AXEL RUDI PELL - Sign Of The Times (2020)

2020. május 10. - chris576

85051225_10163022656450302_8333151180410585088_o.jpg

Axel Rudi Pell, a veterán német gitárhős, a Steeler egykori bárdistája és a Ritchie Blackmore-iskola növendéke már évtizedek óta fáradhatatlanul koptatja a bundokat gitárjain és csak úgy ontja magából a szólólemezek végeláthatatlan sorát. Ám valamiért csak az egykori Rainbow- és Black Sabbath-dobos, Bobby Rondinelli 2013-as csatlakozása keltette fel igazán az érdeklődésem Axel muzsikája iránt.

A Steamhammer Records gondozásában 2020. május 8-án "Sign Of The Times" címmel megjelent immáron tizenhetedik sorlemezét mindenféle előzetes várakozás, illetve izgalom nélkül indítottam el a lejátszómban, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egymás után körülbelül ötször végighallgattam, bizonyos dalokat pedig még annál is többször. Kell még valamit mondanom?

Vannak a lemezen hihetetlenül erős szerzemények, valamint szimplán csak nagyon jó dalok, de átlagos vagy gyenge darabot egyáltalán nem találni. A Bon Jovi-féle slágergyanús Bad Reputation, a zseni riffel dübörgő Sign Of The Times vagy a kitörölhetetlen refrénnel megáldott Waiting For You Call mind-mind felejthetetlen pillanatok okozói, de említhetném bármelyik másik dalt is az albumról, mert a többi sem okoz csalódást.

A "Sign Of The Times" visszarepít minket a hard rock valódi hőskorszakába; Axel új lemezének segítségével újra átélhetjük mindazon mágikus, felejthetetlen pillanatokat, melyeket annak idején egyes rockdinoszauruszok varázsoltak a zenehallgatók nappalijába vagy éppen a sok ezer férőhelyes arénákba. Idén ez már a sokadik olyan hard rock lemez, mellyel több, mint elégedett vagyok, és amit most szépen fel is jegyzek a kedvenceim közé.

Johnny Gioeli enyhén Jon Bon Jovi-jellegű hangja kiválóan illeszkedik ezekhez a megadallamos hard rock szerzeményekhez, Axel pedig nem csak a melodikus témákban jeleskedik, hanem kemény, húzós riffekkel is jól megpakolta az albumot. Bobby Rondinelli laza, ám hibátlan játéka, valamint a négyhúrost kezelő Volker Krawczlak alapozása is nagyon korrekt, egyedül a lemez hangzása nem tetszik, mert torz mellékzöngéje van, ami nagyon zavaró számomra.

Axel idén októberben állítólag (sajnos ezt a kifejezést kell használjam, hiába van pontos és hivatalos dátum) Budapestre is ellátogat; őszintén remélem, hogy addigra már lecseng a jelenlegi zűrös állapot és élőben is megtapasztalhatjuk ennek a frankó lemeznek az átütő erejét (remélhetőleg jobb minőségben, mint ez a stúdiómunka). Jómagam nem igazán sínylettem meg a pár hónapja zajló koncertmentes állapotokat, ugyanis ritkán járok, de ez a buli most felkeltette az érdeklődésemet.

Axel Rudi Pell közel egy órás, tíztételes legújabb szólóalbuma, ha nem is az év, de a hónap legjobb hard rock albuma címre minden bizonnyal esélyes. Jó zenészek, jó dalokkal, kissé gyenge köntösbe csomagolva. Kilenc pontot simán megérdemel. És persze melegen ajánlott a dallamos hard rock kedvelőinek, ebben az anyagban tutira nem fognak csalódni.

9/10

axelrudipell_promo_pic.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1615674812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.