VIOLET COLD – kOsmik (2019)

2019. március 22. - Chloroform Girl

334392_800.jpg

Nem tudom, rajtam kívül emlékszik-e bárki az egykoron az MTV-n futó Fur TV című sorozatra, melynek egy emlékezetes epizódjában Fat Ed úgy jellemezte az általa játszott zenét, mint „vegetáriánus-progresszív grindcore”. Akkor ezen persze még jót röhögtem és eszembe nem jutott volna, hogy egyszer azerbajdzsáni gótikus post-blacket fogok hallgatni. Irónia nélkül. Mi több, még tetszeni is fog.

Az avantgárd, illetve post-black metal világától nem szokatlanul (gondoljunk csak Kátai Tamás Thy Catafalque-jára) a Violet Cold is egyetlen ember munkáját dicséri: a bakui származású Emin Guliyev egyedüli szerzőként áll a projekt mögött. Idén debütáló albuma, a „kOsmik” sorban már a nyolcadik, így sejthető, hogy nem egy lelkes amatőrrel állunk szemben. Ezt a lemez ékesen alá is támasztja; a hét számból álló zenei élmény konzisztens, súlyos, harmonikus, ahol kell, és példásan játszik a sötét és a világos egyensúlyával.

Alapvetően az album szinte összes dalát ugyanúgy lehet jellemezni: kitartott akkordok, túlnyomórészt kimért tempó, a fő dallamtémát pedig mindenhol jelen levő, fényes, éteri hangzású szintetizátor és/vagy gitár viszi. Ez a könnyen leírhatóság azonban egyáltalán nem teszi egyhangúvá vagy unalmassá az albumot: Emin nagyon tudja, hogy jellegzetes összetevőiből mikor, hova és mennyit kell pakolni. Mindez szépen lekövethető akár csak a dobtémákon: bár mégis csak black metalról beszélünk, és a vokál stílusa is javarészt emellett tanúskodik, a műfajra jellemző blast beat csak helyenként kerül elő. Olyannyira, hogy a Black Sun című nyitó dalban egyenesen dubstepre emlékeztető dobtémákat véltem felfedezni. Természetesen az extrém metal kedvelőinek nem kell aggódniuk, a grandiózus hangzásokból és a merengős akkordokból előbb-utóbb biztosan fel fogja őket rázni egy duplázó-futam.

A Violet Cold számtalan helyről meríti inspirációit, ezek mind tetten érhetőek a lemezen. A már emlegetett blacken kívül nagyban merít a gótikus metalból, ahogy ezt a Space Funeral vagy az Ultraviolet dalok súlyos, fejlógatós akkordjai is bizonyítják. A fő vokál jellemzően torz: nem is annyira a blackre jellemző károgás, sokkal inkább a death metal fele húzó, pincemély hörgés, ami talán a Space Funeralban érhető tetten legmarkánsabban.

Érdekes változatosság még, hogy a vokál sokkal inkább olvad bele a háttérbe, mintsem előtérbe kerülne; a dalok témáit a már emlegetett elektronikus és gitártémák viszik, a hörgések inkább aláfestésül szolgálnak, így a technikailag vokális dalok is instrumentálisnak hatnak.

Emin sokat játszik a női énekkel is: tiszta női vokál több formában is előkerül a harminchat perces album során. Míg a Contactban kifejezetten folkos, azerbajdzsáni gyökereit megidéző éneket hallunk, a címadó kOsmikban elektronikusan torzított, már-már K-pop-ot idéző, magas, vékony hangú vokál töri meg a zúzást, a Black Sunban pedig egy agyonviszhangosított, a tompa basszusgitárral és a sötét atmoszférával keveredve kifejezetten hátborzongató mondókát kapunk.

Kiemelkedően stílusos, hogy ezt az arany szegélyekkel díszített sötét masszát egy váratlan klasszikus, Bach D-dúr szvitjének zongorás átirata zárja – természetesen műfajhoz hűen ez alól sem maradhat el egy baljós hangulatú, folyamatos, zúgó háttérzaj.

Az albumnak nagyon jól áll az azerbajdzsáni gyökerek finom beleszövése az amúgy teljesen modern hangzásba. Gondoljunk akár a Contact dalbetétjére, akár a Mamihlapinatapai gitárra hangszerelt keleties témáira, Emin pont annyira fűszerezte meg folkos elemekkel zenéjét, amennyire még egy nyugati zenén szocializálódott fül fennakadás nélkül be tudja fogadni – nagyjából úgy, mint a System of a Down csinálta annak idején alig észrevehető, ki-kiköszönő örmény népzenei ihletettségével. A blackes darálás, a gótikus, kitartott, zajos akkordok kontrasztja a tiszta női énekkel, valamint a lebegő, csilingelő gitártémákkal és hangeffektekkel elbűvölően egyedi zenei élményt nyújt; mintha valaki ipari húsdarálón aprítana le nekünk egy naplementét.

8,5/10

violet_promo_800.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr914709107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.