KOBRA AND THE LOTUS - Evolution (2019)

2019. szeptember 29. - Kovenant

kobra_cover.JPG

Nagyot fordult a világ a kanadai metalcsapat, a Kobra And The Lotus körül az elmúlt egy-két évben. A kontraszt nem is lehetne nagyobb: a szerény underground kezdetek heavy/power metalja, mely a szerzői kiadásban megjelent 2010-es "Out Of The Pit" debütalbumon hallható, fényévekre van attól a modern, popos, rádióbarát muzsikától, mely a szeptember 20-án a Napalm Records gondozásában "Evolution" címmel napvilágot látott hatodik korongjukon található.

A sikerek mögött óriási és kitartó munka, no meg tehetség áll: egyrészt a banda tagjai kiváló zenészek, másrészt Kobra Paige énekesnő remek hanggal és mindezek mellett olyan elkötelezettséggel rendelkezik, melynek előbb-utóbb utat kellett találnia a fősodorbeli áttörés felé is. 

2017-ben egy sikeres közösségi-rajongói gyűjtéssel vettek fel egy dupla stúdióalbumot ("Prevail I" és "II"), mely a két egymást követő évben jelent meg és ez az anyag hozta meg számukra a kiugrást. Az "Evolution" pedig már Európa egyik legnagyobb metalkiadójától érkezik: ez mindennél többet elmond a színtéren véghezvitt előrelépésük mértékéről. A zene pedig ehhez mérten változott: minden nagyobb, grandiózusabb és csilivilibb lett a mai metaltrendeknek megfelelően, de kérdéses, hogy ez aztán érdemben befolyásolta-e a banda dalainak minőségét.

A zene mellett a korong legfontosabb jellemzője a produkciós munka: az a Michael Baskette ült a stúdiópult mögött, aki elsősorban kortárs modern hard rock anyagokat vitt sikerre a közelmúltban (Tremonti, Slash, Alter Bridge, Trivium, Sevendust) és aki minden bizonnyal alaposan kivette a részét a dalszerzésből és az általános koncepció kidolgozásából is.

A hangzás ennek megfelelően steril és bombasztikus: ahogy a fentiekben írtuk, minden csutkára lett tekerve és úgy megdörren és olyan élesen szól, hogy alig tudunk közben levegőt venni. Értelemszerűen Kobra Paige hangja uralja a nótákat, aki az elmúlt években egy az egyben átvette azokat a manírokat és megoldásokat, melyek a kortárs pop sajátjai. A félreértések elkerülése végett a hölgynek bika torka és szuggesztív előadásmódja van, de mindig az volt az érzésem, hogy ha áttennénk a hangsávjait egy Lady Gaga vagy Katy Perry szerzeményre, észre sem vennénk a különbséget. 

A zenei tartalom pedig valahol a szimfonikus és a modern pop metal között húzódik. A Kobra And The Lotus (no meg, Baskette, gondolom) nagyon nagy energiát fordított arra, hogy szinte táncolható, azonnal ragadó refrénnel rendelkező, slágeres tételek szülessenek és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a feladat tökéletesen sikerült nekik. A lemez bármelyik nótája szinte egy az egyben mehetne bármelyik kereskedelmi rádióadó játszási listájára, mert a hangmérnöki-produkciós munka hibátlan. 

Az albumcím rendkívül sokatmondó: fejlődés. A szó maga egyfajta gumicsont: erre hivatkozik minden olyan zenekar, mely korábbi stílusát hátrahagyva valami egészen másba fog. Ilyenkor mindig előbújik belőlem a kisördög: furcsa megfigyelni, hogy az úgynevezett fejlődés alatt az adott banda az egyszerűbb, populárisabb, könnyebben befogadható muzsika felé történő elmozdulást érti. Kapásból lehetne sorolni az ilyen pályát befutó együtteseket (Linkin Park, Bring Me The Horizon, de akár az Opeth is), melyek egy sokkal extrémebb stílusból fordultak rá a rádióbarátabb megközelítésre.

A Kobra And The Lotus dalai közül elég meghallgatni a Get The Fuck Out Of Here Lady Gaga Bad Romance című megaslágeréből átemelt alapriffjét, a Liar Eurovízió-kompatibilis dance-popját vagy éppen a Thunderdmith ugrálós, alteresebb irányát és egyből világossá válnak a fentiek. A kérdés számomra ilyenkor mindig az, hogy mi a zenekar célja ezzel a stílusváltással, a válasz pedig elég könnyen meg is érkezik: a szélesebb körű fősodorbeli és kereskedelmi siker elérése.

Ezzel nincs is különösebb baj, csak éppen felesleges fejlődésről beszélni. Fejlődés alatt az adott művészi alapirány továbbfinomítása, magasabb szintre emelése áll, elsősorban belső indíttatásból. A stílusváltás célja mindig külső, nem pedig önmaga által generált. 

Azt mindenképpen érdemes leszögezni, hogy az "Evolution" szakmai és megvalósítási színvonalában - ahogy már említettük - fényévekre van a korai időszak produkciójától. Csak éppen számomra a metal és rockzene nem erről szól: valaha ezek a stílusok pontosan a popzene ellenében jöttek létre, annak mintegy attitűdbeli és esztétikai antitéziseként. Az, hogy a metal ma kétségbeesetten emeli át a pop eszközrendszerét a megkapaszkodáshoz, mindennél többet mond el a műfaj visszaszorulásáról.  

A Kobra And The Lotus tehát szintet lépett: profi körülmények között és segítőtársak segítségével elkészített egy csillogó és fényes korongot, melynek azonban a zenekar zenei kezdeteihez már az égegyadta világon semmi köze. Hogy ez aztán jó-e vagy sem, fejlődés-e vagy sem, mindenki döntse el magában.

7/10

kobra_and_the_lotus_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3915181828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.