Az 1994-ben megalakult német Dark Fortress nem véletlenül érdemelte ki a progresszív black metal jelzőt. Az indulásakor még tipikus black metallal operáló formáció jócskán megreformálta a saját arculatát: a rokon műfajokból átemelt stílusjegyeket kiválóan sikerült vegyíteniük a feketefémmel, melynek következményeként a rajongótáboruk kiszélesedése is garantálttá vált.
A kompromisszumot nem ismerő true black metal vonal szinte köszönőviszonyban sincs azzal, amit a Dark Fortress új korongján hallani. A gyökerek persze megegyeznek, de a kísérletezés eredményezte progresszivitás messze sodorta őket a kiindulási pont alapkövétől. Ez a fejlődés abszolút pozitív megnyilvánulása, amikor egy zenekar nem tagadja meg a múltját, hanem inkább a csúcsra járatja azt.
A közel egyórás anyag teljes befogadása időt és teljes odafigyelést követel: nem háttérzene, és nem is az a tombolós fajta. Fotel elő, fejhallgató fel, szem becsuk, Dark Fortress be. Ez a tökéletes recept. Ebben a formában kapod vissza leginkább azt, amit a zenekar megálmodott. Van mire odafigyelni, a banda ebben a tekintetben igen magasra rakta a lécet. Nem egy könnyű cucc, annak ellenére sem, hogy vannak rajta azonnal ható és memorizálható témák is.
Én többszöri nekifutásra sem tudtam teljes mértékben azonosulni vele, de mégis azt kell mondjam, hogy nagyon is korrekt anyag. Ha kissé félreérthető voltam, akkor már most lelövöm a poént és elárulom a pontszámot: nyolc és fél. Így szoktam azokat a korongokat értékelni, amelyeket szívesen hallgatok, de nem sorolnám be őket a kedvenc lemezeim közé. De ez különben is egy szubjektív minősítés, csak afféle összehasonlítási alapként szolgál.
Talán a túlságosan rideg, nyomasztó atmoszféra az, mely nehezen befogadhatóvá kategorizálja a lemezt. A Coalescence kezdő taktusai még a darálós black metalt viszik, de szép lassan teret engednek a finomabb, kidolgozottabb részeknek is. A The Spider In The Web ugyancsak kilóg a sematikus feketefém világából: az éjsötét, jéghideg atmoszféra egyezik, de egészen másfajta köntösbe bújtatva érvényesül.
A címadó tétel kíméletlen black metalja után az ultrasúlyos, doom/death jellegű Pali Aike című darab következik. Aztán érkezik a mondhatni átlagos Pazuzu, majd a lemez egyik legjobb szerzeménye, az Isa, mely szintén a doom/death ösvényét tapossa. A továbbiakban is felváltva adagolják a sötét, atmoszferikus témák és a pusztító feketefém esszenciáját.
Összegezve a fentebb leírtakat: adott egy velős és változatos, súlyos, sötét, nyomasztó hangulatvilágú doom/death/black vagy progresszív black metal, mely sok hallgatást igényel, de idővel megnyílik. A Dark Fortress nyolcadik sorlemeze, a "Spectres From The Old World" 2020. február 28-án jelent meg a Century Media Records gondozásában.
8,5/10