HAYSTACK - The Sacrifice (2019)

2019. november 17. - chris576

haystack_the_sacrifice_artwork.jpg

Két olyan stílusirányzat keveredik az 1994-ben verbuválódott stockholmi Haystack (Uffe Cederlung - gitár/ének, Jonas Lundberg - dobok, Patrik Thorngren - basszusgitár) munkásságában, mely elméletben talán nehezen összeegyeztethető, a gyakorlat viszont egészen más képet fest: a banda mocskos stoner/punk esszenciája bizony működőképes, bár a punk, mint olyan, leginkább az énektémákban, valamint az előadásmódban tükröződik vissza. Uffe Cederlung amúgy a legendás death metal banda, az Entombed tagja is egyben.

Ahhoz képest, hogy már negyedszázaddal ezelőtt jöttek össze zenélni a srácok, még csak a harmadik nagylemezüknél tartanak. Igaz, ehhez hozzátartozik az a tény, hogy ez idő alatt volt egy hosszabb, egészen pontosan húsz éves leállásuk. Arról nincs információm, hogy tulajdonképpen mi is okozta ezt a komoly kimaradást, és arról sem, hogy most mi vezérelte őket az újbóli húrtépésre.

Most képzeljük el, hogy a Kyuss együtt füvezik mondjuk a Ramones-szel, a Nirvanával és az MC5-val, majd mikor már beütött az anyag, akkor besztondulva bevonulnak a próbaterembe jammelni egyet. Valami ilyesmi lenne a végeredmény, mint amelyben a svéd Haystack utazik (mármint a stílust tekintve: minőségben valószínűleg sokkal jobb).

A Nirvana játszott hasonló zenét anno; bennük is volt egy jó nagy adag punk, valamint súlyos, Sabbath-os riffek is megjelentek itt-ott a dalaikban. De említhetném a legendás MC5-ot is, az ő szellemük is megjelenik a Haystack dalaiban.

A lemez az I've Seen Things című tétellel indul: súlyos, torz hangzás, középtempós menetelés. Hallgatható, ennyi. A következő Knowing sem tartogat semmi különlegeset; az Enveloped In Darkness gitártémája ad egy kis pluszt, de ez a dal sem lesz a kedvencem. A Liquidate zúzós, kalapálós tempója sem rossz, ám olyan érzésem van a dalokkal kapcsolatban, hogy ezek élőben sokkal nagyobbat ütnek, nem egy otthoni szoba-hi-fi fogja visszaadni a bandában rejlő adottságokat.

A The Sacrifice hullámzós jellege is csak átlagos, semmi több. A Falling Through egy súlyos riffel indít, majd laza, punkos stílusban folytatódik. A riff vissza-visszatér a későbbiekben. Tetszik ez a dal. Az Alone-ban ismét egy erős riff üti fel a fejét, ám itt a punk helyett inkább a stoner rock dominál. A Nut amolyan doomos, Nirvanás jellege is egész jól sikerült. A Take It Home egy tökös garázs-rock szerű dal; ez sem lett rossz. Aztán itt van még a Mesmerism, mely szintén egy az átlagosnál jobban sikerült darab.

Összegzésképpen: nem rossz ez, csak lassan bontakozik ki a lemez, inkább a második fele tartalmazza az ütősebb dalokat. A fentebb említett zenekarok kedvelői nyugodtan tehetnek egy próbát a "The Sacrifice" című koronggal, mely a Threeman Recordings gondozásában jelent meg 2019. október 25-én.

8/10

haystack.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7615309678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.