CROBOT - Motherbrain (2019)

2019. október 09. - chris576

62317434_2410042019015946_2735010499505684480_n.jpg

A Mascot kiadó nevét lassan elkezdem aranyba foglalni, ugyanis egész jó kis zenekarokat szerződtet: itt van példának okáért a Pennsylvania állambeli Crobot (Brandon Yeagley - szájharmonika/ének, Chris Bishof - gitár/ének, Dan Ryan - dobok, James Lascu - basszusgitár), mely azon hard rock bandák közé tartozik, akik friss vért pumpáltak a mára már egy kissé megfáradt műfajba. Nagy szükség volt erre, hisz a stílusirányzat végre újra teljes pompájában tündököl. Nincs túlszaporulat, de nem is baj; legalább izgalmasabb marad így a színtér.

Nem állítom, hogy az egyéniség szobrát a 2011-ben létrejött Crobotról mintázták volna (inspirációja nyilván minden bandának van, csak nem mindenhol ennyire tetten érhető a dolog), de még a sok ismerős rész ellenére is hatalmasat dörren a cucc és egyben felhőtlen szórakozást ígér. Jómagam széles terpeszben léggitároztam végig a korongot.

A "Motherbrain" a Crobot negyedik soralbuma (2014-es lemezükről ITT írtunk kritikát), mely tizenegy erőtől duzzadó, tökös és életerős szerzeményt tartalmaz negyvenkét percben. Az énekes hangja remekbe szabott és tökéletesen passzol ehhez a zenei világhoz - tipikus hard rock torok. A hangszeresek pedig feszesen, ízesen játszanak; élmény hallgatni őket.

A lemez nyitótétele a címével (Burn) ellentétben nem a Deep Purple-t idézi, hanem sokkal inkább a Led Zeppelint: nekem rögtön a Black Dog jutott róla az eszembe. Nem konkrét nyúlás, de a szerkezete hasonló és a dallamvilága is rá emlékeztet. Ám lehetséges, hogy semmi szándékosság nem volt a dologban.

Csakúgy mint az előző tétel, a Keep Me Down is elképesztően feszes és húzós nóta; és még csak az album elején járunk. Harmadikként a Drown szigorú, Panterás (Drag The Waters?) riffje zúzza le az ember agyát, mely egy Alice In Chains-es grunge témával keveredik. A Low Life egy pulzáló, slágergyanús rockhimnusz; abszolút telitalálat.

A laza, groove-os Alpha Dawg sem szeretne kilógni a sorból; az ezt követő Stoning The Devilben pedig ismét felbukkan egy kis Alice In Chains-íz. A Gasoline meg tisztára olyan, mint egy Tesla-dal. Nem tehetek róla, de állandóan felsejlik valami hasonlóság. A Destroyer szikár, groove-os témái hasítanak, a Blackout pedig szintén tarol.

Az After Life és a The Hive is jól sikerült szerzemények, de a lemez végére egy kissé lefárad a hallgató a sok középtempós, egyensémára felépített dalszerkezettől. Ami sajnos pontlevonást von maga után: kimondottan tetszik az anyag, de egyrészt kevés az egyéni színfolt, másrészt több változatosság is belefért volna azért. Úgyhogy ez most nekem csak nyolc és fél pont; ami egyáltalán nem rossz osztályzat, szerintem.

A "Motherbrain" 2019. augusztus 23-án került a boltok polcaira a Mascot Label Group jóvoltából. A Crobot elképesztő feszességgel adagolja a groove-os, grunge-os rocktémákat. Korrekt anyag, ajánlom. 

8,5/10

crobot_c_justin_borucki_1.jpg

Fotó: Justin Borucki

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5115211254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.