20 ÉVES JUBILEUMI FISH! KONCERT A BARBA NEGRÁBAN

2019. június 16. - Vendégszerző RGY

fish2.jpg

Idén ünnepli huszadik életévét a Fish! zenekar. Az 1999-ben alakult banda a szinte teltházas Barba Negra Trackben tartotta a születésnapi bulit, mely a nyár egyik legcsapatósabb koncertje volt.

A zenekar megalakulása után több év is eltelt, mire 2006-ban megjelent az első nagylemez, a „First Of Many”. Az első közel egy évtizedben zömében angol nyelvű nótákkal mutatkoztak be, de már akkoriban meghódították a magyar közönséget. 2010 után még nagyobb lett a magyar könnyűzenei jelenlétük, miután megjelentek a magyar nyelvű lemezek. A legnagyobb sikernek az elmúlt évek korongjai örvendhetnek, mint a „Konzervzene” és az „Idő van”, így a mostani koncertre is egyedül magyar nyelvű dalaikat hozták. Az alapítók közül Kovács Krisztián frontember tagja még a zenekarnak, aki egyértelműen megismerhető a full cap-nagy keretes szemüveg-pödört bajusz kombóról.

Én az évek során csak pár dalát hallottam a Fish!-nek a rádiókban, de akkoriban nem raktam össze, hogy azok az ő dalaik. A mostani koncertre részben az előzenekarok miatt, részben egy barátom csábítására mentem el, mivel véleménye szerint ez a csapat az egyik legjobb magyar formáció. Mit ne mondjak, nem okoztak csalódást. Május 31-e, Barba Negra Track, Fish! 20 éves jubileumi koncert – a nyár egyik legnagyobb bulija. Jöjjön a koncertbeszámoló.

Első előzenekar: Down For Whatever (DFW)

dfw.jpg

A tavasz utolsó napján délután hat órakor kevés magyar zenekar képes teljes világosságban zúzós bulit tartani. A DFW-nek mégis sikerült. A magyar modern metal banda idén márciusban ünnepelte a 4. életévét. A zenekar a 2018-as évre végleg bevette magát a köztudatba az AWS-sel közös országos turné keretein belül. A csapatnak külföldön is volt már több fellépése, és idén megjelent az „Ennyi volt” című kislemezük is.

A koncerten már a kezdéskor több százan jelen voltak, és nem csak az ő rajongói táborukból, hanem sokan voltak új arcok is, akik kíváncsi figyelték, mit tud ez a zenekar. Kétségkívül akadtak jó páran, akik megkedvelték ezt a bandát, mivel 30 perc alatt olyat robbantottak a színpadon, hogy csak néztem. A Better To Be Alone-nal indítottak, mely a zenekar elsőként publikált dala, majd következett pár dal a „White Light” lemezről, és végül az elmúlt év finomságai, a magyar nyelvű dalok. Kiváló, rajongótábort építő szett volt, bár én hiányoltam egy Black March-ot, és kicsit sok időt vittek el a bejátszások, de az biztos, hogy a közönség megőrült ezektől a daloktól, ugyanúgy, mint a zenészek is. Diószegi Kiki, a zenekar frontembere úgy megvadult, hogy még a fejét is véresre püfölte a mikrofonnal.

Második előzenekar: Fatal Error

fe.jpg

Régóta tartoztam már a zenekarnak, hogy elmenjek egy koncertjükre, mert a nevük már baromi régóta jön velem szembe az interneten. A 2011-ben alakult ceglédi banda országos ismertségre az idei A Dal tehetségkutatóban való részvétellel tett szert, ahol a Kulcs című számmal indultak. A Fatal Error újra kiváló példa arra, hogy nem csak budapesti zenekar képes országos, vagy azon túlnyúló hívnevet szerezni. 2014-ben nyertek támogatást a Cseh Tamás Programban, mely az első lemezük, a „Bérlet az életre” elkészítését biztosította.

Ez a banda tökéletes választás volt a Fish! részéről előzenekarnak, mert bőven bemelegítették a közönséget. Szégyellem magam, mivel egy dalukat sem ismertem, de egy-két szám után már én is velük üvöltöttem. Meglepődtem, hogy a magyar nyelvű dalokkal milyen könnyen be tudtak rántani engem is, pedig én zömében angol nyelvű zenét hallgatok. Ami kifejezetten tetszett, hogy a dalaikban a részeket változatosan fűzték egymás után, szinte mindig érdekes volt a szerkezet és nem csak a versszak-refrén-versszak-refrén-szóló-refrén sémát követték, amit amúgy a poposabb rock/punk bandáktól várni szoktam.

A formáció zenei stílusban is szinte minden irányba kikacsint. A rock mellett megjelennek klasszikus, blues, funky és metal jegyek is. A zenekar minden tagja zseniális, érzik a show-t, baromi magabiztosak és tehetségesek. A cseresznye a torta tetején az volt, amikor a zenekar több tagja is bejött közénk zúzni, majd felugrani. Az, hogy kijöttek, tetszett, de a guggolunk és felugrunk már egészen elcsépelt. A Fish! is el szokta játszani ezt a közönséggel, viszont én ezzel a Slipknotnál találkoztam először, csak náluk működik igazán szerintem. Ezt leszámítva hibátlan volt. Fatal Error – legközelebb találkozunk.

Az est sztárja: Fish!

fish1.jpg

Soha nem gondoltam, hogy ekkorát fogok bulizni magyar popra, de május 31-én ismét megtapasztaltam, hogy ne bocsátkozzak feltételezésekbe, mert csalódni fogok. Ezúttal, ez az egyik legkellemesebben történt.

Az első pillanatban az tűnt fel, az előzenekarok egyaránt figyeltek arra, hogy az öltözködésük is a show része legyen. DFW-éknél egyenként van megszokott szerkó mellénnyel, inggel, és a Fatal Error tagokról is ezt tapasztaltam. Nem színészi kosztüm, és nem is hétköznapi, de nagyon rocker. A Fish!-nél viszont mindenki pont úgy festett, hogy az utcán is szembe jöhetett volna. A színpadon négy fekete-fehér rollup volt felhúzva, a kivetítőn néha felvillant egy-két kép, de ennyi volt. Viszont ez a letisztultság áttette a hangsúlyt a zenére. Elindult a buli.

A Körbekörbe dallal kezdtek, majd jött a Konzervzene és a Majdnem Kalifornia. Krisztián szüntelenül hergelte a népeket. Érdekes volt megtapasztalni, hogy nem a „Sziasztok! Jól vagytok? Mindenki örül?” dumát tolta, hanem konkrétan beszólt nekünk punk módra. „Nyomassuk már komolyan, emberek mozogni, mi van itt, hé!”. Én is bekaphatom szerinte, amiért húsz év alatt most vagyok itt először. Ez a punk stílus nagyon működött, mert én is jobban kezdtem mozogni innentől még úgy is, hogy nem ismertem a dalokat. A koncert első pár dala alatt beindult a pogó is természetéhez híven, ha jó a buli.

A Fish! zeneileg kifejezetten egyszerű, ismert pop akkordsorok, a fentebb is említett szerkezeti séma, viszont a témáik nagyon jók. Zömében a dalok fityiszként szolgálnak az élet és a zeneipar felé. A banda úgy komoly, hogy egyáltalán nem veszi komolyan magát, poént csinál mindenből és mindenkiből. Legjobb példa erre a 2015-ös Ne is figyelj rám című daluk. Számomra ez a nézőpont, hogy mindent képesek viccesen nézni, boldoggá tenni, komoly értéket képvisel, mivel az emberek hajlamosak folyton szomorkodni (metalosként ezt nagyon gyakran tapasztalom), de elengedhetetlen, hogy olykor a dolgok jó oldalát nézzük és tudjunk önfeledten szórakozni. Köszönet a Fish!-nek, hogy ezt ennyi embernek elhozza.

Valószínűleg ez a profiljuk vezet ahhoz, hogy nem csak a poprajongókat, sima rockereket, de az elvadultabb metal arcokat is elcsábítják a bulijaikra. Jó volt megtapasztalni, hogy nem csak a különböző műfajt hallgatók voltak jelen, de a korosztály is kifejezetten változatos volt. A négyévestől kezdve a fiatalokon át, a 20 éve rajongókon keresztül még az idősebb korosztály is jelen volt, akik hasonló lelkesedéssel lökdösték a népeket.

takaritono.jpg

Korábban említettem, hogy szolid volt a színpadkép, ami nem is változott sokat a koncert alatt, de a show folyamatosan felfelé ívelt. A szinte mindenki által várt Takarítónőre természetesen megjelentek a nőnek beöltözött statiszta srácok is. Szerintem sose láttam ezelőtt duci férfiakat önfeledten ugrálni és énekelni a színpadon. Néztem, hogy mi a fene, viszont rájöttem, hogy kevés felszabadítóbb élmény van, mint látni másokat is ellazulni és élvezni a zenét. Szuper volt. Később Kovács Zoli a Depresszióból is megtisztelt minket a jelenlétével. A buli fénypontja természetesen az utolsó dal, a Magasan száll volt, amikor a „takarítónők” és az előzenekarok tagjai is feljöttek énekelni, ugrálni és pogózni a színpadra. Monumentális élmény volt. Mindenki ott volt, mindenki zúzott és ami még fontosabb, hogy mindenki, aki jelen volt, kiválóan érezte magát. Zseniális volt. Nem kellenek lángok, nem kell füstgép, csak pár gitár, egy dob és egy közösség, aki csapatja.

Meg kell említsem azt a bónuszt is, hogy a dalok között rengeteg plusz téma jelent meg ismert dalokból. Itt egy Another Bites The Dust, amott egy Killing In The Name, máshol meg egy Faint bejátszás. Az apró kiegészítések, melyek kiválóan díszítették a koncert menetét folyamatosan a Lithium Night-ra és a Necc Party-ra emlékeztettek. Szégyellem magam, de el kellett jutnia a koncertnek a Backstreet Boys I Want It That Way című slágeréig, mire összeraktam, hogy a Necc Party-t is Krisztián vezeti. Tudtam, hogy valahonnan ismerős volt.

Összefoglalásként nem tudok többet mondani, minthogy 100%-ban megvalósult a buli a tavasz utolsó napján a Barba Negra Trackben. Sajnos a szabadtéri koncerteket be kell fejezni este 10-ig, de szerencsére a Fish! dalai jó rövidek voltak, ami azért jó, mert az eltelt idő így sokkal hosszabbnak érződik, mint amennyi valójában. Én bőven tartalmasabb bulinak éreztem ezt a két órát, mint a tavalyi Metallica koncert két óráját. Utolsó gondolat, mint azt nekem barátom is mondta: tessék elmenni Fish! koncertre!

Szerző: Dudás Kristóf

Fotók: Herczeg Orsolya (www.f21.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5614896904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.