THE DOGS - Crossmaker (2020)

2020. január 17. - Mr.Zoom

7072696002067-cover-zoom.jpg

Hmm… hmm… ez egy érdekes dolog! Elvileg egy olyan minden lében kanál, nagyfokú feltűnési viszketegségben szenvedő, a hírnévért mindenféle állatságot bevállaló tévés személyiség, mint amilyen a norvég Kristopher Schau, nem lehet egy valamire való rockbanda énekese. Mert az nem úgy szokott lenni… Ez olyan lenne, mintha nálunk Bochkor Gábor vagy Friderikusz egyszer csak felkötné a bőrnadrágot, mikrofon mögé állna, és full pazarul nyomatná a rock’n rollt… Az ilyesmi egész egyszerűen nem szokott működni. Száz esetből kilencvenkilencszer az efféle kísérletek erőltetett, izzadtságszagú, gyötrelmesen pocsék produkciókat szülnek… Úgy tűnik, ez nem az az eset!

Norvégia már adott egy Bloodlights zenekart és egy Gluecifert a világnak, és nem feledjük a nem túl jónevű Turbonegrot sem, mint ahogy a skandináv glam rock-punk vonal egykori élvonalbeli bandáit sem: Hanoi Rocks, Shotgun Messiah, Backyard Babies, Hellacopters és még sorolhatnánk…

Nem kevesen próbálkoztak északon a mocskosabbnál is mocskosabb rock’n roll himnuszokkal, őszintén bevallom, véleményem szerint nem túl sok sikerrel, most azonban itt egy igazán életerős, dühös és kemény, seggberugdaló rockzenekar, akik - úgy tűnik - könnyedén és lazán megeszik ebédre az összes nagy előd dolgozatát. Fazonra a D.A.D jut eszembe róluk, és az a természetes könnyedség, ahogy egy témát kibontanak szintén a dánok legjobb felvételeit idézi, azonban a The Dogs lényegesen keményebben megdörrenti a cuccokat, mint azt jóval nevesebb kollégáik szokták.

A hangzás ízig-vérig skandináv, érezni benne Michael Monroe hajlításait a korai Hanoi Rocks lemezekről, ugyanakkor ez egyáltalán nem glam, nem is hard rock, hanem inkább punkos rock’n roll, amely éppen csak nem csap át durvább kategóriába, mondjuk hardcore metalba. Az énekdallamok nem slágeresek, nem igazán nagyívűek, majdhogynem kiabálás jön ki a tévés muki torkán, annál azért mégis egy hajszállal több, mert van benne annyi dallam, amennyi még elviszi a hátán a műsort.

Tíz nóta, alighanem egyikből sem lesz sláger, azonban ezek a jobbára húzós, rázós, fésületlen durvulások sokak számára jelenthetnek kellemes meglepetést. Leginkább a Dog’s Damour/Hellacopters nyomvonalán haladnak az Oslo-i kutyák, és ami kifejezetten meglepő, egyáltalán nem a rádiók ízléséhez igazodnak, miközben a szóban forgó énekes mára leginkább rádiós műsorvezető. Az egyetlen szépséghibája a tételeknek az agyoneffektezett ének, ezt igazán nem kellett volna ennyire erőltetni, de még így is azt mondom, bőven a jobbik fajta rockzene ez, jóval több mint üres patronpuffogtatás.

Nagyon sokat dob a hangzáson a hisztérikus, őszintének tűnő, nyers és hiteles megszólalás, szóval már megint Schau alakítását dicsérem, holott semmi nem áll tőlem távolabb, minthogy gyanús előéletű médiaszemélyiségek imázsát építsem, de mit tegyek, ha amit csinál, az teljesen rendben van? Talán érdemes lett volna itt kezdenie, rögtön az elején?

Éppen nem nevezhető teljesen ismeretlen bandának a The Dogs, hiszen 2011-ben alakultak, és a 2013-as bemutatkozó lemez óta jelen vannak a színtéren, de hazájukon kívül nem túl sokan ismerik őket, annak ellenére, hogy angolul szólnak a szerzemények, és minden évben - rendre januárban - előjönnek egy albummal.

A lemezeik: "Set Yourself on Fire and Follow the Smoke" (2013), "The Tears Are Voodoo" (2014), "Black Chameleon Prayer" (2015), "Swamp Gospel Promises" (2016), "Death By Drowning" (2017), "The Grief Manual (2018), "Before Brutality" (2019), "Rid Me Of Knives" (2019), "Crossmaker" (2020).

A zenekar további tagjai: Mads Martinsen - gitár, Roar Nilsen - basszusgitár, Stefan Höglin - billentyűk, Henrik Gustavsen - dobok, Kenneth Simonsen - ütőhangszerek.

Nos, az idén januárban megjelent dalgyűjtemény tipikus és jellegzetes The Dogs-lemez, nagyjából a szigetország punk rock mozgalmának úttörő zenekarait követi, szókimondó, lármás, és arcba mászó: aki az ilyen polgárpukkasztó tánczenekarokat kedveli, semmiképpen ne hagyja ki őket!

8/10

l-p_lorentz.jpg

Fotó: L-P Lorentz

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9715404560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.