DYING WISH - Üvöltő sötét (2019)

2019. október 22. - Kovenant

dw_cover.jpg

1996-ban alakult meg a püspökladányi/karcagi Dying Wish és a 2007 és 2011 közötti négy év pihenőt nem számítva folyamatosan dolgoznak, habár a tempó azért elég rapszodikus. Egy demó, három EP és most a negyedik soralbum: a közel negyedszázad során ez nem éppen sok, de szerencsére mostanában nagyobb sebességbe kapcsolt a zenekar. Az októberi HammerWorld magazin CD-mellékleteként látott napvilágot az "Üvöltő sötét" című friss nagylemezük, mely három évvel követi a 2016-os "Tükörország" korongot.

A Dying Wish zenekart a Papp Lajos (gitár/ének) - Papp Sándor (basszusgitár) testvérpár alapította meg még a kilencvenes évek közepén és talán nem túlzás kijelenti, hogy szinte ők játszották először Magyarországon a melo-death stílust, mely akkoriban robbant be és aratott underground sikereket Európa-szerte. Az együttes pályája sosem volt nyílegyenes: gyakori tagcserék, szórványosan érkezők EP-k, majd a 2001-ben és 2005-ben megjelent két album fémjelezte a csapat első korszakát, mely Dömötör Balázs énekes kiválásával ért véget 2007-ben. 

2011-ben alakult újjá a brigád, szinte változatlan felállással. A csapat korai időszakát angol nyelvű, klasszikus, göteborgi vonalas dallamos death metal dalok fémjelezték, 2016-ban aztán váltottak és magyarul éneklik a mára már inkább modern metalként definiálható stílusú nótáikat. A hörgős verze-tiszta refrén arány is folyamatosan és egyre inkább a tiszta ének javára tolódik el és az elektronika is szervesen beépült a Dying Wish zenéjébe, ezzel adva egyfajta kortárs ízt a produkciónak.

A szűk negyvenperces anyagon tíz tétel kapott helyet, de ebből egy intró és outró, illetve egy instrumentális nóta (Wishtrumetal) is szerepel itt, melyben neves vendégzenészek is tiszteletüket teszik (Szijártó Zsolt, Kemencei Balázs, Cserfalvi Zoltán) egy-egy szóló erejéig. Így tulajdonképpen hét teljes, standard szerzeménnyel van dolgunk, ami bizony mindenképpen jelentős mértékben spórolósabb adag, mint a "Tükörország" volt.

A Dying Wish zenéjének alapját valóban a göteborgi melo-death elemei képezik, azaz a szaggatós, gyakran ikergitáros riffelés, melyre Dömötör Balázs tiszta éneke hozza a dallamkifejtést, illetve Papp Lajos hörgése színezi még a dalokat, bár ez utóbbi már inkább csak mutatóban található meg a szerzeményekben. Az intrót követő Árnyékvilág hozza ennek a legjobb példáját: tulajdonképpen ebben a nótában zanzásítva a teljes albumról képet kaphatunk. Érdekes, hogy a hangsúlyos szerepet kapó billentyűsrészek miatt kissé szimfonikus death/black metal hangulata van a szerzeménynek.

A lemez két húzóslágere egyértelműen az azonnal ragadó refrénekkel rendelkező Pokolból a mennybe és a Szilánkok: ezekben a dalokban szinte mindent sikerült csúcsra járatnia a zenekarnak és ha ilyen tételek szerepelnének végig a lemezen, akkor most egy csont nélküli, tízpontos értékelés feszítene a kritika legvégén. Azonban nem teljesen ez a helyzet.  

A korong többszöri hallgatása során gyakran olyan érzés fogott el, hogy én ezt már valahol hallottam, valamire átkozottul hasonlít a dolog és próbáltam felidézni azt, hogy mire is emlékeztet az "Üvöltő sötét". Aztán hirtelen beugrott: Magor zenekar. Dömötör Balázs hangja, énekstílusa és dallamai szinte egy az egyben hozzák Inges Zoltán (Magor basszusgitáros-énekes) megoldásait, hangszínét, de az alapfelállás (hörgés-tiszta ének, dalszövegek jellege, a dallammenetek) és az eszközök is nagyon hasonlóak, bár a Magor alapvetően metalcore alapokkal dolgozik.

Ahogy ülepedett bennem az anyag, két dolgot vettem észre, melyek meg-megakasztották a befogadást: az egyik a magyar nyelven éneklő csapatok örök rákfenéje, a dalszövegek. Sok helyen szótagszám-hibákkal, prozódiai zökkenőkkel találkozhatunk (ebbe az Árnyékvilág szöveges videója is betekintést enged), másrészt néha nem is igazán sikerült kibogoznom a mondanivalót (lásd például a "Ha megkérdezed tőlem, magamat hogyan látom, az lenne a válaszom, vállalom a sorsom!" sorokat).  

A másik problémám több nóta esetében is az énekdallamok kidolgozatlansága volt: gyakran volt olyan érzésem, hogy a csapat nem igazán gyúrt rá a refrénekre, hanem inkább csak a legkézenfekvőbb megoldást énekelte rá a szövegekre, így nem sikerült fogós, azonnal ható szerzeményeket írnia. 

A fentiek ellenére az "Üvöltő sötét" hallgattatja magát, a gitárok iszonyatosan vastagon szólnak, a riffek kellőképpen bólogatósak, szóval rendben van a produkció, csak valahogy nem teljesen kerek a dolog. A "Tükörország" koronghoz képest kissé összekapottabbnak, halványabbnak érzem most az új albumot, de a barátkozás folyamatban van. A dalszövegek terén pedig érdemes a továbblépés irányán gondolkodni.

8/10

dying_wish_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2515239696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.