BIRDSTONE - Seer (2019)

2019. május 19. - chris576

49947114_2418851381490194_6015622145005060096_n.jpg

Figyelem! Egy különösen aljas és rendkívül gyorsan terjedő vírus szedi áldozatait, melyet úgy hívnak, hogy Stoneritis. A már egy ideje jelen lévő, ám az utóbbi időben egyre jobban szétterjedő kór kíméletlenül levadássza a gyanútlan, védekezésre majdnemhogy képtelen áldozatait.

Különösen veszélyeztetettek azok az egyének, akik a korai Black Sabbath lemezeken szocializálódtak, illetve kedvelik a lassú, kimért, súlyos muzsikákat. Egyetlen hatásos védekezési mechanizmus létezik a vírus kiküszöbölésére, ha az ember folyamatosan füldugót használ, illetve ha szándékosan súlyos, visszafordíthatatlan halláskárosodást okoz saját magának.

Korjelek: az egyén hosszú, csapzott hajat, esetleg szakállt növeszt, állandóan kimérten bólogat. A Black Sabbath lemezeihez hozzá sem érhetünk, mert azonnal eltöri a kezünket. Előfordulhat olyan eset is, amikor az egyén bűzlik a sörtől vagy a fűtől, és egyfolytában azt hajtogatja, hogy "I Love You Sweet Leaf". Tulajdonképpen teljesen átszellemül, ám az egészségét nem kimondottan veszélyezteti a kór.

A Stoneritis gazdatestként használja áldozatát, olyan aljas dolgokra kényszerítve szerencsétlen embert, mint például a zenekar alapítás. E tevékenység globális elterjedése megállíthatatlan, behálózza az egész világot. Megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e harcolni a jelenség ellen vagy hagyjuk a francba az egészet, és próbáljunk meg együtt élni vele.

Nem meglepő módon a vírus mutálódott is az évek folyamán, az áldozatok által létrehozott stoner bandák olyan hatásokat is becsempésznek a zenéjükbe, mint a blues vagy rock. Szóval nem csak a súlyos riffek és a lassú tempó diktálja az ütemet, hanem több stílusirányzat elegyeként zúznak megállíthatatlanul a Stoneritisben szenvedő páciensek.

A 2015-ben alakult francia Birdstone is ezek közé a zenekarok közé tartozik. Az általuk képviselt zenei világ pontosan a fentebb taglalt vonalat viszi, kiválóan vegyítve a rock, a blues és a stoner elemeit. A hetvenes évek korszakalkotó, felejthetetlen zenei, illetve érzésvilágának lenyomata a Birdstone bemutatkozó nagylemeze. A "Seer" című album pszichedelikus stoner/blues, betorzított gitárokkal: lassú tempójú, borult dalokkal telepakolva és negyvenöt percen keresztül gyilkolja a hallójáratainkat.

A lemez 2019. február 22-én jelent meg szerzői kiadásban: sajnos még csak most futottam bele, és nem szeretném hogy a feledés homályába vesszen, ezért muszáj írnom róla. Az anyag hangzása koszos, karcolós, demószerű. A zenei vonalat úgy tudnám leginkább jellemezni, hogy olyan, mintha a Black Sabbath jammelne a Ten Years Afterrel. Vannak zakatolós, súlyos riffek, elszállós, bluesos témázgatások, ízes gitárszólók, jammelgetések.

A zenekart alkotó hangszeresek: Basile Chevalier - gitár/ének, Léo Gaufreteau - dob és Edwige Thirion - basszusgitár. Mindhárom tag beleéléssel, nagy elánnal zenél, jó hallgatni őket. A hatvanas-hetvenes évek korszellemére fogékony emberek azonnal ráharapnak majd a lemezre, a csalódás kizárt. Az más kérdés persze, hogy ki mennyire fogja ezeket a dalokat tíz, esetleg húsz év múlva is elővenni és rendszeresen hallgatni. Én azt mondom, kicsi az esély rá, hogy a nagy klasszikusokkal egyenértékű mesterműként kategorizáljuk őket, ám ettől függetlenül sok kellemes percet okozhatnak a rajongóknak.

Hallgassátok, vegyétek-vigyétek, támogassátok a zenekart, mert megérdemlik. De a banda nevét nem biztos, hogy magatokra tetováltatjátok majd, mint mondjuk én a Black Sabbath-ét ...

8,5/10

birdstone.jpg

Fotó: Mathieu Ribeiro // Keys

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5414833680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.