Kezdetben vala a Morbid Angel és a Morbid Angel vala a kezdet ... Ha a Death a technikás, progresszív death metal alapzenekara, akkor a Morbid Angel az agyament, kitekert riffekkel operáló, kozmikus szólókkal megspékelt halálfém stílusalapítója. A moszkvai Horror God azonban még ezen a megközelítésen is tovább csavart egyet, mégpedig azzal, hogy behozta zenéjébe az avantgárd black metal eszköztárát.
Azóta a bevezetőben körvonalazott, rendkívül szélsőséges, a nagyközönség által nemhogy befogadhatatlan, hanem kifejezetten elmeroggyantó és érvágásra késztető muzsikából is komplett szcéna vált (Gorguts, Ulsect, Sunless, Disentomb, Suffering Hour és társaik), illetve mi is írtunk már jó pár ilyen bandáról lapunk hasábjain (Corpse Garden - lemezkritika ITT, Howls Of Ebb - lemezkritika ITT, illetve a színtér egyik legnagyobb neve, az Immolation - lemezkritika ITT).
A Lavadome Productions, mely az extrém zenékre szakosodott underground kiadó, szeptember 27-én jelenteti meg "Cursed Seeds" címmel az orosz banda harmadik soralbumát. Számomra mindig ezek a legizgalmasabb pillanatai a kritikaírásnak: egy általam addig egyáltalán nem ismert zenekar világába, teremtett atmoszférájába belekóstolni, megismerni az elképzeléseiket és azok megvalósításának színvonalát, talán tényleg ezek jelentik az egész rockújságírás sava-borsát.
A kiadós promószövegben a fentebb felsorolt együttesek mellett a Deathspell Omega neve is szerepel (a franciák utolsó albumáról ITT írtunk kritikát) és ez egyből felkeltette az érdeklődésemet a szláv csapat produkciója iránt. Eleve érdekes volt a két szélsőséges stílus (a death és a black) még extrémebb vonalait összeboronálni és tényleg kíváncsi lettem, hogy mi sül ki ebből az egészből.
Az orosz Horror God 2006-ban jött létre, egy demó után 2009-ben, majd 2012-ben jelentkeztek önálló koronggal, melyet egy megosztott kiadvány követett 2017-ben a Techne gárdájával. A brigád korábbi anyagaiba belehallgatva elmondható, hogy bár a kezdet kezdetén ott voltak a csírái a mai megközelítésüknek, a "Cursed Seeds" szinte egy teljesen másik zenekart mutat, mely képes és akar is fejlődni, természetesen az extrém metal keretein belül.
Amikor két ennyire tudatosan szélsőséges zenei vonal házasítására kerül a sor, a legnagyobb veszély mindig az, hogy valami agyatlan, legfeljebb csak (előadói és befogadói oldalról is) sportteljesítményként értékelhető produkció jön létre, mely elsősorban magának az együttesnek okoz örömöt. Nos, a Horror God esetében erről szó sincs: a "Cursed Seeds" albumot kifejezetten áthatja a zeneiség, ráadásul tényleg jól sikerült ez a furcsa hibrid, befogadhatatlan vagy fejfájdító dolgokat itt egyáltalán nem tapasztalhatunk.
A zenészek elsöprő hangszeres tudása természetesen az ilyen bandáknál alap, ez az oroszoknál sincs másképp. Külön érdemes figyelni Szergej Boriszov teljesítményére, aki a gitárok mellett a basszusgitárért is felelt a felvételek során (mellette még Pavel Szmirnov gitáros és Max Sztyepanov énekes számít állandó tagnak, őket Lev Kurganszkij dobos segítette a stúdióban): sokszor a basszusgitár szinte szólóhangszerként szerepel a dalokban.
Bár bőven találkozunk blastbeatekkel, nem eszement csépelésről van szó: doomos, málházós részek is szépen akadnak itt, de a lényeg a hangulat megteremtése és ebben jelesre vizsgázik a Horror God. Nagyon jó, egészen váratlan helyekre kitérő, néha szinte dzsesszes szólók és kicsavart riffek, átlagosan öt-hat perces szerzemények, melyek szépen, tökéletesen építkeznek: egyszóval ez a héttételes, harminchat perces korong kegyetlenül ledarálja az ember fejét, de ha ez nem oximoron, akkor azt intelligens módon teszi.
A banda kompozíciós képességeit legjobban talán a They Were Behind The Barbed Wire című dal mutatja meg: a vészjósló, akusztikus kezdésből a végére egy komplett technikás death metal tour de force kerekedik ki. A We Built These Walls Ourselves pedig a dzsesszes instrumentális részei miatt hoz be új atmoszférát: szinte fúziós metal ez, remek, disszonáns dallamokkal és pulzáló, komplex ütemképletekkel. Ha valaki a darálást hiányolná, a Sunset például szinte brutális death metal sodrással bír, habár a disszonáns riffelés és gitártémák alaposan próbára tehetik a tűrőképességünket.
Szerencsére Max Sztyepanov nem él a metalvilág legidegesítőbb vokális előadásmódjával, az eufemisztikusan csak disznóvisításként körbeírt ének(?)stílussal, hanem a pincemély hörgést tolja végig a dalokban. Számomra pont ez az egyetlen kérdéses pontja az egész produkciónak: a "Cursed Seeds" korong van annyira változatos és sokféle hatásból építkező, hogy elbírt volna többféle hangfekvést és éneklési módot.
Ezzel együtt ez egy kifejezetten érdekes és izgalmas anyag, a death metal fanatikusok imádni fogják, a nyitott szívű és fülű metalrajongók is tehetnek vele bátran egy próbát, a többiek meg ... nos, ők kerüljék el messzire. Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy valaha is összefutnának az orosz Horror Goddal.
9/10
