Az utóbbi időben mondhatni divattá vált az ismert, neves zenészek összeröffenése, közös örömzenélése. Míg régebben csak szinte koncerteken, egy-két szám erejéig léptek színpadra együtt különböző bandák legendás tagjai, addig mára már rengeteg albumjellegű projekttel tarkult a rockszíntér. Én melegen üdvözlöm az efféle egyesüléseket, de azt hozzá kell tegyem, hogy ezek nem minden esetben sülnek el megfelelően.
Ezúttal egy újabb szupergrouppal állunk szemben: most Sammy Hagar (ex-Van Halen, Montrose, Chickenfoot), Michael Anthony (ex-Van Halen, Chickenfoot), az egykori Led Zeppelin-dobos fia, Jason Bonham (Black Country Communion, California Breed), valamint Vic Johnson állt össze, hogy jól seggbe rúgjon bennünket egy tökös kis hard rock muzsikával.
A Black Country Communion is egy ehhez hasonló szupergroup, melynek érdemeit nem hiszem, hogy firtatnom kellene. Ők aztán rendesen belecsaptak a lecsóba, a lemezeik és a koncertjeik is egyaránt hatalmasat dörrennek. Na meg ott van az egylemezes California Breed is: kifejezetten sajnálom, hogy csak ennyire futotta tőlük, hisz nagyon ígéretes anyagot hoztak ki anno. De a zenekar felállását figyelembe véve elkönyvelhetjük őket, mint a BCC folytatását, ám mivel az egyikük feloszlott, a másikuk viszont újból beindult, így tulajdonképpen nincs hiányérzet.
A felsorolt zenészek neve már eleve garancia kellene, hogy legyen a minőségre, lássuk hát, valóban elég-e ennyi a sikerhez. Azt sejtettem, hogy nagyjából azon a vonalon fognak alkotni, melyet a korábbi bandáikban már megismerhettünk, papírforma szerint. Az elején még vártam a csodát, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek már régen tovaszálltak: az akkoriban készült megismételhetetlen, klasszikus lemezeket a korszellem szülte, több ilyen nem lesz már, a nosztalgia jegyében született dalcsokrok viszont szép számmal születnek. Ráadásul abban az időben az akkori bandák produktumai forradalmian újnak számítottak: mára már rendesen kiapadt a kút az ötleteket illetően, szóval ne nagyon számítsunk egy újabb "Paranoid"-ra vagy "Machine Head"-re.
Vic Johnsonról eddig nem sokat tudtam, itt mindenesetre kiválóan kezeli a hathúrost. Ő egy fekete muzsikus, aki Jimi Hendrixet nevezte meg, mint fő inspirációforrást. Jason Bonhamnak az édesapja stílusában fogant, erőteljes, karakteres dobolása már régóta megdobogtatja a szívem, és az egykori Van Halen-muzsikusok sem hagynak teljesen hidegen. Ez az anyag amúgy nem az a fajta kőkemény hard rock, mint amit a BCC vagy a California Breed képvisel, valamivel könnyedebb hangvételű, szellősebb dalokat tartalmaz. Sammy Hagarék nem nosztalgiáznak. A dalok nem retro hard rock stílusban íródtak: friss, sok újítást nem tartalmazó, ám kellemes, változatos, korrekt lemezt kapunk.
Az albumot nyitó Devil Came To Philly egy szellősebb darab, engem itt egy kis Aerosmith-érzet csapott meg, és ez a továbbiakban is felüti a fejét néha. A következő Full Circle Jam már egy pörgősebb, tökös rock and roll szerzemény. Majd érkezik a southern rock jegyében született Can't Hang. A Wide Open Space kísértetiesen emlékeztet egy másik banda dalára, de sajnos nem ugrik be, hogy melyikre. Király nóta, nyugis, balladisztikus, koncerteken közönségénekeltetős refrénnel. Aztán a Free Man képében meg kapunk egy vagány, riffelgetős hard rockot, melynek hallgatása közben rájöttem, hogy ez bőven elég, ezek a dalok nagyon jók, örüljünk neki, hogy 2019-ben még nem égtek ki a nagy öregek és továbbra is tudnak újat mutatni.
A Sammy Hagar fémjelezte Van Halen sejlik fel a Bottom Line közben. Lehet, hogy csak az ének miatt, nem tudom. Mindenesetre a Van Halen- és Jason Bonham-rajongókat is keblére öleli ez a korong. A No Worries vidám, Aerosmith-es témája jókedvre, a következő Trust Fund Baby pedig táncra perdíti az embert. Aztán van itt még kettő kiváló dal, az Affirmation és a lemezt záró Hey Hey (Without Greed). Már látom, illetve hallom, amint a közönség a stadionban egy emberként énekli, hogy Hey Hey.
A "Space Between" 2019. május 10-én jelent meg a BMG gondozásában. A mindössze harmincöt perces lemez vidám, tökös, jófajta hard rock, profi muzsikusok örömzenélése. Erősen ajánlott anyag!
9/10
