BURNING RAIN - Face The Music (2019)

2019. június 09. - chris576

1000x1000_6.jpg

Szégyen vagy sem, az 1988-ban megalakult Burning Rain ezidáig teljesen ismeretlen formáció volt számomra. A színteret nyilván követem, és próbálom tartani a tempót az irdatlan mennyiségű zenekarral, illetve lemezzel, de minden számomra érdekes és értékes korongra szert tenni, idő és energia hiányában szinte egyenlő a lehetetlennel. Mindenesetre ami késik, az nem múlik: a Doug Aldrich vezette banda híre és legújabb albuma végre hozzám is eljutott. És milyen jól tette.

Aldrich gitározása mindig is szimpatikus volt számomra, legyen az a Whitesnake-ben, vagy éppen a Dio zenekarban eltöltött évek alatt nyújtott teljesítménye. Amikor megtudtam, hogy a Burning Rainben is ő játszik, azonnal elkezdtem hangolni a léggitárt a "Face The Music"-ra, mely a Frontiers Records gondozásában jelent meg 2019. március 22-én. Doug mellé a következő zenészek sorakoztak fel: Keith St. John - ének (Kingdom Come, ex-Montrose), Brad Lang - basszusgitár (Y&T), Blas Elias - dob (Slaughter).

Ahogy ízlelgettem az anyagot, több síkon is mozgásba lendültek a gondolataim, kezdve azzal, hogy már megint túl sokat várok egy lemeztől, csak azért, mert a zenekarvezető egy neves és elismert arc a rockszíntéren: ilyenkor egyből a hetvenes évek korszellemében fogant világmegváltó klasszikusok szembejövetelét várom, magam sem értem, miért. Nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy akkoriban más szelek fújtak, másféle hatások érték az embert. Persze idővel mindig lejjebb adom az igényeket, és egy teljesen másfajta perspektívából szemlélem az adott produkciót, elvonatkoztatva a zenekar korábbi munkásságától, és csak azt vizsgálom, hogy jó-e az adott anyag vagy sem.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetése a hard rock vonalon a Uriah Heep legutóbbi albuma volt számomra. Na, azt simán lehet a korai lemezeikkel egyenértékű produktumként elkönyvelni. Ebből kiindulva joggal várható el más zenekaroktól is, hogy valami hasonlóan nagyszabású anyaggal rukkoljon elő. Manapság ez már nem annyira elvárás, hanem inkább meglepetés formájában ölt testet. Míg régen a  bandák szinte törvényszerűen szórták a világra korszakalkotó, klasszikus lemezeiket, addig mára már olyan ritka az ilyesmi, mint a szavahihető politikus (na jó, ilyen nincs is, ellenben tökös hard rock korongok azért születnek néha).

A "Face The Music" igen kellemes meglepetést okozott számomra és egészen biztos vagyok benne, hogy másoknak is hasonlóképp betalál(t) az anyag, vagy legalábbis nem okoz(ott) csalódást. Nem mondom, hogy például a Whitesnake új lemeze nem tetszik, de ez az anyag valamiért többet nyújt számomra, a dalok karaktere, és a hangzás tekintetében egyaránt. Már az első tétel, a Revolution is hatalmasat dörren: nyaktörő riffhegyek, ízes gitárszólóval megspékelve. A Lorelei fülbemászó refrénje oldja egy kicsit a riffek okozta feszültséget a nyakunkban.

A Nasty Hustle a rock and roll feelinget hozza: már itt észrevehető az album változatossága, hiszen eddig mindhárom dal teljesen más karaktert képvisel, nem olvad egybe az egész egy kibogozhatatlan katyvasszá. A Midnight Train megint egy más arcát mutatja a korongnak, mely persze nem tér le a hard rock vonalról, ám fontos kidomborítanom a lemez sokoldalúságát, ami mondjuk ki őszintén, nagyon ritka manapság. A Shelter egy hangulatos, akusztikus hangszerelésben fogant darab, amit a címadó Face The Music megnyerő riffje és refrénje követ, a hallgató bizalmát maximálisan elnyerve ezáltal.

A továbbiakban érkező szerzeményekről is elmondható az, amit az előzőekben már felvázoltam: változatos, karakteres dalok, jól megírt riffek, gitárszólók, dob-, illetve basszustémák, mindezek az énekes briliáns dallamaival kiegészítve. A lemez közel ötven perce maga a hard rock mennyország: a műfaj rajongóinak egy igazi csemege, mely hosszú távra bérel magának helyet a zenelejátszóikban. Bivaly erős lemez, nem tökéletes, de közel jár hozzá.

9/10

887260_10151468990721170_128556609_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1714886118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.