Kispéntek a hajón: The Tumor Called Marla, Tiansen és PLASTICOCEAN az A38 tetőteraszán

2019. július 21. - Chloroform Girl

img_20190721_010518_964.jpg

Csütörtök este váratlanul kettő programlehetőség nyílt meg előttem: ingyenes Omega-koncert a házunk előtti téren férjem és anyósom kíséretében vagy egy kis esti metálkodás az A38 hajón a The Tumor Called Marla, a Tiansen és a PLASTICOCEAN társaságában. És bár az Omega kétséget kizáróan zenetörténelem, én úgy döntöttem, hogy inkább a zene-jelenben szeretnék maradni, valamint egy ilyen kellemes nyári estén a hajó tetőterasza is kifejezetten vonzónak tűnt. Így, nem törődve vele, hogy egyik fellépő együttest sem ismerem, biciklim kormányát a Henryk Slawik rakpart fele irányítottam.

Persze a házi feladatomat elvégeztem; az együttesek legfrissebb albumkritikáit elolvastam (a The Tumor Called Marla recenzió ITT, a Tiansen ITT, a PLASTICOCEAN pedig ITT olvasható), és pár dalt is meghallgattam a bandáktól, hogy ne érjen nagy meglepetés. A septiben magamra szedett információk ismeretében nagyon pozitív várakozással tekintettem az est elé. Viszont azt most leszögezem, hogy ha valaki dalcímek vagy albumok citálását várná tőlem, az bizony csalódni fog; eddig nem terjedt ki a gyorstalpaló alatt szerzett tudományom.

Ha valaki még nem járt volna itt (mint ahogy ezelőtt én sem); az A38 tetőterasza egy igazi dohányos paradicsom. Ez abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor a beléptetésre várva rádöbbentem, nálam egy szál cigi nem sok, annyi sincs; de eddigre már csattant a csuklómon a bilincs egy A38-as karszalag formájában. Úgyhogy beálltam az asztalok közé passzív dohányozni, és tudtam, ma este sokkal kritikusabb leszek, mint szoktam, és sokkal több sört fogok fogyasztani, mint terveztem. A továbbiakat ezek fényében tessék értelmezni.

img_20190721_010743_346.jpg

Az előzenekarságnál csak egy hálátlanabb feladat van egy banda részére: annak a zenekarnak lenni, aki még napfényben játszik. Csinálhatsz, amit akarsz; amíg a közönség tagjai nappali fényben látnak téged és egymást, jólneveltebbek lesznek, mint egy angol fiúiskola kóristái. Ehhez képest az estét nyitó The Tumor Called Marla méltósággal és szemmel látható szakértelemmel kezelte a szituációt. Lendületesen nyitottak, és bár bennem még nem volt meg a koncertezrelék, rá kellett döbbennem, hogy rám a djent, meg a tiszta énekkel kombinált hörgés pont olyan elemi erővel hat, mint az átlag felhasználóra a basszuseldobás meg a „putjorhendzapindöer”; azonnal járni kezdett a lábam a ritmusra.

Hiába a csupán fél órás koncert, a fiúk-lányok nagyon kitettek magukért. Folyamatos kommunikáció a közönséggel, a rendelkezésre álló színpad száz százalékos kitöltése, impozáns smink (emberünket még a koncert előtt láttam a pultnál, és imádkoztam az élő Istenhez, hogy az csak smink legyen, ne tetoválás, mert ki a tököm akarna haláláig úgy kinézni, mint egy mosómedve): nem sajnálták a show-elemeket az egyre szaporodó nézőközönségtől.

img_20190721_010734_031.jpg

Örök fájdalmam, hogy metalkoncerteken a női éneket valahogy sosem bírják rendesen kihangosítani. Amíg nincs olyan erős orgánumod, mint Tatiana Shmaylyuknak vagy Anneke van Giersbergennek, egy koncerten az ének inkább lesz küzdelem. Ezt a félelmemet sajnos a The Tumor Called Marla produkciója is igazolta. Bár a női ének pontos volt, a vokálok működtek, Kovács Barbara tisztán és szépen énekelt, mégis sokszor olyan érzésem volt, hogy meg kell harcolnia azért, hogy hallatsszon Gerő András elsöprő erejű hangja mellett.

Az estét a Tiansen folytatta, eddigre tisztességes tömeg gyűlt össze a színpad előtt. Őszintén szólva rövid kutakodásom alapján ők érdekeltek a legjobban: tetszett, ahogy Radó Éden kristálytiszta, angyali vokálja hörgésektől és egyéb extrémkedésektől megrontatlanul harmonizál a progos, zúzós, kifejezetten előre mutató zenei kísérettel. És bizony nem is okoztak csalódást, sőt! Olyan bulit csaptak, hogy ha másnap nem hajnali ötkor kell kelnem, és nem hétszáz forint lenne egy Löwen, biztos, hogy én is szétállatkodtam volna magam a zenéjükre.

img_20190721_010727_797.jpg

A zenei profizmus egy dolog; a Tiansen színpadi jelenléte egyszerűen alig fért el a hajón. Az énekesnő nem csak szemcukorkának volt ott; rendkívül energikus, szerethető jelenség volt. Azon kívül, hogy erős, tiszta hangja végre átküzdötte magát az elátkozott hangosításon, a hölgy minden taktust ütött, táncolt, mímelt. Egyfajta fekete lyukként funkcionált, aki a színpad közelében minden figyelmet magába szippantott; ezt egyedül az elismerésre méltó zenészek miatt sajnáltam kicsit. Mert bizony ők is nagyon odatették magukat.

A szólók tisztán, hibátlanul szóltak, a kíséret pedig olyan minőségű volt (mind hangminőségben, mint komponálás szempontjából), hogy minden szám elején azt hittem, hogy valaki véletlenül elindította a rockdiszkót, és már magnóról hallom a zenét. Pedig a kiállás igencsak élő produkcióra utalt; a koncert vége felé nagyon úgy tűnt, hogy Mihalik Dávid rasztái le fogják verni a falról az órát, és nagyobb összeget tennék rá, hogy a hajó is mérhetően beremegett.

img_20190721_010720_792.jpg

Az estét a PLASTICOCEAN produkciója zárta. Bár általában a záróegyüttes tekinthető a fő attrakciónak, szerintem a srácok koncertjére valamivel kevesebben jöttek össze, mint az őket megelőző Tiansenére. Őszintén jót röhögtem a Google fordítós-felolvasós intrón, és nem csak a humorban merült ki a banda eszköztára. A PLASTICOCEAN nem reformálja meg a műfajt, pont azt a jóféle agyeldobós, screames, hörgős djent metalt játsszák, melyre a fültágítók és a baseball sapi alapján következtetne az ember.

Nagyon dinamikusak voltak, nem hagyták leülni a hangulatot, külön tetszett a banda közönségbe ugrós, futkározós akciója. A kiállás is abszolút rendben volt; egyenpóló, ledes gitárbundok, maszk: nem bízták a véletlenre az esztétikumot. Zeneileg a jól működő nagyon dühös, hörgős verze, majd nagyon érzelmes, dallamos refrén konstrukciót használják (én ezt, elég rosszindulatúan, magamban klimax metalnak becézem). Ez a recept tipikusan vagy bejön, vagy nem alapú. Én például rövid távon tökéletesen elvagyok vele, élvezem, elbólogatok rá. A poliritmikus riffeket alapból nagyon csípem, és ha mindez egy hajón történik, legalább addig se rettegek egy rezonanciakatasztrófától.

img_20190721_010715_280.jpg

Viszont ebbe a műfajba bele lehet fásulni, nekem legalábbis egy idő után sikerül. Eddigre tetőztek a nikotinelvonási tüneteim is, már a túlárazott sör se esett annyira jól, úgyhogy elkezdtem nyűgös lenni a tökéletlenségekre. Például nem tudom eldönteni, hogy hányadán állok a bejátszott vokálokkal, de annyi biztos, hogy idegenkedem tőle. Főleg ha az élő vokál nem harmonizál vele hajszálpontosan.

Én, aki hosszútávú kapcsolatban élek egy be nem hangolt zongorával, kiszúrom ezeket az apró tökéletlenségeket, de ahogy elnéztem, a rajongók élményén mindez mit sem rontott. És miért is kellene ezen fennakadni: a srácok kirobbanóak voltak, a dalok tökéletesen hozták a stílus elvárásait, kiadósakat lehetett rájuk tombolni a színpad előtt. Az meg, hogy én ezalatt a jegyzeteimbe értelmes megjegyzések helyett eddigre már csak zenei szóvicceket gyártottam, az már csak az én bajom (djentes éj, höhö).

img_20190721_010512_551.jpg

Mindent egybevetve nem bánom, hogy az Omega koncert alatti fintorgás és félóránként műanyagpoharas sörért osonás helyett inkább egy élettel teli, modern metal bulit választottam. Köszönöm szépen mindhárom együttesnek, hogy bearanyozta, vagy legalábbis megvasalta a csütörtök estémet, és külön köszönöm, hogy megdöntötték a magyar zenekarok iránt érzett negatív előítéleteimet! Azt hiszem, többet fogok mostantól előfordulni hazai klubkoncerteken.

A fotókért külön köszönet Fanny Massonnak, aki barátjával Franciaországból érkezett Budapestre, és szerencsémre csütörtök este őket is az A38 fedélzetére terelte a sors!

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7914971100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.