A 2010-ben megalakult hamburgi Surface új lemezének felvezető intrója (E'Ste II'Thios Cho'Ros) olyan, akár egy filmzene-betétdal: a szenzációs nyitány rendesen felturbózza a hallgatót - az izgalom a tetőfokára hág. Ezek után már nagyon nem mindegy, hogyan is alakul a folytatás. Aki nem ismeri a bandát, az intró alapján azt is hihetné, hogy egy neoklasszikus heavy metal zenekarral van dolga. De amikor berobban a címadó River Of Souls, azonnal eloszlat mindennemű kételyt: rögtön tudatosul az emberben, hogy az irányvonal nem más, mint thrash/death, valamint modern metal.
A német formáció (Tom Robinson - gitár/ének, Marco Bechreiner - dobok, Tim Broscheit - basszusgitár/háttérvokál, Johnny Ritter - gitár) 2011-ben jelentette meg debütalbumát "Where The Gods Divine" címmel, majd a második nagylemez 2015-ben, "Rise Of Kronos" név alatt látta meg a napvilágot. A zenekar dalszövegeit pedig a görög mitológia ihlette. A srácok fiatalos lendülettel, dinamikusan és erőteljesen adagolják a brutál metal témákat.
Ami azonnal szembetűnő, mint pozitívum, az a lemez kiváló hangzása: vastag és kristálytiszta megszólalás jellemzi az anyagot. Szintén kidomborítandó még a kompozíciók változatossága, a hangszeres tudás, a feszes játék, valamint a fogós és karakteres dalok színvonala. A hangulatos intró tökéletes folytatásaként érkezik a második tétel, a River Of Souls: ütős, jól kidolgozott, bitang riffek áradata zúdul rá a hallgatóra.
A harmadikként érkező Ode To The Sun sem kíván lemaradni az előzőekben elővezetett színvonaltól: kegyetlen jó gitártémák, fogós dalszerkezet jellemzi a dalt. A Feed The Fires Of Rome-ban ismét a riffeké a főszerep, de a dobos is kiváló témákat üt, valamint a basszusgitáros is rendesen odateszi magát. Az énekesről még nem esett szó: ő azt a fajta halálhörgést képviseli, melyet egy átlag metalzene-hallgató is nagy valószínűséggel könnyebben befogad, mint mondjuk egy John Tardy-féle vokalizálást.
A Thanatophilus egy tipikus death metal szerzemény, kegyetlen riffeléssel megtámogatva. Majd újabb gyöngyszem érkezik a Ovoviviparus Serpentes képében: komolyan mondom, az albumon nagyítóval kell keresni az unalmas, semmitmondó témákat (tulajdonképpen nincsenek is ilyenek), a változatosság az egyik legfőbb erénye a korongnak. A Kosmologica többek között a gitárosok által elővezetett témázgatások miatt válik nagyszerűvé: a hathúrosok kegyetlen jó összhangban állnak egymással, de ez mondjuk a másik két hangszeresről is elmondható.
A Hera egy energikus, lendületes és változatos tétel, szintén telitalálat. A Replace The Immortals csípőből elővezetett halálmetalja faltörő kosként tör utat magának: falrengető témái tovább fokozzák az izgalmat így a lemez vége felé közeledve. Az Olympus Has Fallen zárja a sort: itt már kevesebb a fogós, király témázgatás, de semmiképpen sem tartozik az unalmas vagy éppen a rossz kategóriába; a dal végén azért ismét megvillantanak egy atom riffet.
Nagyon kellemes meglepetés a német formáció új lemeze; részemről a majdnem tökéletes besorolásba esik. Ezt minden death metal-rajongónak hallania kell, nincs mese. Mind hangzás, mind pedig a dalok tekintetében kiváló, egységes anyag, vissza-visszakéredzkedik a lejátszóba. A Surface harmadik teljes nagylemeze, a "River Of Souls" 2019. október 4-én jelent meg a Reaper Entertainment Europe gondozásában. Bitang jó zene; rifforgia a köbön.
9/10
