VISCERAL DISGORGE - Slithering Evisceration (2019)

2019. szeptember 29. - chris576

040335.jpg

Ha bármilyen death metallal kapcsolatos lemezismertetőt mondjuk tizenhárom éves koromban kellett volna megírnom, bizony az egekig magasztaltam volna az összes death/grind banda lemezét. Anno a lázadás szinonimájaként funkcionált számomra a death/grind stílusirányzat, és egyáltalán nem volt rám jellemző a válogatósság: nagykanállal habzsoltam az összes létező halálmetal banda anyagát, mely a kezem ügyébe került. Akkoriban nem létezett számomra ennél csodálatosabb dolog.

Azóta viszont eltelt nem kevesebb, mint huszonhét év: nekem is csiszolódott, szélesedett a zenei ízlésem, befogadóbbá, ám kritikusabbá is váltam az idők folyamán. A széles látókör nyilván magában foglalja azt is, hogy a death/grind stílusirányzat továbbra is bekéredzkedik a lejátszómba, de ezúttal már nagyon nem mindegy, hogy mivel is terrorizálom a saját, illetve a szomszédom hallójáratait (mondjuk az utóbbiban nem vagyok annyira biztos).

A 2007-ben alakult, Baltimore városában működő Visceral Disgorge (Travis Werner - ének, Steve Miles - gitár, Eric Little - basszusgitár, Charlie Marvel - gitár, Billy Denne - dobok) zúz, mint az istennyila, de szerencsére azért nem elégednek meg ennyivel a srácok: írtak karakteres, emlékezetes témákat is az albumra. A lemezborító kimondottan tetszik: amolyan tipikus death metal mestermű. A dalok pedig szintén jól megkomponált, változatos, atomsúlyos és kíméletlen szerzemények. Összességében minden a helyén van: a harmincperces játékidő éppúgy telitalálat, mint a dalok nívója vagy éppen a lemezborító szépsége.

A death metalt érteni kell: a kőkemény zúzás és a zsigeri halálhörgés egyvelege mögött azért megbújik némi zeneiség is. És itt van a kutya elásva: akik megrettenek a stílus fagyos, rideg érintésétől, azokat már hiába is próbáljuk győzködni a death/grind stílus szépségét illetően. Én, amikor nagyon belemerülök a hangszeresek által prezentált zenekomplexumba, szinte el is feledkezem a vokális témákról.

Amit viszont hiányolok, azok a gitárszólók. Azonban ez már csak amolyan szőrszálhasogatás - nézzétek el nekem, hisz kritikus vagyok vagy mi. Viszont holmi marginális szempontok nem fognak eltántorítani a dicsérettől; van potenciál a bandában az egyszer biztos. A formáció debütalbuma egy 2009-es demót követően 2011-ben jelent meg "Ingesting Pudridity" címmel. A felállás valamelyest módosult az évek során, és sajnos egy haláleset is beárnyékolta a zenekar működését.

A dobos mindvégig óriási vehemenciával csépeli a cájgot, egész kiváló témákat üt. A gitárosok pedig szanaszét gitározzák, illetve riffelik a dalokat. Az énekes talán a leggyengébb láncszem az egyenletben: az ő vokális teljesítménye lehetne picivel változatosabb is, de ez legyen a legnagyobb bajom a lemezzel. Az anyag egész jól megdörren: a kiváló stúdiómunka teszi fel végül a pontot az i-re.

A Visceral Disgorge "Slithering Evisceration" című lemeze 2019. szeptember 13-án jelent meg az Agonia Records gondozásában. Death/grind rajongók, irány a lemezbolt! Az anyag vinylen is kapható, lehet gyönyörködni a fizikai formátumban. Sercegjen az a tű, vérezzenek azok a hangszálak, roppanjon az a nyakcsigolya!

8/10

877425.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr715181804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Figy L M 1 ideYEeeah 2019.09.29. 16:21:02

Azzal egyetértek hogy az énekes a leggyengébb láncszem, meg hogy szép a borító.
A két számot el se tudom különíteni egymástól annyira egybefolyik. Ez csak tömény zúzda semmi több. 3/10