WOLF PRAYER - Echoes Of The Second Sun (2019)

2019. június 30. - chris576

bhr019_wolfprayer_echoesofthesecondsun_1440.jpg

Nem győzöm kapkodni a fejem, úgy jönnek létre újabb és újabb stílusirányzatok. A szóban forgó Wolf Prayer, fuzz rockot játszik, mely leginkább a stoner rock egyik mellékvágányaként aposztrofálható, annak egy még elszálltabb, pszichedelikusabb, merengősebb alstílusa.

Egy fárasztó nap után kimondottan jól esik a Wolf Prayer zenéjére relaxálni: kikapcsolni a külvilág mocskát, zaját, zűrzavaros elemeit. A banda szinte transzba ejti az embert a dalaival, s mellesleg komolyan odafigyeltek a részletekre, a zeneiség is nagyban dominál az albumon. Nem csak egyszerűen ellazít, el is kápráztat.

Még sosem hallottam ezidáig a bandáról (viszonylag friss formációról van szó, szóval nem is csoda), de mindenképpen megpróbálom memorizálni a nevüket, ám ennyi zenekar közül, még ha kiemelkedőt is alkottak, szinte egyenlő a lehetetlennel minden kiváló banda lemezét rendszeresen hallgatni (azért megpróbáljuk). Na, de örüljünk hogy van miből válogatni, a panaszkodást meg hagyjuk meg a politikusoknak.

A stoner rock alapvetés, a Kyuss sivatag-imádatából a Wolf Prayernek is kijutott valamennyicske, őket is beszippantotta a homokbirodalom, melyről a Desert című számuk szolgál tanúbizonyságul. A 2005-ben megalakult német bandát többek között a Pink Floyd, a Kyuss, a Joy Division, és a Queens Of The Stone Age inspirálta zeneileg. Mindegyik banda hatása tetten is érhető a Wolf Prayer dalaiban.

A lemezt nyitó Average Man vége felé akkora pszichedelikus Pink Floyd érzet mutatkozik meg, hogy már szinte láttam az égen repülő rózsaszínű disznót a dal hallgatása közben. Elég egyértelmű a dolog, de megbocsátható, mivel az utcákon rengeteg Pink Floyd őrült szaladgál (ez alól én sem vagyok kivétel), és amúgy is kiválóan illeszkedik ide ez a rész.

A második dal, az  According To The Rule úgyszintén hozza a merengős, sivatagi atmoszférát, nagyon hangulatos darab ez is, akárcsak az előző. A Desert következik, melyről kábé ugyanezek mondhatók el: a merengős, elszállós dal magával ragad, a hangulata engem a Tiamat "Wildhoney" korszakára emlékeztet. Már majdnem elkezdtem fejtegetni a következő dal szerkezeti felépítését, illetve hangulatát, de rá kellett jönnöm, hogy felesleges. A tempók és a lemez atmoszférája egy megbonthatatlan egységet képez.

A háromtagú Wolf Prayert a következő hangszeresek alkotják: Jan - gitár/ének, Tim - basszusgitár, Matthias - dob. A zenekarnak 2017-ben már megjelent egy EP-je, mely a banda nevét viseli. Az "Echoes Of The Second Sun" a bemutatkozó nagylemezük, mely a Barhill Records gondozásában jelenik meg 2019. július 5-én.

A nyolc tételt felvonultató korong egész egyszerűen kihagyhatatlan, semmilyen negatívumot nem tudok felhozni velük kapcsolatban. Aki szereti a hangulatos, merengős muzsikákat, a korai Pink Floydot, a Kyuss-t, valamint a Tiamat "Wildhoney" lemezét, valószínűleg ez sem fog csalódást okozni neki.

9,5/10wolfprayer_bandfoto3_lisabrehe-krokowski.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8114918968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.