TOP10 - A '80-as évek kult thrash metal albumai

2019. augusztus 18. - Kovenant

kollazs1.jpg

A '80-as évek első fele a rockzenében az ősrobbanás állapotához hasonlítható: gyakorlatilag hetente alakultak meg a jobbnál jobb, elképesztően egyedi hangzású csapatok, melyek szinte minden albuma önálló stílust teremtett a műfajon belül. Ebből a magmaként fortyogó, morajló, szénfekete masszából emelkedett ki lassan a thrash, a death, illetve a black metal, de a kezdetek tulajdonképpen a heavy metal és a hardcore punk színtereknek az évtized elején történt ütközéséből eredeztethetőek. Összeállításunkban most néhány olyan zseniális, ámde ma már talán kevés figyelmet kapó thrash metal albumot válogattunk össze, melyek a stílus igazi gyöngyszemei.

Az összes metal alstílus közül a thrash áll legközelebb a punkhoz: tulajdonképpen alapeszközeit is onnan kölcsönözte olyannyira, hogy a színtér kezdeténél még nem is nagyon különült el a hardcore és a thrash metal közönsége (sőt, a mai napig elég nagy az átjárás a két tábor között, habár a határok már régen rögzültek).

Sokan a brit hardcore punk brigád, a DIscharge 1982-es "Hear Nothing See Nothing Say Nothing" című klasszikus debütalbumát tartják a legelső thrashkiadványának, mások a Venom szintén 1982-es "Black Metal" című második sorlemezét és igazuk is van annyiban, hogy mindkét korong alapvető hatást gyakorolt a thrash kialakulására. A stílus első hivatalos, a rajongók és a rocksajtó által is idesorolt stúdióanyaga azonban mindenképpen a "Kill 'Em All", a Metallica 1983-as bemutatkozása.

A thrash metal hallatán mindenki vagy az amerikai vagy a német úgynevezett Big Four gyűjtőcímke alá sorolt bandákra gondol, természetesen jogosan is (Slayer, Anthrax, Metallica és Megadeth, illetve Sodom, Kreator, Destruction és Tankard). Emellett azonban a '80-as évek végéig a stílus szinte egyeduralkodó volt elterjedtségét és népszerűségét tekintve az underground metalban, illetve minden szélsőséges zenét automatikusan ide sorolt mindenki, így szó szerint száz-, ha nem ezerszámra bújtak ki a föld alól a világ minden táján a jobbnál jobb csapatok.

Minőségben ezek a lemezek semmiben sem maradnak el a mára már klasszikusként számontartott anyagoktól, habár produkciós szempontból hagynak kívánnivalót maguk után. Sok csapat ezek közül nyom nélkül tűnt el a zeneipar darálójában, néhányan ma is űzik a szakmát, egy közülük pedig igazi underground hőssé is vált. A lemezborítók pedig az arra fogékonyak számára külön örömet is okozhatnak.

10. EXUMER - Possessed By Fire (1986)

exumer_1.jpg

Az első periódusában igen rövid pályát befutó német Exumer 1985-ben alakult: kreatív magját Mem V. Stein énekes és  Ray Mensch gitáros alkotják. Létrejöttük után gyorsan ki is adták debütalbumukat, mely instant kult klasszikussá vált. Második lemezük már egy másik énekessel jött ki és hamar fel is oszlottak azt követően. 2008-ban aztán a nosztalgiahullám őket is elérte, azóta már három stúdióanyaggal is jelentkeztek (kritikánk ITT és ITT olvasható). Stein énekhangjában, illetve a riffekben egyértelmű a hardcore hatása, ezt a jó szokásukat mostani korongjaikon is megőrizték. 

9. DARK ANGEL - Darkness Descends (1986)

dark_angel.jpg

A kaliforniai Dark Angel 1981-ben alakult meg és bő tíz évvel későbbi feloszlásáig nem sikerült bedolgoznia magát a felső ligába. Pedig a lemezeik ezt egyáltalán nem indokolták, mert a rövid darálásokkal ellentétben szinte progresszív thrasht nyomtak már a '80-as évek közepén: hosszú, komplex, összetett és témaváltásokban bővelkedő dalaik talán nehezen mentek bele a közönség sörgőzös fejébe a koncerteken. 2013-ban újjáalakultak, megközelítőleg az eredeti felállásban, azóta róják a nosztalgiaköröket, bár új albumot is ígérnek 2020-ra. Meglátjuk.

8. HOLY TERROR - Terror And Submission (1987)

holy_terror.jpg

Kurt Kilfelt gitáros alapította és vezette ezt az amerikai thrashbandát Holy Terror néven, miután otthagyta az Agent Steel nevű csapatot annak 1985-ös albumát követően. A zenekar egyik védjegye Keith Deen énekes idegbetegen acsarkodó énekhangja volt, no meg az iszonyatos állat riffek és atmoszféra. Két soralbumig jutottak, hogy aztán 1989-ben dobják be a törölközőt. A kétezres évek közepén egy-két évre újjáalakultak, de abból a projektből sem lett semmi, a rajongók reményeit pedig Deen 2012-ben bekövetkezett halála foszlatta semmivé.

7. VOIVOD - War And Pain (1984)

voivod_3.jpg

Amikor 1982-ben Kanadában megalakult a Québec-i francia punk- metal- és sci-fi őrültek csapata, a Voivod, még ők maguk sem sejtették, hogy egészen elképesztő pályát fognak befutni, a következő évtizedekben a teljes későbbi metalszíntér alapvető hatásként fog rájuk hivatkozni és olyan kanyargós zenei fejlődésen mennek keresztül, hogy alig lehet majd közben rájuk ismerni. 

A harapós, nyers hardcore punk és a klasszikus brit heavy metal elegyeként induló zajbrigádot eleinte teljes értetlenség fogadta a szakma részéről és igazából csak az 1987-es "Killing Technology" nevű albumukra kapta fel mindenki a fejét. Ekkor egyre komplexebb és kitekertebb dalokat írtak, melyek egyértelműen magukon viselték a progresszív rock esztétikáját. A progresszív korszakuk csúcsát az 1991-es (amúgy kereskedelmileg sikertelen) "Angel Rat" című lemez jelenti. Az 1984-es debütanyagukon pedig már ott van szinte minden, a későbbiekben legendássá vált stílusjegyük.

A Voivod túlélte két alaptagjának távozását majd visszatérését, a sötét '90-es éveket (gyakorlatilag szinte illegalitásban), Jason Newsted személyében a Metallica volt bőgőse is soraikat gyarapította, de a legnagyobb csapást a legfőbb dalszerzőjük, Denis D'Amour gitáros 2005-ben bekövetkezett halála jelentette számukra. A jelenlegi felállásban már csak Snake énekes és Away dobos képviseli az alapítókat, de zenéjük minőségében szerencsére ez semmilyen módon nem mutatkozik meg (utolsó soralbumuk kritikája ITT olvasható).

6. SACRIFICE - Torment In Fire (1985)

sacrifice.jpg

Összeállításunkban három kanadai csapat is szerepel, a torontói Sacrifice a második közülük. 1983-ban alakultak meg és egy évtizedes pályájuk során tulajdonképpen lényegileg változatlan felállásban adtak ki négy elképesztően jó sorlemezt, de aztán a megváltozott zenei klíma miatt 1993-ban beadták a kulcsot. Zenéjükben hangsúlyosabban van jelen a tradicionális heavy metal öröksége. 2006-ban az eredeti tagság újjáalakult, ki is jöttek egy új lemezzel, mely nem igazán váltotta meg a világot, de szórványosan, főleg tematikus fesztiválokon fel szoktak lépni és természetesen új dalokat is ígérnek.  

5. DEATHROW - Riders Of Doom (1986)

deathrow.jpg

A német Deathrow 1984-től 1994-ig működött szinte változatlan felállásban, négy soralbumig jutva. A sors ki tudja, miért, de úgy hozta, hogy sosem sikerült elérniük azt a státuszt, melyet pályatársaik, a Sodom vagy a Kreator simán megvalósított, így mára az igazi thrashfanatikusokon kívül más nem is nagyon emlékszik rájuk, pedig elképesztően dinamikusan aprítottak a lemezeiken, különösen az 1986-os debütalbumukon. Később egyre inkább progresszív és komplexebb anyagokkal álltak elő és sajnos sosem derül már ki, hogy hová is jutottak volna. 

4. HIRAX - Raging Violence (1985)

hirax.jpg

Az amerikai Hirax az egyik legkülönösebb szereplője listánknak, több okból is. Katon W. De Pena személyében afroamerikai frontember áll a banda élén, tulajdonképpen az ő személyes projektje a zenekar. Teljesen egyéni hanggal és előadásmóddal bír, mely eléggé megosztó is, ráadásul a banda klasszikus korszakában (1984 és 1988 között) crossover thrash stílusban játszott, mely a thrash és a hardcore punk elegye. A crossover thrash szülőatyja az amerikai S.O.D. nevű formáció, mely 1985-ös "Speak English Or Die" klasszikusával hozta létre ezt a hibridet. A Hirax azonban ezt is megfejelte és egészen egyedit alkotott első két albumával. 

De Pena az 1988-as feloszlást követően 2000-ben újjáalakította bandáját: három albumot is kiadtak azóta, teljesen kicserélődött felállással, egyedül már csak az énekes képviseli a Hirax nevet és a zenéjük - bár megőrizte egyedi ízét - már sokkal inkább standard thrash metal. 

3. NUCLEAR ASSAULT - Game Over (1986)

nuclear_assault.jpg

Miután az amerikai thrashbrigád, az Anthrax megjelentette első nagylemezét, megváltak alapító basszusgitárosuktól, Dan Lilkertől. Ő azonban az Anthrax korábbi roadie-jával, John Connelly énekes-gitárossal megalapította 1984-ben Nuclear Assault nevű bandáját. Linker az együttes hangzásának alapjává tette széttorzított, gitárként riffelő basszusgitárját és sorra adták ki jobbnál jobb és kifejezetten sikeres albumaikat. 1985-ben azért összeállt volt Anthraxos haverjaival, hogy felvegyék brahiból a fentebb már említett S.O.D. korongot, mely instant klasszikussá vált és a crossover thrash brigádok azóta is tulajdonképpen abból a hozott anyagból élnek, amit akkor és ott Lilkerék szalagra rögzítettek.

1995-ben aztán őket is ledarálta a metal halála és feloszlottak, hogy aztán 2000-ben a jól ismert recept szerint újjáalakuljanak, kiadjanak egy sorlemezt és egy EP-t, de az aktív, rendszeres turnézást és zenekarozást 2016-ban végleg befejezték. A debütalbumuk azonban joggal követelt helyet listánkon. 

2. RAZOR - Evil Invaders (1985)

razor.jpg

Összeállításunk harmadik és egyben utolsó kanadai bandája a Razor: 1983-ban jöttek létre, 1992-ben oszlottak fel és hét lemezt adtak ki pályájuk során. A speed és a thrash határmezsgyéjén mozogtak, zenéjükben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a hagyományos heavy metal (ehhez elég meghallgatni az itt szereplő albumuk címadó tételét), de ettől függetlenül ők is aprítottak rendesen. Sajnos ők sem tudták elérni az áttörést, így több tagcsere és némi stíluskanyar után kilenc év után szögre akasztották a gitárt. Négy évet sem kellett várni az újjáalakulásra, 1997-ben soralbummal lepték meg a közönséget, azóta is szórványosan koncerteznek, 2020-ra pedig újabb nagylemezt ígérnek. A Hammerheart Records mostanában fogja megjelentetni az első három korongjukat vinylen, így a rajongók harminc év után először foghatják majd kézbe ezeket a kultikus kiadványokat. 

1. ARTILLERY - Fear Of Tomorrow (1985)

artillery_2.jpg

A legkirályabb anyagot a végére hagytuk, ez pedig nem más, mint a dán thrasherek, az Artillery egészen elképesztő, 1985-ben kiadott debütalbuma, a "Fear Of Tomorrow". A Stützer-testvérek által alapított és működtetett banda lemeze minden idők egyik legzseniálisabb thrashkorongja: valami olyan furcsa atmoszférája, mélysége és húzása van, hogy szinte libabőrös lesz az ember a hallgatása közben. Flemming Rönsdorf énekes embertelen vagy éppen pokolbéli hangja vezeti a gyilkos riffeket meg kozmikus szólókat és bizony itt tölteléknótát még nagyítóval sem fogunk találni, bármennyire is keressük.

Két, egyre dallamosodó és power metalosodó albummal jelentkezett 1991-es feloszlásáig a csapat, aztán 1999-ben meglepetésre egy korong erejéig összeállt az eredeti tagság, de igazából csak 2007-ben alakultak újjá, ám Rönsdorf már nem állt még egyszer kötélnek, azóta a frontember poszton még egy csere történt. A kezdeti időszak színvonalát már nem tudták reprodukálni, de azért nagyon szimpatikus anyagokkal szoktak még mindig előállni (utolsó két kiadványuk kritikája ITT és ITT olvasható).  

+1. THE ACCÜSED - The Return Of Martha Splatterhead (1986)

the_accused.jpg

Az 1981-ben alakult amerikai crossover thrash csapat, a The Accüsed sokkal inkább hardcore, mint metal, de bemutatkozó nagylemezük, az 1986-os "The Return Of Martha Splatterhead" mégis igencsak népszerű volt mind a punk-, mind pedig a metaltáboron belül. Számtalan bandára voltak hatással, énekesük, Blaine Cook hisztérikus üvöltözése pedig frenetikus. A zenekar egyáltalán nem vette komolyan magát: Martha Splatterhead nevű zenekari kabalafigurájuk szinte minden lemezük borítóján szerepel idiótábbnál idiótább pózokban, ráadásul a dalszövegek is a horror-slasher tematika körül forogtak. 

A szokásos séma szerint az 1992-es feloszlást követően 2003-ban ismét összeálltak, 2010-ben megunták a közös zenélést, de 2019 végére - teljesen átalakult felállással, melyben egyedül az alapító gitáros, Tommy Niemeyer szerepel - új stúdióanyagot ígérnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2115014760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.