Lassan vége 2019 első negyedévének és hasonlóan az üzleti vállalkozások, cégek gyakorlatához, amikor is értékelik addigi teljesítményüket, én is szépen számba vettem az idei év eddigi megjelenéseit. Legnagyobb meglepetésemre alig találtam olyan albumot, mely tartósan a lejátszómban ragadt volna vagy melyre egyáltalán lenne okom emlékezni. Talán a Soilwork anyaga az, melyről úgy érzem, hogy a jövőben is meg fog fordulni nálam és tartósan részévé válhat annak a mintegy száz albumnak, melyet életem során rongyosra hallgattam.
Ha pedig olyan 2019-es lemezeket keresnék, melyek nem a sablongyárban, elő-fröccsöntött minták alapján készültek (egyáltalán: bármiféle izgalmat vagy újdonságot nyújtottak), akkor abszolút bajban lennék. Mintha lefagyott volna a metalszíntér: a nagyobb kiadók főbandái biztonsági játékot játszanak, gyakorlatilag alig mernek elszakadni attól a jól bejáratott formulától, melyet karrierjük utóbbi tíz-tizenöt évében centire kidolgoztak. A kisebb kaliberű csapatok pedig vagy a retro-trend különböző hullámait ülik meg kópiaszakkörbe tömörülve vagy totálisan műanyaghangzású, szakmányban gyártott produkciókkal állnak elő, melyeket alig lehet megkülönböztetni egymástól.
Az apró underground istállók pedig futószalagon hozzák a teljesen tökkelütött, ámde annál lelkesebb amatőrök borzalmasabbnál borzalmasabb korongjait, melyek meghallgatását a spanyol inkvizíció simán felvehette volna kínzó- és vallatási procedúrái közé. Az egy kezemen meg tudom számolni azokat a kis, ámde profi kiadókat, melyek lemezeit gyakorlatilag bármiféle előismeret nélkül is érdemes beszerezni, mert a minőség állandó, a csalódás pedig kizárt.
Nos, a kaliforniai Ashen Horde egy olyan brigád, melyről még nem hallottam eddig, de harmadik soralbumuk, mely "Fallen Cathedrals" címmel március 22-én jelent meg a Rockshots Records gondozásában, egész egyszerűen elvarázsolt. Manapság már gyakorlatilag lehetetlen olyan metal- vagy rockzenével találkozni, mely egyediségével szinte fejbe vág, de az amerikaiak átkozottul közel jutottak hozzá.
Az Ashen Horde Trevor Portz egyszemélyes zenei projektjeként indult valamikor 2013 környékén: sorra jöttek az EP-k és két sorlemez is, majd 2016-ban Stevie Boiser énekesként megérkezett a bandába, ami kétség kívül főnyereménynek bizonyult. Ezzel a kétfős felállással készült el a "Fallen Cathedrals" korong is, mely az extrém progresszív metal egészen új ízeivel kínálja meg a nyitott, a stílust ismerő és szerető rajongókat. Természetesen nem arról van szó, hogy az amerikai brigád valami olyasmi zenét talált fel, ami korábban nem létezett, hanem sokkal inkább a teljesen egyedi hangról és dalszerzői ambíciókról, mellyel a már meglévő elemeket tudták egészen újfajta szemlélettel elegyíteni.
Iszonyatos gondban lennék, ha meg kellene határoznom az Ashen Horde zenei stílusát, azonban az extrém progresszív metal jóféle közelítésként szolgálhatna. A disszonáns akkordokkal teli sikálások, illetve az alkalmankénti pincemély hörgések egyértelműen a death metalban (mégpedig a Morbid Angel által elindított vonulatban) gyökereznek, de a károgó vokális előadásmód, illetve a blastbeatek, a tremoló riffelés már a black metalt idézi. Azonban ebbe kevernek bele a kaliforniaiak egy jó adag prog-metalt, tiszta énekkel teli dallamokat, illetve néha a Voivodot idéző retro-avantgárd refréneket és íme, máris előállt az az eszement, magával ragadó zenei katyvasz, melynél izgalmasabbat 2019-ben még nem hallottam.
Amikor egy ennyire tömény, sűrű, eklektikus masszával van dolgunk, mindig fennáll a veszélye annak, hogy a minél súlyosabb megszólalás átcsap egyszerű brutalizálásba vagy éppen agyament művészieskedésbe, de szerencsére az Ashen Horde teljesen más pályán mozog. A kontrollált káosz a tökéletes jelzős szerkezet mindarra, amit ebben a negyvennyolc perces, a bónusztétellel együtt kilenc szerzeményt tartalmazó korongon fogad bennünket, ráadásul (ami igen ritka az extrém vonalon) igazi szépséget, esztétikus agressziót is találunk a leomlott katedrálisok árnyékában. Elég itt a szenzációs The Vanishing kifejezetten elszállós, fúziós dzsesszes zárórészére gondolnunk.
A "Fallen Cathedrals" konceptalbum, mely J.G. Ballard angol író disztópikus sci-fi regényén, az 1975-ben megjelent Toronyházon alapul. A kötet egyfajta allegóriája a társadalom osztályokra épülő rétegeződéséről, illetve ennek felbomlásáról mind csoport-, mind pedig egyénszinten. Az ember elállatiasodása, a civilizáció villanásnyi idő alatt történő elenyészése mindig hálás téma, melyhez rendkívül jól passzol ez a sötét, nyomasztó atmoszférájú zene is.
Mivel az egész korong rendkívül egységes hangulatú, de ezen és saját stílusán belül kifejezetten dallamos és változatos, mindenképpen egészében érdemes meghallgatnunk. Nehéz lenne dalokat kiemelni, mert a nóták egymás hatását erősítik, gyakorlatilag folyamatos kompozíciós építkezés zajlik ebben a bő háromnegyed órában és a végére érik be az egész anyag.
A számos alstílusból történő merítkezése okán az Ashen Horde harmadik soralbuma egyformán ajánlható a black, death, avantgárd, de még a modern progresszív metal rajongóinak is. Nem tudok, de nem is akarok nagyítóval hibát keresni a produkcióban: ez egy közel tökéletes teljesítmény, igazi modern, XXI. századi metal, mentes mindenféle kényszeres nosztalgikus hátratekintgetéstől és trendmásolástól. Nagyon erősen ajánlott anyag.
10/10
