ENIGMATIC INFINITY - The Shadow Out Of Time (2019)

2019. november 27. - chris576

45675775_2126149930769364_3718041347198812160_o.jpg

A progresszív rock olyan, mint a kubai szivar, a whisky, a Ferrari vagy a Rolex óra. Kötelező élvezni minden egyes hangját, maximálisan átszellemülve süppedni a fantáziánk által kreált párhuzamos világba, melyet e csodálatos műfaj idéz meg számunkra. Egyes prog-rock művek szinte már súrolják a komolyzenei címkét (simán rájuk lehetne aggatni egyébként). 

A hetvenes évek volt a progresszív rock évtizede: bár a hatvanas években már kisebb szárnypróbálgatásoknak is fültanúi lehettünk, de csak pár évvel később kezdett igazán felvirágozni ez a rendkívül színes és kreatív stílusirányzat. Egy évtizeddel később aztán a műfaj népszerűsége mélyrepülésbe kezdett, de ez a zenekaroknak  egyáltalán nem vette el a kedvét további mesterművek elkészítésétől.

Most, hogy túl vagyunk a bevezetőn, elérkeztünk hát a jelen kritika tárgyához, mely nem más, mint az eredetileg pécsi (jelenleg Budapesten élő) Tombor Nándor által létrehozott Enigmatic Infinity, annak is a második nagylemeze. Nándor tulajdonképpen egy személyben alkotja magát a zenekart egy vendég- vagy session-énekes segítségével. Az amúgy sem könnyed műfaj óriási energiák befektetését igényli, főleg, ha a komplett produktumot egyetlen személy készíti: mindenképpen elismerésre méltó projekt.

A Rozsdagyárnak nemrégiben adott interjúban (lásd ITT) Nándor sok mindent, többek között azt is kifejtette, hogy az általa fémjelzett muzsika bizony nem a nagy tömegek zenéje, és nem is akar megfelelni azon kritériumoknak, melyek ebbe az irányba sodornák őt és a műveit. Az Enigmatic Infinity első nagylemeze 2016-ban jelent meg "Sentenced To Solitude" címmel. Ezen még érződött némi kiforratlanság, de ettől függetlenül egy nagyszerű debütalbumnak könyvelhető el (lemezkritikánk ITT olvasható).

Majd egy kétszámos EP-vel jelentkezett Nándor 2017-ben, mely az "Azure" nevet kapta. Most pedig elérkeztünk a legújabb nagylemezhez, a H.P. Lovecraft kisregényén alapuló "The Shadow Out Of Time"-hoz. A nyitótétel (The Collapse) már ismerős lehet a zenekar kedvelőinek, hisz ez volt az albumról elsőként kimásolt kislemez, melyet már lehetőségünk volt ronggyá hallgatni. A kilenc és fél perces dal felvonultat minden olyan elemet, mely a progresszív rock műfaját oly színessé és lenyűgözővé varázsolja: akusztikus betétek, misztikus szintetizátorszőnyeg, technikás és zúzós gitártémák, nagyívű énekdallamok és finom melódiák.

A hangzás jól el lett találva (legalábbis az én cuccomon szépen és tisztán dörren meg), a dalszövegek ugye Lovecraft kisregényéből építkeznek, a szerzemények többnyire hosszú, színes, változatos darabok. Az énekes posztját a svéd Youtuber, Rob Lundgren tölti be, és egy szintetizátorbetétet leszámítva az összes többi hangszer megszólaltatásáért Nándor felel. Rob nagyon változatos hangszínekben mozog, dallamai precízen illeszkednek a zenei megoldásokhoz.

Ami nekem a legjobban tetszik az albumon, az a szintetizátor megszólaltatása: hatalmas színezetet ad a lemeznek. Továbbá az anyag szellőssége ad még kapaszkodót azok számára, akik bár szeretik a prog-rockot, de inkább a könnyebben emészthető szerzeményekkel operáló zenekarokkal szimpatizálnak. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy egy lecsupaszított anyaggal van dolgunk, inkább az új Opeth-lemezt hoznám fel példának, mely ehhez képest sokkal töményebb, megfekszi az ember gyomrát, nehezen adja meg magát.

A "The Shadow Out Of Time" viszont a sokoldalúsága és a technikássága ellenére is könnyen emészthető, szerintem, ami természetesen csak előnyére válhat az albumnak. Az anyag hossza ötven perc, se nem rövid, se nem túl hosszú. Nincsenek fárasztó, túlságosan művészieskedő részek, egységes, hallgatható. A számok kielemzésebe nem szívesen mennék bele, mert egyrészt konceptalbum, másrészt a fentebb megfogalmazott gondolataim már lefestettek egy bizonyos képet a lemezről.

Amit még fontos megjegyeznem, hogy az egyik dalban (Nocturnal WanderingsDerek Sherinian játszott fel egy billentyűszólót; ez azért nem semmi (és persze az sem, amit leüt azokon a billentyűkön). A záró és egyben címadó tétel közel tizennyolc perces: tipikus prog-rock szellemiség. Tisztában vagyok vele, hogy ez a műfaj nem szól nagy tömegekhez, de remélem, Nándor ezzel a lemezzel bővíti majd a rajongótáborát. Őszintén megérdemli. A "The Shadow Out Of Time" 2019. november 27-én jelent meg szerzői kiadásban.

9/10

enigmatic_infinity_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2815328078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.