SVART CROWN - Wolves Among The Ashes (2020)

2020. február 14. - chris576

resize_of_cover_1.jpg

Mivel alapjában véve zenerajongó vagyok, nem pedig kritikus, így esetenként sajnos eléggé nehezen születik meg egy-egy adott pontszám, illetve egyes hibák néha rejtve maradnak a szemeim, illetve a füleim előtt.

Amikor először végigpörgettem a francia Svart Crown új anyagát, akkor rögtön egyértelművé vált számomra, hogy hányadán is állok velük kapcsolatban: azonnal sikerült elcsípnem a zenekar által közvetített üzenetet és energiát, nem igazán kellett minden idegszálammal az albumra koncentrálnom. Akaratlanul is együtt sodródtam a sötét, atmoszferikus elemekkel, mintha a zenekar teljes mértékben átvette volna felettem az irányítást.

Később még többször is próbáltam átélni ugyanezt, de olykor falakba ütköztem és nem mindig sikerült. Ez egyértelműen bizonyítja azt, hogy nagyon nem mindegy, milyen hangulatodban ütközöl vele. És ezzel máris kételyek merülnek fel az album értékelésével kapcsolatban. A 2004-ben verbuválódott death/black metal formáció ötödik sorlemeze mindezektől függetlenítve egy könnyen befogadható, barátságos cucc, melyen nem kell ezerszer átrágni magunkat azért, hogy az értékei a felszínre kerüljenek.

Az értékelés pedig egy szubjektív mechanizmus, amelybe csak egészen szélsőséges esetekben érdemes belepiszkálni, de talán még akkor sem igazán van értelme. A lényeg akkor sem változik, úgyis a saját értékrendünk szerint fogunk az adott lemezzel bánni, és ez hatványozottan igaz a rockzenét kedvelők táborára, akiknek nem éppen a kereskedelmi rádiók irányítják a zenei ízlését.

A "Wolves Among The Ashes" nem csak black és death elemekből építkezik: van itt például doom metal is. De a lényeg az alapkoncepció, az apokaliptikus, éjfekete fémzene kiteljesedése, melyet a franciák precízen és vérprofin vezetnek elő. Ha most a kritikus énem pontozna, akkor nyolc ponttal jutalmazná az anyagot (leginkább a korong hangulatfüggő jellegét figyelembe véve). Ha pedig, mint zenerajongó, akkor a kilenc pont kerülne a kritika végére.

Az intro (They Will Not Take Our Death In Vain) után a black metalos ízekkel operáló Tharmageddon következik: éjsötét atmoszféra, atomsúlyos témák, korrekt gitárszóló - nem nagyon van mibe belekötni. Az Art Of Obedience rögtön egy brutál riffeléssel indít, majd a későbbiekben ízes gitártémákkal vegyítve adagolják tovább ezeket a tekintélyt parancsoló riffhegyeket.

A klipesített Blessed Be The Fools folytatja a sort, melyben kántálós jellegű ének, valamint egy markáns, ám kimondottan monoton riff dominál. Hipnotikus black metal szerzemény a javából. Az At The Altar Of Beauty pedig még inkább a végtelen sötétség bugyraiba kalauzolja a hallgatót, még extrémebb feketefém, mint az előző tételek bármelyike. A Down To Nowhere pedig megvillantja a zenekar doomos oldalát is.

A Svart Crown ötödik soralbuma, a "Wolves Among The Ashes" 2020. február 7-én jelent meg a Century Media Records jóvoltából. A sötét, extrém zenék kedvelőinek ajánlom a lemezt.

8,5/10

resize_of_band_pic_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5515474916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.