SIGNALS FROM HYPERION - Modern rock/metal feltámadás | Hazai Reménységek #47

2019. december 09. - Felicium

610_1094-3.JPG

A Hazai Reménységek 47. részében egy olyan budapesti zenekarral beszélgetünk, akik magyar nyelvű rock és metal egyveleget játszanak, melyet modern köntösben tálalnak és nem rettennek meg akár az elektronikus hangzások használatától sem. Ők a Signals From Hyperion. A csapat az utóbbi időben kicsit inaktív volt és új taggal is bővült. Ezekről kérdeztük őket, no meg persze a jövőről, mely igen fényes is lehet akár a számukra.

Hogyan, mikor és milyen indíttatásból kezdődött a zenekar?

Az első gondolat, hogy alapítsunk zenekart, kb. 2006-ban egy házibulin született meg. Ott találkoztunk először Menyussal (Hegedűs Menyhért) és megbeszéltük, hogy csinálni fogunk valamit, amiben ő fog gitározni, én pedig énekelni. Aztán a meló, egyetem és más zenekarok miatt évekig csak nagyon keveset foglalkoztunk a projekttel, volt, hogy teljesen leálltunk, de mindig ott volt a levegőben, hogy meg kéne csinálni a dalokat és keresni kéne hozzá dobost és basszusgitárost. Sokat alakultunk zeneileg, sokat kísérleteztünk, amíg kialakult az a csapásvonal, melyen mindkettőnk szerint érdemes volt elindulni. Bár különböző zenéket hallgattunk, volt pár közös pont, és létrehoztunk egy olyan zenei világot, melyben mindketten fel tudtunk oldódni. Ennek lett az eredménye egy kemény, zúzós riffekre épülő rockzene, dallamos énektémákkal megtámogatva


Kezdetben kevesebbet koncerteztetek és főleg a látványra és a minőségi hangzó- és képanyagra figyeltetek. Ez tudatos volt vagy az is közrejátszott, hogy nehezen találtatok magatok mellé tagokat?

Is-is. Mindig ügyeltünk arra, hogy szart ne adjunk ki a kezeink közül. Mint minden kezdő zenekar, mi is kaptunk olyan kritikákat, hogy „ez nekem nem jön be” vagy „más zenei világban mozgok, ezért ezt nem értem”, de vigyáztunk rá, hogy ezen kívül ne nagyon lehessen belekötni. Mivel nem volt menedzserünk és stábunk sem, ezért magunkra voltunk utalva: Menyus szépen kitanulta a zenei producerkedést, és az évek során kialakítottunk egy jól működő munkamódszert a dalok megírására és felvételére.

A másik kritikus faktor a zenekartagok keresése volt, ami szintén lassította a koncertezéshez vezető utunkat. Nem mondanám magunkat nehéz embereknek, szerintem mindenkivel jól elvagyunk, de fontos volt, hogy olyanokkal dolgozhassunk együtt, akik hasonlóan elkötelezettek ez iránt a zene iránt, és természetesen emberileg is jól passzoljanak hozzánk. Néhány évig együtt dolgoztunk egy basszusgitárossal, később pedig volt egy dobosunk is, de sajnos úgy alakult, hogy mindkettejüktől meg kellett válnunk. Amikor abban a szakaszban vagy, hogy még nem keresel egy forintot sem a zenéddel, nem engedheted meg magadnak, hogy olyan embereket válogatsz magad köré, akik miatt még a próbahelyre is gyomorideggel mész le.

Jó pár évig HD/sampler formájában volt csak jelen a basszusgitár. Ennyire nehéz volt arra a posztra embert találni?

Igen, az első néhány koncertünkön csak háttérsávból ment a basszusszólam, mert nem találtuk meg a megfelelő zenésztársunkat erre a posztra. Még egy tehetségkutatón is ebben a hármas (dob-gitár-ének) felállásban vettünk részt. Őszintén szólva meglepődtem, hogy basszerost ilyen nehéz találni, pláne úgy, hogy a zenénknek nem ez a legtechnikásabb része: jó pár emberrel beszéltünk, hirdetést adtunk fel, jöttek olyan válaszok is, hogy ez túl nehéz, nem tudja elvállalni az illető.

Mi változott most? Új klip, új formáció. Mesélj erről egy kicsit!

Úgy tűnik, hogy az elmúlt két évben a szerencse mellénk szegődött, mert végre találtunk magunk mellé két fantasztikus embert: Szabó-Sebők Elődöt a basszeros, Bene Gábort pedig a dobos posztra. Azt érezzük, hogy ilyen összhang még sosem volt előtte, így nagyon élvezzük a közös zenélést, iszonyat jó érzés úgy koncertezni, hogy közben mindenki 100%-ig megbízik a másikban.

A dalszövegek a kezdetektől fogva angol nyelven íródtak, azt gondoltuk, hogy az angolszász nyelvi frazírok jobban belesimulnak ebbe a zenei világba. Ennek nincs különösebb eszmei vagy kulturális oka, a könnyűzene fejlődése során ez így alakult ki. Viszont a mondanivalódat legjobban csak a saját anyanyelveden tudod átadni, így tavaly eldöntöttük, hogy csinálunk néhány számot magyar szöveggel, próbaképpen. Mi sem gondoltuk volna, hogy ennyire fogjuk ezt élvezni, de most úgy állunk, hogy készült három új dal, amiből kettő (Sötét város, Egy marad a végén) már kint is van Youtube-on, és a visszajelzések alapján az embereknek is tetszik ez az irány.

Hol készült a klip és kivel dolgoztatok?

A Sötét városhoz készült videoklipünket a Picture Pool stúdióban vettük fel. A felvételben Lugosi Dani barátunk segített, a koncepciót mi magunk találtuk ki, az utómunkálatokat (vágás, fényelés) pedig szintén mi végeztük.

Mi volt a koncepció? Meg akartátok mutatni az új formációt egy klip formájában és nem is gondolkoztatok sztoris videóban vagy közben alakult így?

Szerettük volna végre megmutatni a zenekart, de nem akartuk túlbonyolítani. Azonban nem akartunk egy egyszerű próbatermi videót sem, így nekiálltunk keresni egy érdekes helyszínt, így találtuk a Picture Poolt, ahol a klipben is látható, hogy a padlótól a mennyezetig minden tiszta fehér. Alapvetően zenekari részekből áll a klip, de egy minimális elgondolkodtató részt is szerettünk volna beletenni, emiatt vannak benne a fekete-fehér pólós ellentétpárokat mutató snittek.

Hol láthatunk titeket legközelebb?

Jelenleg az új dalok háttérmunkáival vagyunk elfoglalva, de ha minden összejön, tavasszal bevesszük Erdélyt egy turné erejéig és természetesen nyitottak vagyunk minden más meghívásra is.

sfh.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3215344582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.