TIANSEN - Our Weakness (2018)

2019. május 01. - Vendégszerző RGY

tiansen_our_weakness_borito.jpg

Aligha túlzok, ha a budapesti Tiansen első albumát 2018 egyik legjobban várt magyar debütálásának nevezem. Hogy miért tették a lemezmegjelenést az év utolsó előtti napjára, azt csak találgatni tudom, de több rockmagazin is 2018 egyik legjobb anyagaként hivatkozik az „Our Weakness” lemezre. Édeni női énekhangok (tényleg Éden a frontcsaj neve), sziporkázó progresszív hangszeres tudás, ugribugri pop metal.

Bár az erről az anyagról írt, lelkes ajánlómat pár napja megette a számítógépemen a technika ördöge, ezt az újabbat is lelkesen írom meg. A rockzene új hullámának hazánkban a széles értelemben vett „pop metal” jelenséget tartom, mint ahogyan ezt a véleményemet már többször kifejtettem. A Tiansen pedig ennek egy olyan új üdvöskéje, mely ezt ráadásul nem éppen a legkönnyebb oldaláról fogta meg: dalszerkezeteik sokkal inkább emlékeztetnek a progresszív metalra, semmint mondjuk a Paramore vagy hasonló könnyen emészthető, külföldi pop-rock csapatok slágerközpontú megoldásaira.

Az album lelkes fogadtatása előre borítékolható volt, elvégre a zenekar négy klassz videoklippel puhította elő a közönséget. Érdekes és tudatos marketingnek látom ezt: nem egy videoklipet hoznak nyilvánosságra a lemezmegjelenés előtt, amit utána két-három újabb kisfilmmel követnek bizonyos időközönként, hanem egyből kiterítenek néhány ütőkártyát, lassan adagolva. Sikeres taktika.

Fő hatásukként az amerikai Dance Gavin Dance zenekart nevezték meg. Rákerestem és tulajdonképpen szerencsém volt, hogy a Midnight Crusade klipet indítottam el elsőre. A post-HC/metalcore vagy hasonló jelzőkkel óvatosan felcímkézhető zenekar tényleg bitang dallamokat és dögöt produkál. Már ezért az egy dalért érdemes volt rákeresnem a Tiansen hatásaira. A banda saját magát a „swancore” képviselőjének is tekinti, mely némi magyarázatot igényel; a DGD gitárosa, Will Swan vezeti a Blue Swan Records kiadót és az általa preferált, szerződtetett zenekarokra alkalmazza összefoglalóan a swancore kifejezést.

Személy szerint viszont örülök, hogy az ilyen-olyan „core” zenekaroktól eltérően a Tiansenben nem hallunk durva vokálokat, screamet, hörgést vagy szövegköpködést, hanem csak tiszta éneket. A budapesti csapat zenéje így is annyira sűrű, összetett, hogy az erős toroktémákra nincs szükség egyelőre. Eleve debütalbumról van szó, nem kötelező mindent egy lapra feltenni. A további zenei hatások közül a Saosin nevét örömmel olvastam, az is egy igazi dallammester banda.

Kivételesen eltekintek attól a szokásomtól, hogy dalonként elemezzem ki a lemezt. Itt a két instrumentális tétel melletti nyolc dal mind iszonyúan penge és összetett, rettenetesen nagy technikai tudás van itt az ifjoncokban, szédületes riffek, pattogó ritmusok és király melódiák, melyekből úgy zsúfolnak sokat egy-egy dalba, hogy mégis organikus és jóleső. A nyolc szerzeményben nincsen unalmas vagy kiszámítható pillanat, a legváratlanabb alkalommal zeng egy kiállás, egy málházó riff, egy klassz énekhajlítás, egy huncut módon pörgő ütem. Ismétlőn hallgatós album, lelkesen indítom el újra és újra. Az Intro egy oké tétel, az Interlude („közjáték”) pedig inkább koncerten jöhet jól, rövid pihenőként.

Ha már úgysem megyek végig egyenként a dalokon, akkor a klipeket se dalsorrendben teszem be. A Sky Fell On Me a tizedik, avagy utolsó dal, egy pöpec koncertvideóval.

Második klipnek viszont a második dal jön, a Nobody Talks. Hurrikánszerű kezdés és végtelen energia, fület kényeztető dallamokkal, ez kész!

A legutóbbi debütalbum, mely ennyire fellelkesített, a szegedi The Beast Within death metal alakulatának „Temperance” lemeze volt. Annál is ugyanígy eldobtam a hajamat. Az „Our Weakness” annyira csupa élet, csupa tudás és akarat produkció, hogy fülig érő szájjal hallgatom. Lehet nyafogni azon, hogy „fúj, de sok béna magyar zenekar van”, de lehet figyelni az ilyen príma tehetségekre is. Azon gondolkozom, hogy ha a Tiansennek ez az album a gyengeségük, akkor milyen lesz majd az, amikor már kiforrott, ereje teljében levő csapatként dobják piacra zenei ars poeticájukat? Nem tudom, csak azt, hogy ha törik, ha szakad, meg fogom hallgatni.

Addig pedig emésszük meg békésen, hogy van ez a pop metal hullám és hogy ezen olyan derék hajók hasítják a vizet, mint a Useme, a Fish!, a Nova Prospect, a Leander... és a Tiansen. A lemezbemutatójukon az első sorban táncoltam nemszomjasan, mellettem pedig Kovács Péter „Bedlam”, a rendezvény szervezője ugrált felszabadultan, a fülembe üvöltve: „ez Amerika, haver! Amerika!” Talán igen. Ami pedig a swancore önjellemzést illeti: ha majd véletlenül a Blue Swan Records tudtára jutna és ebből a Tiansen számára kisülne valami tengerentúli pecsenye, én mindenképpen örülnék.

Angyal Gyula (www.angyalgyula.gportal.hu)

10/10

tiansen_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr514797664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.