ABYSMAL DAWN - Phylogenesis (2020)

2020. április 06. - chris576

771007.jpg

Egyes zenekarok folyamatosan azon agyalnak, hogyan is tudnának létrehozni valami igazán egyedit, forradalmit, olyat, ami még senkinek sem jutott eszébe eddig, különböző stílusirányzatokból összegyúrva valami újat. Aztán vannak, akik nem keverik a műfajokat és nem is akarnak mindenáron újítani.

A 2003-ban létesült amerikai formáció, az Abysmal Dawn (Charles Elliott - gitár/ének, James Coppolino - dobok, Eliseo Garcia - basszusgitár, Vito Petroni - gitár) az utóbbi tábort erősíti: ők a vegytiszta death metal mellett törtek lándzsát, eszük ágában sincs kísérletezni, maradnak a számukra biztos talajt nyújtó vonalon (és milyen jól teszik). Mintha fogyatkozna a hasonló hozzáállású bandák száma, mostanában egyre kevesebb ilyen jellegű anyag kerül a kezeim közé, többnyire olyan zenékbe botlok bele, amelyek összevissza ugrándoznak a stílusok között (ezt most nem negatívumként hoztam fel, csak egy észrevétel).

Egyik tábornak sincs könnyű dolga: az újítóknak legalább olyan nehéz előállni valami igazán jóval, mint azoknak, akik folyamatosan ugyanazokból a hozzávalókból dolgoznak. Mindkét esetben a dalszerzői véna a kulcs egy minőségi produktum megvalósításához. Ha ez az adottság nincs meg, akkor szólhat akármilyen jól egy lemez, játszhatnak vérprofi módon a hangszeresek, meghívhatnak neves vendégeket a stúdióba - hiába.

Az Abysmal Dawn tagsága nem csak jó dalszerzőket, hanem kiváló zenészeket is felsorakoztat. Mint már említettem, nem keverik a death metalt semmivel, viszont amit ebben a műfajban művelnek, az kikezdhetetlen. A banda ötödik sorlemeze, a "Phylogenesis" telis-tele van jobbnál jobb riffel, gitárszólóval és dobtémával.

A Mundana Existence kezdő taktusai még nem sokat árulnak el az album zsenialitásából, de aztán hamar megérkeznek az ütős részek és elégedetten dőlünk hátra vagy éppen vicsorogva rázzuk a fejünket - mindenki másképp csinálja. A The Path Of The Totalitarian már ismerős lehet azoknak, akik figyelemmel követik a banda tevékenységét, ez a dal ugyanis az egyik előzetesen kimásolt kislemez az albumról. Itt a gitárszólókat emelném ki, mint pozitívumot.

A Hedonistic is elérhető már egy ideje, melynek a közepe tájékán olyan atomsúlyos riffeléssel bombáznak, hogy az agyad eldobod. Az A Speck In The Fabric Of Eternity is többnyire a riffekre van kiélezve, de a dobos változatos ütései is színezik a dalt. A középtempóban fogant Coerced Evolution az ötletes gitártémákban jeleskedik, a lemezt záró Flatterings Of Emotions pedig egy jól sikerült Death-átdolgozás.

Az Abysmal Dawn új nagylemeze valószínűleg nem fog bekerülni a legjobb tíz death metal album közé, de csalódást sem okoz, sőt. Nincsenek rajta sem töltelékdalok, sem pedig kiemelkedő szerzemények. Ez a lemez egyszerűen csak jó és kész. A "Phylogenesis" 2020. április 17-én jelenik meg a Season Of Mist gondozásában.

8,5/10

474599.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1315592372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.