezen fogja fel az agyad, ezért inkább maradsz a beatrice daloknál és gyógyszerfüggő vagy...

a stílus rendkívül szűk eszköztárához képest - akarod írni a brutal death metalnak van a legnagyobb eszköztára, hihetetlen gyors dob, extrém gitárok, brutális ének fajták ( hörgésen belül is van 6-7 fajta, nem a pince hörgés nincs közte pfff)

a dalszöveg a Degragore esetében az ismert értelmezési tartományon túl helyezkedik el, azzal nem tudunk mit kezdeni: további tennivalónk itt nincs. - akarod írni a dalszöveg a stílushoz képest igen csak igényesen kivan dolgozva, érdemes elolvasni a szövegkönyvet, ha meg nem tudsz angolul kérd meg egy ismerősöd segítsen.

egybefolynak a tételek, mint egy félórás zajmassza - akarod írni, legközelebb nem begyógyszerezve hallgatsz zenét.

nem ártana némi változatosságot vinni az énekbe - akarod írni Norbert 4 fajta énekfajtát tesz a lemezre így színesítve a zenét, amitől nem lesz egyhangú és unalmas a lemez.

gyanítom, hogy itthon száz-százötven arcnál többen nem kapják fel a fejüket
na látod a kritikádnak ezen részében egyet értek! köszönhető az ilyen hulladék média barát blogoknak, akik a nagy kiadós mainstream szart istenítik az igazi értékek helyet.

A hammer a rockinform a rockstar és a többi magyar metal media szennylap ugyan olyan hulladék mint a bors, blikk és többi szar celeb újság.
Nektek az ilyen szennyek mondják meg, hogy kinek a bulijára kell befizetned a pénzed és kinek a CD-jét kell megvenned, soha nem lesz egy saját gondolatod sem ha nem vagy képes elrugaszkodni ezektől a szaroktól és továbbra is mainstream szarral veszed körbe magad. te is élő példája vagy a szarnak, ahogy fényezed a külföldi bandákat és lehúzod a magyart....

A Degragore ‎- From Sin To Redemption egy nagyon erős Brutal Death Metal (nem brutális death metal) lemez lett, ami itthon egy IGAZI CSODA, hogy vannak emberek akik ezt műfajt képviselik és nem pedig a viva tv-s euróviziós média-barát fostalicskát.