NIGHT GOAT - Milk (2019)

2019. december 27. - chris576

resize_of_820591.jpg

A noise-rock számomra mindig is egy kaotikus és nehezen befogadható rétegzenének minősült; kevés olyan banda lemeze fordult meg nálam, akik ezen a vonalon mozognak. A Jimmy Bower által fémjelzett New Orleans-i Eyehategod például befigyelt néha, de a mai napig nem tudtam rendesen ráhangolódni a dalaikra. A punkos, sludge/noise-rockot játszó Night Goat debütalbuma viszont kellemes meglepetésként ért.

Nem rohantam azonnal a lemezboltba megvenni az anyagot, de a noise-rockról kialakult kissé árnyalt és nem túl pozitív véleményem valamelyest megingott és ezáltal kezd nagyobb teret nyerni nálam ez a műfaj. Míg régebben csakis skatulyákban gondolkodtam, ma már nyugodtan kijelenthetem, hogy minden műfajban léteznek jó és rossz zenék egyaránt. Esetemben sokáig csakis a felcímkézés adott esélyt a zenekaroknak: ha egy formáció mellett nem az általam favorizált stílusirányzat neve szerepelt, már ügyet sem vetettem rá. Hogy ezáltal mit veszítettem, az nem is kérdés. 

A Night Goat muzsikája annak ellenére, hogy a noise-rock besorolás alá esik, nem igazán mondható sem kaotikusnak, sem pedig nehezen befogadhatónak. Nem viszik túlzásba az agresszivitást, a téma-, illetve tempóváltásokat és nem élnek a túlságosan elvont, művészieskedő zenei elemek alkalmazásával sem. A viszonylag könnyen megjegyezhető, nem túl bonyolult, ám hatásos és célratörő szerzeményeik egy nem kimondottan a noise-rockot kedvelő hallgatót is könnyen magába szippanthatnak.

Biztosan sokan meglepődnének azok közül, akik a rockzenét összességében csak zajongásnak minősítik, hogy bizony a műfajnak létezik egy olyan ága is, melyet valóban zajosnak neveztek el. Valószínűleg azt hinnék, hogy csak ugratom őket…

Viszonylag érdekes felállással dolgozik az Ohio állambeli Night Goat, hisz egy házaspár alkotja a zenekar egy részét: a mikrofonnál Julia Bentley áll, a férje, Chris Bentley pedig a gitáros pozíciót tölti be (ahhoz, hogy ez hosszútávon is működőképes maradjon, hát...). A basszusgitárt Dalin Jones kezeli, a dobok mögött Donnie Casey ül, a másodgitáros poszton pedig Bill Govan szerepel. 

Julia betorzított, agresszív énektémái egyáltalán nem fülbántóak, ahogy a lemez hangzása sem az. A súlyosan és vastagon megszólaló hangszerek mellé betársuló nyers, torz vokál hatalmasat üt, a dinamikus és erőtől duzzadó kompozíciók egyáltalán nem untatják az embert, sőt. A Night Goat hatásai a következők: Unsane, Samhain, The Jesus Lizard, Melvins, Sonic Youth, Nirvana, Eyehategod.

Az olykor már hipnotizáló atmoszférába kúszó dalok alkotta nagylemez tíz tételt foglal magában, mintegy harmincöt percben. Nem éppen egy vidám anyag; súlyos, elborult, letaglózó cucc. Kell hozzá egy bizonyos hangulat, ám ha ez megvan, akkor garantáltan beüt a lemez. Többnyire a lassú és középtempós darabok képviseltetik magukat: a punk, mint olyan a hozzáállásban tükröződik vissza leginkább.

A Night Goat "Milk" című bemutatkozó nagylemeze 2019. december 13-án jelent meg szerzői kiadásban. Korrekt anyag, melynek hatására valószínűleg ismét előkerül majd az Eyehategod és társai.

8,5/10

375136.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9515365832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.