Nagyon szeretünk a rock-metal szcénában az „alternatív” jelzővel dobálózni, és ebben az én kezem is vastagon sáros. Alternatív metal, alternatív rock, de ha ez nem lenne elég, az alter mint olyan külön műfajjá nőtte ki magát kis hazánkban. De mit is jelent az alternatív? Az athéni származású, alternatív rockként aposztrofált Breath After Coma április ötödikén napvilágot látott albumát hallgatva rájöttem: ezt a szót újabban hajlamosak vagyunk a „jó” szinonímájaként használni.
A Breath After Coma formációt 2013-ban alapította négy lelkes görög zenész, akik idén áprilisban adták ki második, „Woke Up In Babel” névre keresztelt lemezüket. Az album szűk harminchat percébe nyolc dalt sikerült beleszorítaniuk intró, outró, instrumentális darabok és bármilyen sallang nélkül. Az első számtól az utolsóig konzisztens minőségű, dallamos, ámde kellőképp kemény rockzenét kapunk, ha végighallgatjuk a debütáló anyagot.
Az első hallgatásra átjön, hogy a négy zenész nagyon tudja, mit csinál. Sem útkeresés, sem kísérletezés nem hallatszódik a dalokon, viszont a zene,- és dalszövegírói képességek egyértelműen megmutatkoznak a korongon. Mintha egy letisztult tervet vinnének keresztül a lemezen, hibátlanul. Tiszta ének, az időnként magas hangokra történő ugrások zökkenőmentes kezelése, a miheztartás végett egy minimális üvöltés; a vokál magabiztosan viszi a dalok vezérfonalát. Az énektémák könnyedek, dallamosak, nagyon szépen passzolnak Orestis Tentzeris tiszta baritonjához. A dallamok komponálása kiemelkedő; a melódiák fantáziadúsak és harmonikusak.
Bizonyára más is emlékszik még a tévés festőműsorokra, ahol a képernyő előtt ülő egyszeri néző bepillantást nyerhetett, hogyan lehet tökéletes fát, bokrot, felhőt és hasonló jókat festeni. Én ezekben mindig elképedve néztem, ahogy a festő alkot, és míg a vásznon levő félkész képre én már bőven azt mondtam volna, hogy ez így jó, a művész mindig képes volt még valami apróságot, valami kis csavart belevinni, amitől a mű igazán tökéletes lett. Pont ugyanilyen érzésem volt többek közt például a Face To The Floor-t hallgatva. A dallamok nagyon szépen ülték meg a zúzós témákat, és egy-egy sor végén, amikor már kellemes kielégülés töltött el az audioélmény hatására, még oda-oda szúrtak egy kis plusz melódiát, mint egy desszertet egy kiadós vacsora után.
Azonban közel nem lenne ennyire érdekes a projekt a hangszeres kíséret tökössége nélkül. A tiszta, lebegős énekkel izgalmas kontrasztot képezve a kíséret kifejezetten kemény, durva hangzást mutat. A mélyen brummogó, torzított hangszerek időnként egyenesen a nu-metal éra legkellemesebb pillanatait idézik, ahogy az például rögtön a nyitó Toledo! című dalból is kihallható. A riffek markánsak, energikusak: ha kell, stabil alapot nyújtanak a melódiákban gazdag éneknek, de önmagukban is gond nélkül is megállják a helyüket, gondoljunk itt akár a For Bettter Or Worse légies outrójára, vagy a Face To The Floor nagyterpeszben headbangelős, kitartott riffjeire.
A kétezres évek zenei hatásainak tekintetében nem csak a már emlegetett nu-metalt véltem felfedezni a lemezen. Míg a Fireball csak enyhébb grunge-os beütést hordoz magán, a Woke Up In Babel hallgatása közben konkrétan a Nirvana örökzöld Heart Shaped Box klasszikusának utóízét éreztem a számban. Nyilvánvaló, hogy ez a korszak mély lenyomatot hagyott a zenekar tagjaiban. És nem is csodálom; sok új, a mai napig jelentős impulzus érte a rockzenét ebben a korszakban. Bár sok kritikusa akad, a nu-metal és a grunge nagyban ihlette sok mai művész munkáját, és a maga korában abszolút érvényes és jelentős volt, valamint velem együtt még nagyon sok kilencvenes években született fiatal tinédzseri lázadásához adta meg az aláfestőzenét.
A Breath After Coma nem kísérletezik fúziókkal, nem vonja be az extrém metalt sem bűntársnak dalaiba: tiszta, dallamos kemény rockkal dolgoznak, melyet szerintem felesleges az alternatív jelző mögé bújtatni. A dalok szervesen energikusak, húzósak, nincs szükségük semmilyen cifrázásra ahhoz, hogy bekússzanak az ember fülébe, és huzamosabb ideig ott fészkeljenek.
Kitűnő példa erre az elemi erejű, átmozgató címadó dal, az I Woke Up In Babel, melyet egyébként simán el tudok képzelni a Ghost feldolgozásában (és ők aztán végképp mesterei a fülbemászó hard rock daraboknak). Innen üzenem minden zenésznek, aki saját dalait a rock vagy a metal alternatív fiókjába szeretné tenni: gondoljátok át. Mert lehet, hogy nem alternatív, hanem csak szokatlanul jó a saját műfajában.
8,5/10
