Rozsdagyár

NAGA - Void Cult Rising (2019)

2019. október 19. - chris576

resize_of_naga_void_cult_rising_cover.jpg

Olaszországban sem minden fenékig tejföl - legalábbis ezt sugallja az ottani metalbandák lemezanyagaiból áradó komor, apokaliptikus hangulat. A 2013-ban megalakított Naga már a harmadik olasz származású zenekar, akikbe az elmúlt egy hét során belebotlottam lemezkritikaírás kapcsán. És fontos megjegyeznem, hogy mindegyik formáció különleges és egyedi stílusban alkot (ráadásul egyaránt a sötét oldalon állva): mindenképpen érdemes odafigyelni rájuk.

A három tagot számláló (Lorenzo - gitár/ének, Emanuele - basszusgitár, Dario - dobok) talján metalbanda a vészjósló atmoszférával átitatott doom/sludge vonalon tört magának lándzsát, és e stílusirányzat segítségével kürtöli szét a  világba súlyos, sötét mondanivalójú szerzeményeit. A zenekar két EP-t ("Naga" - 2013, "Inanimate" - 2016) és egy nagylemezt ("Hën" - 2014) adott ki a szóban forgó "Void Cult Rising" című album előtt.

S bár jelenleg még hét ágra süt a nap, de a naptár már őszt mutat: nemsokára jönnek a borongós, esős idők és én akkor fogom ám csak igazán élvezni a Naga új korongját; remélhetőleg még az ablakok is beremegnek majd ettől a brutál doom/sludge szörnyetegtől. Az ilyen zenék hallgatásakor olyan érzésem támad, mintha megszállna valami földöntúli erő és korlátlan hatalommal ruházna fel - elpusztíthatatlannak érzem magam.

Only A God Can't Save Us - az első szám, amelynek már a címe is sejteti, hogy nem valami vidám dalnak nézünk elébe. A hangulata eléggé nyomasztó: málházós tempó, black metalos vokál és sötét melódia jellemzi az album nyitótételét. Majd következik a Melete: itt az ének már egy kissé változatosabb, a károgást üvöltéssel kombinálják. Az ütem ez esetben is lassú, doomos, a riffek súlyosak, a hangulat pazar.

A Bedim The Sun sem igazán tér le az eddigiekben kitaposott ösvényről: a melankolikus, súlyos, depresszív jellegű dal először lassan, betonkeményen alapoz, majd felgyorsul, aztán visszalassul és így tovább. A Thanatou is ezt a vonalat viszi, de szellősebb, könnyedebb témákkal operál. A Pyre az előzőekhez képest melodikusabb, színesebb szerzemény, ám ez sem a vidámságáról lesz híres, az egyszer biztos.

A lemezt záró és egyben címadó Void Cult Rising című dal tizennégy perce tulajdonképpen egy amolyan összefoglaló jellege az album arculatának: monumentális doom, melyben minden az eddigiekben felvonultatott hangulat képviselteti magát. Érdekes, hogy doom zenéről lévén szó, a Black Sabbath neve egyszer sem ugrott be a Naga korongját hallgatva: ilyen is van kérem szépen. Sőt, nem is példálózom egyetlen zenekar nevével sem a munkásságukat illetően.

Ha szuicid beállítottságú vagy, akkor messzire kerüld el ezt az albumot. Ha viszont szereted a súlyos, sötét muzsikákat, és nem befordulsz tőlük, hanem inkább erőt merítesz belőle, akkor a Naga új korongja neked szól. Az itáliai Sulfur City Stúdióban rögzített "Void Cult Rising" a Spikerot Records gondozásában érkezik 2019. november 15-én CD-n, vinylen és digitális formátumban. Hatalmas zene, ajánlom!

9/10

resize_of_naga_faded_pic.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4615235334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása