A 2014-ben alakult budapesti Acid Victoria (Kiss Gergő - dobok, Lándor Gábor - basszusgitár, Mikus Mike - ének) saját elmondása szerint az általuk képviselt zenei stílus a hard/pop rock és psy rock vonalon mozog, szerintem meg inkább alternatív/stoner/fuzz. De kit érdekelnek a skatulyák, a lényeg, hogy jó zene legyen és kész. A srácoknak eddig egyetlen EP-je jelent meg 2016-ban, mely a "Massive Ejaculation" címet viseli (kritikánk ITT olvasható). Hatásaik pedig a következők: QOTSA, Kyuss, Primus, Type O Negative, Desert Sessions.
Az Intro jópofa, ám sok vizet nem zavar: nem mondom azt, hogy rossz, de a lemez alaphangulatát sem igazán ez adja meg. A Drill lendületes, punkos, rock and rollos témája egész jó, egyedül az énekes laza, beleszarós vokálja lehetne egy kissé arcbamászósabb, ez így sajnos rontja az összképet. A Gonna Leave You-t szintén a vokalista cseszi el, de csak azért, mert itt meg olyanokat akar kiénekelni, ami nem igazán megy neki. A gitártémák jók, a dal pedig kissé a Queens Of The Stone Age-re hajaz.
Az Ode To A Ddict ismételten punkos, de vannak itt azért súlyos gitártémák is. A dalban System Of A Down-hatásokat véltem felfedezni. A Get High laza, hangulatos akkordmenetét hamar egy húzósabb rész váltja fel; mocskos gitárriffek, jó refrén, minden adott egy potenciális Acid Victoria-slágerhez. A Safewords olyan, mintha a QOTSA-et összeeresztenénk a Fürgerókalábakkal.
Kapunk egy könnyed, lazulós, stoneres fuzz rockot a Runaway képében, majd a kissé bután beeffektezett Primus-os basszustémával indító Lady Marü következik: a húzós, stoner riffek hasítanak, és ahogy az előbbi tételben, úgy itt is megjelennek a QOTSA-hatások. A Dante vastag, dögös riffje, valamint az énektémák szigorítása miatt nyerte el a tetszésemet. A Buxxxa alatt ismét pofás riffekkel bombázzák a hallgatót; a végeredmény pedig nem más, mint egy jól sikerült, hangulatos és pazar szerzemény.
Az If I Were Cool is kellemes szórakozást ígér, nem feszegetik a korlátaikat, maradnak a számukra biztos talajt nyújtó vonalon. Jól indít a Cap Holdline Affected, de a folytatás sem rossz: a szaggatott riff, a gitárszóló és a csordavokál is nagyot üt. Nem rossz a Blazer sem, de inkább a dal második fele sikerült jobban, az eleje felejthető. A Rock című tétel viszont nagyon állat, ha az összes dal ezen a színvonalon mozogna, apám...
A srácok még fiatalok, ezer és egy dologgal foglalkoznak, nyilván korlátozott idő-, energia, valamint anyagi keretek is befolyásolták a bandát, aminek következménye, hogy az albumból nem sikerült kihozniuk a maximumot. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy egy abszolút korrekt és vállalható bemutatkozó nagylemezt szállítottak le nekünk a srácok. Punk, stoner, fuzz és egy kis alternatív rock esszencia.
A koszos hangzás, az ötletes stoner-riffek tetszenek a legjobban, ezek meghatározó elemei az albumnak. Queens Of The Stone Age- és Primus-rajongóknak kifejezetten ajánlott a tizenhárom dalt felvonultató "Where's The Magic From", mely az Edge Records gondozásában érkezik 2019. november 15-én. Nekem nyolc. (A teljes album meghallgatható ITT.)
8/10
