ZOLI BAND - Santa Monica (2019)

2019. április 10. - chris576

zoli_band_cover.png

Téglás Zoltán, az Ignite frontembere, a Pennywise és a Misfits egykori tagja, jelenleg a Zoli Band élén tör utat magának a rockszíntér egyre nívótlanabb világában és most az eddigi produkcióira eddig egyáltalán nem jellemző zenei világú lemezzel örvendeztet meg minket. A "Santa Monica" képében egy melódiákban gazdag, kellemes, vidám hard rock anyag testesül meg.

Zoltánt a hardcore/punk vonal zászlóvivőjeként ismertük meg többek között, továbbá a hazaszeretetével kapcsolatos elhivatottságát illetően. Édesapja a hatvanas évek végén emigrált Amerikába, Zoltán már ott született, de rendszeresen hazalátogat, büszke magyarságára, ezt több ízben is kidomborította már, interjúkban és dalszövegeiben egyaránt. A szóban forgó lemez Budapest My Love című darabja is ezt a témát feszegeti.

Véleményem szerint a szólóbandája nevét egy kissé körültekintőbb módon is megválaszthatta volna: valahogy nem klappol a név, olyan furán hangzik ebben a formában, még jó hogy nem Bélának, vagy mondjuk Józsinak hívják a csávót… De ez nyilván nem von le semmit a taglalt nagylemez erényeiből, a banda rendesen odatette magát ezen a korongon.

A Zoli Bandban Téglás Zoltán mellé felsorakozott az experimentális gitáros fenomén Lukács Peta (Bikini), billentyűkön Szebényi Dániel (Kowalsky meg a Vega), Horváth Gábor (Hot Beaver) basszusgitáron és Szűcs Péter (Superbutt, Ördög) dobon. Tulajdonképpen teljesen lecserélődött a tagság, és csak magyar zenésztársakkal egyesült Zoli erre a lemezre.

A lemezt nyitó Angel Wings húzós riffje megadja az alaphangulatot, kőkemény hard rock téma, csodás dallamköntösben: más zenei közeg, más énektéma, mint amit eddig megszoktunk tőle. A Death Or Liberty még dallamosabb, mint elődje, kellemes, melodikus szerzemény. A gitárriff itt is brutál jól alapoz és a hangzás is figyelemreméltó. Szándékosan nem akarok most különböző zenekarneveket felsorolni hasonlítgatásképpen, több esetben is konkrét bandák ugrottak be a "Santa Monica" hallgatása közben. 

A harmadikként érkező A Seperate Peace zúzós kezdése először kissé fura volt számomra, ez egy csöppet keményebb hangvételt üt meg, de azért itt is fellelhető a  fentebb taglalt zenei vonal. A címadó Santa Monica már ismét a melodikus hard rock vizein evez, vidám, szárnyaló dal: kimondottan jó kedvre deríti az embert. Majd a monumentális, Budapest My Love című szerzemény következik, Zoltán hazaszeretete által fűtött, érzelmek vezérelte dal. A gyönyörű zongoratémával nyitó There Is A Light That Never Goes Out című ballada és egyben The Smiths-feldolgozás is kiválóan illeszkedik a korong atmoszférájához: slágergyanús, rádióbarát tétel. A Dead Dog is a balladisztikus vonalat viszi tovább, majd ez ezt követő Vampire is hasonló stílusban fogant darab.

A lemezt záró Kocsmárosné (magyar nyelven előadva) első hallgatása alkalmával jókat nevettem, na nem az interpretálás negatív vetülete végett, hanem mert ezt a verset egyszer hallottam két humoristától úgymond japánosítva, egy felejthetetlenül fergeteges és szellemes előadásban. Ez a momentum olyan szinten beleégett az agyamba, hogy azóta bármilyen formában meghallom a verset, mindig ez jut eszembe róla. A szám nagyon jó lett egyébként, ez már a sokadik afféle tiszteletadás Zolitól a magyar művészet felé.

A dallamos hard rock rajongók mindennapjait bearanyozó "Santa Monica" 2019. április 5-én látott napvilágot az Edge Records gondozásában.

8,5/10

zoli_band.jpg

Fotó: hivatalos zenekari FB-oldal 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7714749019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.