Mai nap egy olyan zenésszel beszélgetünk, aki már több mint 20 éve a hazai rockzene körforgásában éli a mindennapjait és mindeközben legalább ugyanennyi ideje dolgozik a hazai Vöröskeresztnél és a háttérben folyamatosan azért tesz, hogy jobbak és könnyebbek legyenek a mindennapok olyan emberek számára, akiknek ez az egyetlen lehetőség.

Hol és milyen hangszeren zenélsz jelenleg és mi emellett a munkád a hétköznapokban?

Vezető triangulumos vagyok egy zenekarban és a zombik táplálkozási szokásait figyelem meg… na nem, csak viccelek. 2015-ben alapítottuk először a BBBBB (Big Brown Beer Bear Band) zenekart Stréger Ádámmal tényleg viccből. Akkoriban állt meg az előző zenekarom, akikkel 18 évet töltöttünk együtt, így azt gondoltuk Ádámmal, hogy tényleg kedvtelésből csináljunk egy punkkoncertet, melyre elhívjuk karácsonykor a haverokat és szimplán jól érezzük magunkat. Mikor megcsináltuk, akkor jöttünk rá, hogy ezt egyébként szívesen csinálnánk együtt, így végeredményben megalakult a Cover Circus zenekar, melyet kifejezetten szórakoztatási célra hoztunk létre. Ádámmal való ismeretségünk egyébként kapcsolódik a munkámhoz, én a Vöröskeresztnél dolgozom 21 éve, Ádám pedig önkéntese a szervezetnek. A munkaköröm kettős, normál napokon az innovációval foglalkozom, emellett a fővárosi katasztrófavédelmi szakreferens is vagyok.

Hogyan kerültél kapcsolatba anno a dobolással? Mindig mindent ütöttél ritmusra és elzavartak dobolni vagy teljesen máshogy kezdődött?

Erről édesanyám tudna mesélni… Építettem magamnak dobot lábosokból és próbáltam leutánozni eleinte kevés sikerrel az általam kedvelt számokat cirka 8 évesen. A művelet sikeres volt, abszolút levertem a lábosról a zománcot. A dob, mint hangszer szeretete egyébként apámtól jött, ő is dobolt, de nem volt elég kitartó a dologban. Néhány évvel később megkaptam első dobomat, ez egy Csehszlovák Tacton volt Trova cintányérokkal… elképesztő hangzás…. a lábos nagyon hasonló, a trova cineknek pedig az volt a sajátossága, hogy ha megütötted, akkor behorpadt. A prémium gyártók sem tudnának ma sem ilyen söröskupak formájú cineket produkálni

A Vöröskeresztnél mi a te munkád pontosan, mi az, amivel foglalkozol nap mint nap?

Az én dolgom az, hogy menjen előre a hajó annak érdekében, hogy minél több embernek tudjunk segíteni, minél több ember tudjon segítséget, elsősegélyt nyújtani másoknak és minden más, ami egy picit is előreviszi a társadalmat. A társadalmi problémák végtelenül összetettek, nemcsak fizikai segítség kell hozzá, hanem szemléletváltás is. A 2010-es évek elején megalkottuk az s20 márkát 10 évre, melynek az volt a szlogenje, hogy Életmentés. Szemléletváltás. A dolog kettős volt, nem csak az embereknek, hanem nekünk is, mint szervezetnek meg kellett változnia. Három fő cél volt: segítünk katasztrófák idején, elősegítjük a biztonságos életet, és segítjük a nehéz körülmények között élőket. Hirtelen számtalan partnerünk lett. Nem volt könnyű, de nagyon sok helyről kaptuk vissza azt, hogy hoppá, ti valami egész mást csináltok, mint a többiek. Az én személyes szlogenem az, hogy légy részese! Minden fejlődés csak akkor működik hosszú távon, ha mindenki részese akar lenni a változásnak és nem mástól várja elvégezni a munkát, hanem maga is aktív szerepet vállal benne.

Emellett az én eredeti végzettségem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről származik, a védelem igazgatási szakról, így vagyok én a fővárosi katasztrófavédelmi szakreferens is a budapesti Vöröskeresztnél. A háttérben folyamatosan zajlanak a felkészítési tevékenységek, ám Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy viszonylag ritkán érik természeti vagy civilizációs csapások - nem egy karibi térség, ahol évente letarolja a hurrikánszezon a környéket. Ennek ellenére a munkát el kell végezni, mi a felkészültségben hiszünk.

Miben változott ez most a járvány idejére?

A feladatom most a közép-magyarországi régió, Budapest, Fejér, Komárom-Esztergom és Pest megye járványügyi koordinálása a Vöröskereszten belül. Hazánk úgy teljes egészében fegyelmezetten reagál a járványra, és ez nagyon jó (lehetne még kicsit jobban fegyelmezett csillagos ötösért). Most az a feladatom 7 nap napi 12-16 órában, hogy gondoskodjak arról, hogy az ezekben a megyékben élő emberek segítséget kapjanak a járványügyi intézkedések mellett is, egyben a hivatásos szervezetek, mint például az Országos Mentőszolgálat, adott esetben segítséget kapjon önkéntesek révén. És még millió kérés, kérdés: toljuk, ahogy csak bírjuk.

Volt neked egy zenekarod, akikkel az egész országot keresztül-kasul koncerteztétek. Az pontosan mikor és hogyan történt? Hogy kerültetek bele abba az akkori zenész társaságba?

Szép idők voltak, 18-20 évesek voltunk a Wood zenekar korában. Az igazi érája ennek a zenekarnak 1998-2003 között volt, akkor rengeteget játszottunk a Junkies és a Hooligans zenekarokkal.

Ennek a sztorija is valahol vicces, sokan azt gondoljuk (de egyébként ez így is van), hogy nagyon nehéz bekerülni. A mi esetünkben ez úgy működött, hogy megkérdeztem, hogy mehetünk-e velük. A válasz egy egyszerű persze volt, nyilván utána még szerződéskötés, stb, de összességében nem volt nagy dolog.

Mi akkoriban simán vállaltuk azt - megtehettük, hogy ha előző nap volt felkérés a részükről, mert kiesett valaki, akkor már rá is ugrottunk a fellépésre, így sikerült 2001-ben például 86 fellépést produkálnunk.

Inkább buliból csináltátok akkoriban vagy azért voltak komolyabb célok is a szemetek előtt, mint a csajok és a pia?

A csajok és pia természetesen a 20 évesek körében a komoly cél kategóriát képviseli, nem értem a kérdést. Abszolút komoly szándékaink voltak gyerekbetegségekkel, de nagyon komoly szervezési háttérrel. Heti 3 próba, vezetett jelenléti ívvel, stb. De ez nem elég a boldogsághoz, ez valóban egy munka, még akkor is, ha hobbiból is csinálja az ember, de ha nincs benne a szív és a lélek, és mindenki munkája, akkor elbukik.

Ha egy vagy két sztorit lehetne ebből az időszakból kiemelni, mely a mai napig beleégett a tudatodba és el is mered nekünk árulni, akkor mi lenne az?

Rengeteget tudok mesélni.

Több tízezer kilométer az úton, számtalan koncert azért rengeteg élményt hoz. Van negatív és pozitív természetesen. Ha negatív, akkor azt az ónos esőt emelem ki, amikor én vezettem hazafelé és a gödöllői dombságon úgy gondolta a busz, hogy neki jobb lesz kilincsel előre lejönni a lejtőn… a zenekar nem volt boldog. Ha pozitív, akkor pedig a debreceni lovardát emelném ki, ami kicsit vicces is. Későn értünk le, beállni sem volt időnk, dupla buli volt. Kértük a technikusokat, hogy a koncert elején tolják fel füsttel a színpadot, de ez olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag semmit nem láttunk 50 cm-es körzetben, így az énekesünk úgy gondolta, hogy ő majd a törülközőjével csinál magának levegőt, amit aztán eldobott. No ez a basszusgitárosuk kezének és gitárjának nyakára tekeredett, nem láttunk semmit, csak azt hallottuk hogy furcsa hangok közepette eltűnik a basszus. De volt olyan is, hogy két koncert nagyon sok időnk volt, ezért kiittuk egy teniszklub kávékészletét, és az énekesünk teniszezés közben megfejelt egy kombájnt, ami miatt sminkelnünk kellett. Előfordul, bárkivel megeshet.

Most így majd 20 évvel később mi változott? Máshogy állsz most a zenéléshez és a hangszeredhez, mint akkoriban?

A hangszerhez semmiképp nem állok másképp, én még óriási pénzügyi vállalással vettem a Premiert, a hagyományos rendben tanultam dobolni, stb. Ezt én mindenképp értéknek tekintem, hiszen olyan vállalásokat kellett tennem tizenévesként, amelyek erősen korlátoztak a mindennapokban, de nagyon élveztem.

A hozzáállásom ma már más, „kölyökként” az ember bármi áron színpadra akar állni bármivel, és nagyon meg akarja mondani a tutit a zenéjével, ez ma már nyilván nem így van. Olyan zenei produkciót szeretnék a zenésztársaimmal színpadra vinni, mely szórakoztató és mindenki számára kikapcsolódást jelent, és ezzel együtt hasznos tartalmat is hordoz.

Mik a jelenlegi tervek a két zenekaroddal? Mesélj mindkettőről bővebben kicsit!

Jelenleg nagyon nehéz tervezni. A jelenlegi helyzet mindent felülír. A Cover Circussal erre az évre terveztük, hogy végigjárjuk a nem létező zenei eseményeket, a Névtelen utcával pedig éppen új felállásban szeretnénk tovább működni.

Mindenesetre mindkét zenekar esetén érvényes, hogy amint lehet, elkezdünk újra dolgozni, koncertezni. Valószínűleg mindenki várja, hogy kiszabaduljon a vírus okozta lezárásokból, én nagyon örülnék, ha ezekben a pillanatokban a mi koncertjeinken lennének, és együtt tudnánk megünnepelni, hogy túl vagyunk a járványon.

Gondolom mostanában nem sok időd akad a zenélésre. Mit gondolsz, mikorra várható, hogy ismét kicsit visszatérjenek a dolgok a jól megszokott formába?

Ehhez jóstehetség kell. Azt látni kell, hogy most az optimális forgatókönyvek mit jeleznek: jelen állás szerint kb június közepéig kell fenntartani a rendkívüli intézkedéseket, de a helyzet nagyjából naponta változik.

Itt nagyon sok múlik rajtunk, mennyire vagyunk fegyelmezettek és tartjuk be a szabályokat. Ha nem, akkor sokkal hosszabb lesz.

De a rockerek okosak, sosem velük volt a gond.