CORDYCEPS - Betrayal (2020)

2020. április 21. - chris576

83792365_582594052584019_6760385988280713216_o.jpg

Újabb brutál death metal formáció bontogatja szárnyait, ezúttal Nevada államban. A 2014-ben alakult Cordyceps (Rafael Gonzalez - ének/dobok, Robert Jarman - basszusgitár, Marcus Baker - gitár, DeLorean Nero - gitár) 2017-ben adta ki bemutatkozó EP-jét "Black Blood Butchery" címmel, nemrégiben pedig megjelent az első teljes nagylemezük, a "Betrayal".

Az albumot hallgatva eszembe jutott róluk a Visceral Disgorge nevű csapat (tavalyi lemezük kritikája ITT olvasható), akik szintén amerikaiak, és nagyjából ugyanazon a vonalon alkotnak, mint a Cordyceps. Az énekes kissé sablonos halálhörgése, valamint a gitár- és dobtémák is hasonlóak mindkét banda esetében (és az értékítéletem is nagyjából azonos). 

Ha nagyítóval keressük, akkor sem találunk a lemezen olyan részeket, amire olyanokat mondanánk, hogy ez igen és hűha, meg ilyesmik. Mégis kellemes szórakozást ígér; nem rohanunk azonnal a lemezboltba 180 grammos vinylen beszerezni az anyagot, nem érzünk késztetést magunkra varratni a banda logoját (rám legalábbis nem tett ennyire mély benyomást), de az album nagyon is egyben van (majdnem) minden tekintetben.

Sem töltelékdalokat nem kapunk, sem pedig extrém hosszú játékidőt (mindössze harminckét percig gyalulnak a a srácok). Három dalban pedig nem más, mint a Napalm Death gitárosa, Mitch Harris vendégeskedik (Parrallel Dissonance, Maelstrom Of Hypocrisy, Black Mass), ami egyébként nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a szerzemények lényegesen jobban sikerültek a többihez képest. Mindegyik dal élvezhető, hasítanak a riffek, a ritmusszekció állat, egyedül a vokál válik egy idő után unalmassá sajnos.

A harminckét percbe összesen tíz dalt sűrítettek bele, amelyek egyike sem lóg ki túlságosan a többi közül sem szerkezeti felépítését tekintve, sem pedig minőségbeli szempontból. A gitárszólók hiánya viszont szembetűnő. Nem mintha ezek nélkül élvezhetetlen lenne a végeredmény, de egy-két szóló nagyot dobott volna az összképen. Aztán ha az énekes egy kicsit változatosabban adagolná a halálhörgést, természetesen az is sokat javítana.

A lemez hangzásába nem nagyon tudok belekötni, ahogy az albumborítóba sem. Ám mindezen pozitívumok ellenére sem hinném, hogy rongyosra fogom hallgatni az anyagot. Párszor már végigpörgettem és mindegyik alkalommal szórakoztatott; ezért nem is mondom azt, hogy soha többé nem ütközök vele, de egyelőre nem valószínű, hogy erős késztetést érzek majd újra előkapni.

Mitch Harris, brutál, de azért igényes death metal muzsika, jó hangzás, ízléses borító - ezeket rejti az amcsi brigád első nagylemeze, a "Betrayal", mely az Unique Leader Records gondozásában jelent meg 2020. április 10-én. Vannak még lépcsőfokok, melyeket érdemes lenne megmászniuk, még sincs olyan érzésem, hogy a műfaj kedvelői számára esetleg komoly csalódást okoz majd a korong. Korrekt cucc, szóval ajánlom.

8/10

cordyceps_promo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5315622404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.