Az emberek (zenészek) szeretnek kísérletezni. Vannak sötét, melankolikus, depresszív hangulataink, szoktunk meditatív, relaxációs állapotokban lebegni, kikapcsolni, ellazulni, merengeni. Az elektro-akusztikus Blind Cave Salamander (Paul Beauchamp, Fabrizio Modonese Palumbo) egyesíti magában mindezen dolgokat: adott egy experimentális, sötét és depresszív hangulatzene, melynek segítségével teljes mértékben kizárhatjuk a külvilágot és egy különleges, lélektisztító utazáson vehetünk részt.
Nem metal; és még csak nem is rock: az olasz Blind Cave Salamander munkásságát leginkább a drone/dark/experimental kategóriába sorolnám. Ha hasonlítanom kellene, akkor az egyszemélyes dark projektet, a Török Attila vezette Amon Hent tudnám felhozni, mint referenciát; bár Attila zenéje még sötétebb, és még több elektronikus elemet tartalmaz, mint a Blind Cave Salamander. De hasonlóan elborult, nem szokványos muzsikaként funkcionál.
Felmerül hát a kérdés: miért éppen mi írunk róla, hisz még csak nem is rockzene. Azért, mert semelyik másik stílusirányzathoz nem passzol; egyedül talán a rockzene egyes válfajainak atmoszférájához áll a legközelebb, mondhatni bizonyos mértékben rokon műfajok. Ha azt mondom, hogy rétegzene, akkor finoman fogalmaztam. Az ilyen jellegű muzsikákat nagyon-nagyon ritkán veszi elő az ember, nem az a fajta zene, melyet rendszeresen hallgatunk.
A "The Svalbard Suite" a Blind Cave Salamander hatodik soralbuma. A háttérsztori, melyet egy Svalbard-utazás ihletett, és amit a Jeges-tenger szigetcsoportjainak ökológiai feltárását szolgáló kollaboráció - a II Mutamento Zona Castalia színházi társaság, Omar Bovenzi filmkészítő, valamint Goanni Colosimo képzőművész/előadóművész által létrehozott úgynevezett rövidfilm formájában dokumentált, a térség lenyűgöző földrajzi sajátosságaira fókuszál, amit sajnos a globális felmelegedés a leginkább érint.
A mindössze egy darab harmincperces szerzemény a térségben rögzített természeti hangokat, kísérteties zörejeket, beszédfoszlányokat, szimfonikus és elektronikus zenei elemeket tartalmaz. Nincsenek zúzós gitárok, dobok, se ének és szinte semmi olyan, ami a rockzenéhez kapcsolná a produkciót. A lemezen közreműködnek még: Xiu Xiu - ütőhangszerek, Julia Kent - cselló, valamint Store Norske Mandskor.
A lemezanyag tulajdonképpen filmzene, és így önmagában is maximálisan megállja a helyét, mindenféle képi világ hiányában. Kissé nyomasztó, kissé öncélú, de biztosan lesznek olyanok, akik örömüket lelik majd benne. Merengős, melankolikus, meditatív muzsika. Egyes részei engem a Pink Floyd "The Endless River" című lemezére emlékeztetnek; ott vannak ehhez hasonló zenei kompozíciók.
A "The Svalbard Suite" a Hypershape Records gondozásában érkezik 2019. november 8-án. Elsősorban filmzenéket kedvelőknek ajánlom, másodsorban azoknak, akik szeretik a relaxációs, merengős, melankolikus muzsikákat.
8,5/10