A Fattyú az Avius által létrehozott, egyszemélyes pagan black metal, illetve dark ambient alapokon nyugvó projekt, mely 2017 telén kelt életre. Zenéjében a ’90-es évek kásás, karcos black metalja keveredik a rideg szimfóniákkal, valamint a Kárpát-medence és közvetlen környezetében élő népek folklórjával. A fekete fémen sejtelmesen felfénylik, hogy kik voltak rá nagy hatással. Időnként a nyers és sötét ambient zár minket sötét keblére, máskor pedig a kísérletezgető népi hangszerelés éri el a megfelelő hatást.

Az alföldi blacker ezúttal nem egyedül vágott neki a rónaság sötétjének. A Fattyú "Rigor Mortis" című EP-je csapatmunka eredménye lett. Részt vett benne Pápai Csaba, a Vertigo zenekar dobosa, Virág „Sulfurus” Lajos, a Nemezis énekes-gitárosa, valamint Peredi Péter, a Goblinworkshop üzemeltetője, aki az előző lemezeken is már a mesélő szerepét töltötte be.

Petinek nagy hagyományőrzős múltja van, így vele a szövegekkel kapcsolatban időnként mindig összeültünk, mert jó az, ha egy külsős is átolvasgatja az ember dolgait és ekkor találtuk ki a Goblin Király karakterét, így lett ő az állandó mesélőm. Csabitól egyébként is szoktam időnként segítséget kérni a dobokkal kapcsolatban, mikor egy-két keverést nem érzek annyira helyén, szóval mikor felmerült ez a split-dolog, egyértelműen rágondoltam és maximálisan szabad kezet adtam neki, így a teljes lemez az ő keze munkáját dicséri dobügyileg. Sulfurus-szal pedig egy Nemezis-koncert után ültünk össze dumálgatni, ahol előadtam az ötletemet, hogy mivel ők thrash metalt nyomnak, én meg blacket, nincs-e kedve egy közös anyaghoz… természetesen rábólintott és így jött létre ez a díszes társaság!

Avius, a Fattyú atyja ezen a lemezen kifejezetten odafigyelt arra, hogy érezhető legyen, hogy ez a lemez nem része a Fattyú-kánonnak, ám mégis valahol abban az univerzumban helyezkedik el, melyet megálmodott a zenekarnak. A már megszokott pagan black metalos vonal mellett a régi vágású black tiszta esszenciája is felkerült a lemezre, amely egyfajta Darkthrone-os felhangot biztosít a hanganyagnak, a dalok most különálló regeként funkcionálnak és nem egy nagyobb történet részeit képezik, valamint az albumborító ezúttal nem grafika, hanem egy meglehetősen hangulatos kép a zenekarról.