Rozsdagyár

RUINAS - Ikonoklasta (2020)

2020. február 28. - chris576

ruinas_3000x3000.jpg

Amióta a Rozsdagyárnál koptatom a billentyűzetet, azóta rengeteg új zenekart ismertem meg, ez extrém metal ismét belopta magát a szívembe, a számomra eddig tök ismeretlen zenekarok közül is újabb kedvenceket avattam. Írni is szeretek, szóval a Rozsdagyár amolyan dupla dinamit a számomra.

Újabb kellemes meglepetés az olaszországi Spikerot Records jóvoltából: ezúttal egy spanyol death/grind formáció, a kéttagú Ruinas bemutatkozó nagylemeze kerül bemutatásra. A zenekar fő csapásiránya a death/grind, de jócskán lehet találni hardcore/punk elemeket is az albumon. Sőt, néha becsúszik egy kis doom/sludge-közeli atmoszféra.

Az album központi témaköre azt meséli el, hogy az emberiség tulajdonképpen már feljutott a csúcsra és innen csakis lefelé vezethet az út. Magyarul nyakunkon a világvége. Ismerősen cseng? Egy kissé lerágott csont már, de annyi baj legyen.

Lehet kimondottan változatos és lehengerlő egy death/grind korong? A válaszom: igen, de nagyon kevés olyan grindcore banda létezik, melyre mindezen jelzők maximálisan ráillenek. Nem mondom, itt is megy a darálás rendesen, de a srácok kiváló érzékkel nyúlnak a műfajhoz, melyet további stílusirányzatok beépítésével fejlesztenek tökélyre.

Az "Ikonoklasta" tizenhárom számot tartalmaz és mindegyik a zenekar anyanyelvén, azaz spanyolul lett felénekelve. Nekem kimondottan a tetszik a spanyol, ide meg ráadásul tökéletesen passzol. Vannak nagyon rövid, tipikus grind darálások, hardcore/punk zúzdák, borult sludge-témák, atmoszferikus metal. Mindez arcpirító tökéletességgel és lazasággal prezentálva.

A Trepanacion kezdi a sort, melyben a grind tempó mellett egy gyilkos death/black metal-jellegű riff viszi a prímet. A hardcore ízekkel fűszerezett címadó Ikonoklasta szintén telitalálat, a Ciclon Tarantula piszok rövid, ám minden másodperce aranyat ér; a hardcore vonal ebben a dalban is vezető szerepet kapott.

A Fauces De Saturno amolyan grind/hardcore hibrid, melyet a végén egy black metalos riffelés zár. Még két dalt emelnék ki: az egyik a Vomito De Sangre, egy bivaly doom/sludge szörnyeteg, a másik pedig a lemezt záró monumentális atmoszférájú, instrumentális Ad Vermibus Glorian.

Tisztában vagyok vele, hogy az underground egy kemény és kitartó hozzáállást megkívánó terep, ahol a zenélés csak hobbi formájában tud érvényesülni, de én mégis azt kívánom a Ruinas zenekarnak, hogy ezzel az albummal legalább akkora sikereket érjenek el, mint anno a Napalm Death.

A Ruinas debütalbuma, az "Ikonoklasta" 2020. március 20-án jelenik meg a Spikerot Records gondozásában. Az idei év egyik legjobb bemutatkozása az extrém metal színtéren. Az anyag annyira jó lett, hogy azoknak is érdemes próbálkozni vele, akik nem annyira szimpatizálnak ezzel a vonallal. Ez bizony kerek tíz pont.

10/10

ruinas.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3015494710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása