PÁL UTCAI FIÚK - Igazán ez minden (2019)

2019. november 24. - Mr.Zoom

puf-iem-borito-kisebb.jpg

Voltak bizonyos félelmeim az október 8-án megjelent Pál Utcai Fiúk lemez kapcsán, mert egy ideje már a sápadás jeleit éreztem a csapaton, ezzel együtt maximális nyitottsággal ültem le meghallgatni az összes új számot, de amit hallottam, az sajnos pontszámokkal nehezen értékelhető.

Gimnazista voltam, amikor kijött a "Bál" című nagylemez, s bár keményebb vonalon mozogtam, azokat a dalokat meg tudtam hallgatni, tudtam értékelni a mondanivalót, az újszerű hangzást, a többi együttestől való markáns eltérést. A címadó dal videója is tetszett és azt hiszem, sokat nyomott a latba, hogy Potondi Anikó énekesnő sok rocker srác számára amolyan femme fatale volt vagy valami hasonló. Pörgött rendesen a kazetta a magnóban, ma is el tudnám énekelni a Fiatal lányok, az Ilyen egy férfi vagy a Közel az éjfél sorait…

Később aztán lett egy PUF-os barátnőm, ez nagyban rontotta nálam a megítélésüket… Hogy miért? Mert reggel-este mást nem lehetett hallani, mint hogy így a PUF, úgy a PUF, koncerteken ráadásul már szólni sem lehetett a drágához, teljesen beszippantotta a színpadi látvány, nem csoda, ha az irigységtől hazáig tudtam volna zavarni a srácokat…

Hol vannak már azok az idők? Megváltoztunk valamennyien, én is, az ex-barátnő is, a Pál Utcai Fiúk is, de sokat változott a világ is, úgy zenei, mint társadalmi értelemben.

Ebben a megváltozott világban helye lenne egy kritikus hangú alternatív szemléletnek, de sajnos a mai zenekarok nagy többsége - és most már a PUF is ide tartozik - a legcsekélyebb alternatívát sem nyújtja a hallgatóknak. Mintha egyfajta csendes belenyugvással megadták volna magukat, minden szívfájdalom nélkül nyomják a semmitmondó ballasztokat.

Ha most egy fiatal olvasó, aki nem ismeri az együttest, rákattint mondjuk a Szombat éjszaka című korai dalra, majd utána a Csoda című új szerzeményre, akkor egyértelműen látszik az a minőségi romlás, amit én szinte minden új dalon érzek. Sok baj van ezekkel a mostani nótákkal. Nincs bennük sem dinamika, sem ötlet, sem mondanivaló, sem kiemelkedő dallam, sem érdekes hangszeres megoldás, röviden és tömören: semmi.

Élettelen, partra vetett halként vergődő próbálkozások. Sajnos ezt érzem, bármennyire szeretnék pozitív lenni, nem tudok. A dalok hangzása sem teljesen olyan, amilyennek egy ilyen volumenű zenekarnál lennie kellene, bár a stúdiómunka kifogástalan, a hangszerelés erősen popos és fantáziátlan. Mondhatni szöges ellentéte a "Legelőnek", mely minden szempontból jól működött. Meg lehet hallgatni ma is, valóságos hangszerelési bravúr, gyönyörűen szólnak benne a gitárok, a trombiták, a szaxofon, itt meg valahogy eltűnik minden.

A borítót sem értem. Mi akar ez lenni? Bár azt el kell ismerni, nagyban fedi a tartalmat. Talán nem annyira gagyi, de nincs messze tőle. A szövegek számomra bántóan buták. Néhány példa: „Könnyű az éj ragyognak a csillagok - könnyű szeretni, mert szeretni akarok” „Az ég felé mutat a szív és a tudat majd megkívánja a szerelmet mára és szívből mulat” Részben az ilyen szófordulatok, részben a legegyszerűbb akkordváltásokra épülő dalszerkezetek, részben Leskovics Gábor hanghordozása miatt nekem minduntalan olyan érzésem volt, mintha egy kiadatlan Republic-lemezt dolgozott volna fel a Pál Utcai Fiúk. Némelyik számot, esküdni mernék, hogy Cipő írta…

Itt el kell mondanom, semmi bajom a Republic zenekarral, ők ezt tudták, ebben voltak jók, nekik ez a világ állt jól, de a Pál Utcai Fiúktól szerintem ciki. Mert bennük sokkal több van, vagy volt? Nem tudom.

Továbbá az is érdekelne, komoly vagy ironikus az a megállapítás, mely szerint "A mennyország pont úgy fest, mint délelőtt Budapest", mert sem a közlekedési káosz, sem az aluljárók bűze nem hasonlít a Paradicsomra. És az is komoly, hogy nekik csak a nagy Magyarország hiányzik? Más minden oké? Bárcsak ilyen egyszerű lenne a helyzet...

Egyedül a Vaktyúk című számban hallok valamit, amit előrelépésnek vagy minőségnek mondanék, ebből ki lehet hozni élőben egy közönségugráltató, ütős dalt, jó a lüktetése, jók a szólók is, a szöveg is frappáns. Ilyeneket kellett volna még rakni a lemezre, mert a többi annyira erőtlen, mint egy ázott madárka, aki már napok óta nem talált egy magot sem.

Most kissé zavarban vagyok, mert mégsem adhatok annyi pontot rájuk, amennyi izgalmat nekem adott a lemez meghallgatása, hiszen a nulla mindenképpen sértés lenne. Vegyük ezt az egy dalt, ami tetszik, és vegyük azt, hogy kétségtelenül odatettek mindent, amit csak tudtak… Ahogy a cím is mondja, "Igazán ez minden". Ha ennyi, hát ennyi…

Legyen a pontszám egy négyes. Mivel nem vagyok rajongó, így ezt korrektnek találom. Ha egy fiatal, új banda áll elő ezzel az anyaggal, arra minimum hatot adok, és hozzá egy kis támogatást, de a műfaj nagy öregjeitől ez kevés. A rajongóknak pedig azt javaslom, olvassák el bejegyzésünket azokról a lemezekről, melyeket a kritikusok lehúztak megjelenésük idején, később mégis óriási sikert könyvelhettek el. Ki tudja, nem lesz-e ez a lemez is ilyen?

4/10

puf.jpg

Fotó: a zenekar hivatalos Facebook-oldala

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5915276388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Filippon 2019.11.25. 22:19:20

Ezt most lehúztad és később klasszikus lesz, úgyhogy igazad van.