BLEED THE SKY - This Way Lies Madness (2020)

2020. január 25. - chris576

80045705_792322101194293_5061364511588483072_n.jpg

Ti mit szeretnétek jobban? Milliárdokat vagy világbékét? Oké, akkor máshogy teszem fel a kérdést: heavy metalt vagy rágógumi popot hallgatni? Azt ugye tudjátok, hogy egy esetleges világbéke esetén úgy eltűnnének a metalbandák, mint a sicc. A valami és valaki ellen való lázadás, a düh, az elkeseredettség, a bánat vagy a gyűlölet a legfőbb táptalaja a rockzenének. Tudom, tudom, elég bizarr, hogy egy úgynevezett tökéletes világban nincs helye mondjuk egy death metal bandának.

Gyűlöletbomba - így tudnám jellemezni leginkább  a 2002-ben alakult amerikai metalcore formáció harmadik soralbumát. A Bleed The Sky dinamikus, precíz és kíméletlen szerzeményei természetesen a stílusirányzat elengedhetetlen(?) kellékeként szolgáló dallamos énektémákat is magában foglalják, de nem a megszokott nyálas vokál formájában, hanem annál jóval szimpatikusabb és befogadhatóbb verzióban.

A metalcore zenekarokkal is valahogy úgy vagyok már, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, ám kevés köztük az olyan, amely markáns és egyéni arculattal büszkélkedhetne. Ilyen például a Spoil Engine (legutolsó lemezük kritikája ITT olvasható). Tőlük - finoman fogalmazva - leesett az állam. Bár így utólag azért finoman megjegyzem, hogy ők rengeteg Carcass-hatást hordoznak magukban, de ettől eltekintve magasan kiemelkednek a műfaj versenyzői közül.

A Bleed The Sky is egészen másképp szólal meg, mint az abszolút egyensémára épülő metalcore bandák zöme. Van egy enyhén misztikus, sötét atmoszféra, mellyel a súlyozást színesítik, továbbá amit már az előbb is leírtam, hogy amikor előkerül a melodikus vokál, akkor nem akarnak mindenáron versenybe szállni a nyálas fiúbandák énekeseivel. Már csak ezért is érdemes belefülelni a korongba, főleg azoknak, akik úgy érzik, hogy a metalcore semmiféle megújulást nem képes mostanában felmutatni.

És a negatívumok: hallgatom, hallgatom, néha olyan érzésem van, hogy mindjárt lebontok egy házat vagy éppen az atmoszferikus részek kerítenek a hatalmukba, melyek pont az ellenkező hatást váltják ki belőlem. Mégis valami hiányzik. Próbálok valami emlékezetes riffet vagy bármi mást felidézni a hallottakból, de marha nehezen megy. Csak annyi marad meg, hogy nem volt rossz az anyag. Gondolom, ismerős az érzés. Ez többszöri meghallgatás után esetleg még változhat, de az is lehet, hogy nem.

A lemez nyitótétele, a Tongue Louse egy groove-orientált, bivalyerős szerzemény; a dallamos, hipnotizáló vokál is rendkívüli módon passzol a súlyos metalcore-témákhoz. A Carnage (Join Me In The Fire) már jóval statikusabb és színezetlenebb. Kíméletlen gyűlöletbomba, ennyi. A következő Serpent már kissé feljebb tolja a színvonal és a változatosság mutatóját. Akárcsak az előző tétel, úgy ez is magán hordozza a súlyos, nyomasztó atmoszférát, mely szinte az egész nagylemezt végigkíséri.

A Quiet Here ismét hatalmas groove-okkal bombáz minket, rendkívüli énekdallamokkal felturbózva. A többi szerzemény is hasonló stílusban, illetve színvonalon mozog. Egyáltalán nem rossz anyag, de véleményem szerint ennél jóval több, emlékezetesebb témát kellett volna felpakolniuk a korongra. A Bleed The Sky harmadik nagylemeze, a "This Way Lies Madness" 2020. január 17-én jelent meg az Art Is War kiadó gondozásában.

8,5/10

bleedtheskybandoct2019_promo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3915423616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.