PURE REASON REVOLUTION - Eupnea (2020)

2020. április 04. - chris576

album_cover_1.jpgA 2003-ban létrejött angol formáció, a Pure Reason Revolution (Jon Courtney - ének/gitár/szintetizátor, Chloë Alper - ének, basszusgitár, szintetizátor) a prog-rock, az electro és az alternatív stílusirányzat elemeit gyúrja egybe úgy, hogy tulajdonképpen a három jelző közül egyik sem igazán illik rájuk (talán még a prog-rock a legkifejezőbb).

Az efféle zenei különcködés általában szélsőséges végletekben ölt testet: vagy szeretjük vagy ki nem állhatjuk. Itt viszont egészen más a helyzet: a Pure Reason Revolution negyedik soralbuma, az "Eupnea" bárkinek örömet okozhat, függetlenül attól, hogy éppen milyen stílust kedvel az illető.

A britek új lemeze nálam bejövős, de a régebbi dolgaik már nem annyira tetszenek. Hogy őszinte legyek, nem is ismertem őket korábban; a kritikaírás miatt füleltem csak bele a régebbi anyagaikba.

Amikor belefutottam az "Eupnea" egyik előzetes kislemezébe (New Obsession), emlékszem, mennyire megfogott a zenekar különleges, egyedi hangulatvilága. És mivel nagyon kíváncsivá tett, mindenképpen szerettem volna írni az albumról. Mint már említettem, nehéz skatulyákba gyömöszölni a Pure Reason Revolution stílusát, de egy zenekar neve azért eszembe jutott velük kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a John Mitchell vezette Lonely Robot. Mindketten a modern progresszív rock felségvizein horgonyoznak, sok közös van bennük zeneileg.

Az alternatív és electro stílusok nem igazán játszanak nálam, ezért nem is nagyon tudnék zenekarnevekkel dobálózni erről a vonalról. A prog-rock viszont már más tészta: a Pink Floyd-hatás például egyértelmű, többször is megelevenedik a progresszív rock óriásainak szelleme. A Pure Reason Revolution pozitív töltésű, szárnyaló, merengős szerzeményei is hasonlóképp hatnak az emberre: kikapcsolnak, ellazítanak.

Vannak tempósabb, harapósabb részek is az albumon, de ezek is abszolút békés hangnemben íródtak, düh- és agressziómentesek. Az electro- és az alternatív ízek pedig nem viszik el a produktumot úgymond negatív irányba, sikerült jól eltalálniuk az arányokat.

A mindössze hat dalt tartalmazó nagylemez - ahogy azt a prog-rock műfajban már megszokhattuk - hosszú, tartalmas, játékos és izgalmas szerzeményekkel operál. A zenekar nem árul zsákbamacskát: nagyjából az első tétel alatt kirajzolódik a lemez koncepciója, ez a darab többnyire előrevetíti azt, hogy mire is számíthat a hallgató az elkövetkezendő közel ötven percben. Egyedül a játékosság az, ami itt még kevésbé mutatkozik meg, a második dalban (Silent Genesis) viszont már ez is beköszön.

Az "Eupnea" 2020. április 3-án jelent meg az InsideOut Music gondozásában. Leginkább a progresszív rockot kedvelők táborának ajánlom a lemezt, de bárki tehet vele egy próbát, mert nagyon barátságos muzsika.

9/10

resize_of_band_photo_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1415588280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.