DON GATTO - Tízéves születésnapi koncert Szekszárdon

2019. november 23. - chris576

dongatto8_50.JPG

"Aki nem jön Gattóra, megmarad az aprója." Ez lehetett volna a koncert mottója, hisz mondhatni fillérekért nézhetett meg öt király bandát az, aki aznap este ellátogatott a pinceklubba.

Tíz év. Ennyi esztendőt töltött Ozzy Osbourne a klasszikus felállású Black Sabbath-ban anno. Mondhatnám, hogy ez idő alatt rendesen "megacélosodott" a Don Gatto, de ez csak féligazság lenne... Szóval a Fürgerókalábakból és a Chaos Of Disorderből verbuválódott hardcore/punk négyesfogat egészen pontosan tíz éve kezdte meg felfelé ívelő és rengeteg elismerést bezsebelő karrierjét. Most hazai pályán adtak egy elképesztően profi koncertet a Szekszárdi Est színpadán.

A Beliar lépett elsőként színpadra a thrash/death átdolgozás-műsorával: felcsendültek többek között olyan thrash, illetve death-klasszikusok, mint az Obituary-tól a Chopped In Half, a Napalm Death-től a Greed Killing vagy a Davidian a Machine Headtől. Az őrült basszusgitár-fenomén, Létai Péter profi előadásmódja, az énekes Sütő Gábor (mindketten King Furia-tagok is egyben) irgalmat nem ismerő hörgése rendesen megadta az alaphangulatot az ekkor még csak lassan csordogáló nézőközönségnek.

beliar1_50.JPG

A szekszárdi Chaos Of Disorder tíz év után állt össze újra, kizárólag erre az egy alkalomra. Fogalmam sincs, hogy a srácok mennyi gyakorlással készültek a koncertre, mindenesetre intenzív, lendületes előadásmód és jó hangulat övezte a produkciójukat. A Don Gattós Weisz Gábor és a Cadaveres-ben zenélő Göbölös Kálmán is a zenekar sorait erősítette egykor: most mindketten régi és az új bandájukkal is egyaránt felléptek. A számaikat nem nagyon ismerem, illetve régebben többször is láttam őket élőben, de mivel azóta nem hallgattam őket, így csak a Sepultura Roots Bloody Roots átdolgozása maradt meg bennem, melyet most is előadtak a srácok, méltóképpen lezárva ezzel koncertjüket. Nekem egyáltalán nem okoztak csalódást.

chaos5_50.JPG

A budapesti Positive Mental Attitude lendületes és energikus hardcore/punk műsora is csak tovább emelte a hangulatot. Őket most láttam először, de remélem, hogy nem utoljára. Nagyon komolyan tolták a lehengerlő HC-szerzeményeiket. Csak így tovább!

pma4_50.JPG

A Cadaveres-ről sem tudok mást elmondani, mint, hogy vérprofin, óriási elánnal és beleéléssel adagolták a modern metal dalaikat. Kálmán mindvégig mosolyogva riffelgetett (akárcsak a Chaos Of Disorder programja alatt), az énekes srác is jókedvűen, felhőtlenül énekelt. Le a kalappal előttük is! 

cadaveres1_50.JPG

Aztán elérkezett végül az est fénypontja: a Don Gatto hazai pályán - tizedik születésnapja alkalmából - levezényelt hardcore/punk örömünnepe. Össznépi mulatságnak voltunk szem- és fültanúi; ez a koncert most nem egy szigorú hardcore-est képében öltött testet, hanem egy vidám és felhőtlen szórakozás kerekedett a Don Gatto-család jóvoltából. Őszintén meghatódtam, amikor Acélos Balázs faterja is feltűnt mellettem a tömegben, hogy megnézze kicsi fiát: óriási tisztelet neki ezért. Róla egyébként van egy jó sztorim: festettük a házukat, a főnököm pedig a kezében egy színkártyával megkérdezte tőle, hogy "uram, ez a szín akkor jó lesz?" Az öreg - jó távol állva tőle és ráadásul háttal - így válaszolt: persze, tökéletes! Szóval volt kitől örökölnie Balázsnak ezt a jópofa stílust, mellyel már a Fürgerókalábas évek alatt is rendre megmosolyogtatta az embereket.

Az énekes egyfolytában vigyorgott, valamint úgy pattogott, akár egy gumimaci. Gábor basszusgitárját vadul pengetve üvöltözött a mikrofonba. A dobos srácból nem láttam semmit, viszont annál többet hallottam. Balázs pedig, mint mindig, most is a porondmester szerepét töltötte be: jókedvűen szórakoztatta hálás közönségét, riffelgetett, bohóckodott; vegan-feliratos kulacsából nagyokat kortyolgatott. 

Két dalt emelnék csak ki a sok közül: az egyik a Hardcore Babylon (a legjobb számuk szerintem), melynek előadása közben elszabadult a pokol, a másik a záró Midnight Oil átdolgozás, a Beds Are Burning, amikor is a hercegnő, Besnyő Gabriella (Nova Prospect) is beszállt vokálozni - egyem meg a szívét. Természetesen mindegyik dalt hatalmas ováció fogadta; a közönséget egyáltalán nem kellett noszogatni, hogy érezzék jól magukat.

Most végre bepótoltam azt, amit a RockBalaton Fesztiválon elmulasztottam (ott sajnos lemaradtam a fellépésükről). Szerintem mindenki elégedetten távozott - aki nem, az rába..ott.

Vége.

dongatto1_50.JPG

Fotó: Izsó Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3515321458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.