Rozsdagyár

ULCERATE - Stare Into Death And Be Still (2020)

2020. május 16. - Kovenant

783110.png

Ha keresnünk kellene, akkor sem találhatnánk a mostani járványhelyzethez jobban illő lemezcímet, mint az új-zélandi death metal csapat, az Ulcerate frissen megjelent korongjáét. A Debemur Morti Productions gondozásában április 24-én kiadott hatodik soralbum a "Nézz a halál szeme közé és őrizd meg a hidegvéred!" címet viseli és a zenekar - talán tudtán kívül - hátborzongató módon írta meg vagy jelezte előre a közelmúlt spanyol, olasz vagy éppen New York-i mindennapjait.

Az ezredforduló évében megalakult banda - kimondva vagy kimondatlanul - a folyamatos zenei fejlődést és az extrém metal szántalan stílusirányzatának egyfajta szintézisét tűzte zászlajára: szinte mindegyik lemezük eltérő zenei világot tár elénk, értve ezalatt a metalrajongók táborát. Ugyanis ne legyenek kétségeink: az Ulcerate bármelyik anyagát egy véletlenszerűen kiválasztott ismerősünknek megmutatva pontosan olyan reakciókat fogunk kapni, mintha egy Paul Klee vagy éppen Kandinszkij által festett képpel rukkolnánk elő. Értetlenség, érdektelenség, lefitymálás ("ilyet én is tudok festeni/írni/játszani", illetve "összefüggéstelen hörgés meg csörömpölés az egész"): jó eséllyel fél perc után faképnél hagy majd delikvensünk, de rendjén is van ez, ne legyenek képtelen mértékű elvárásaink.

Érdekes kérdés egyébként, hogy mennyire szükséges bármilyen mértékű előképzettség, stílusismeret vagy elméleti/gyakorlati jártasság egy művészeti alkotás befogadásához és megítéléséhez. Az egyik véglet szerint semmi ilyesmi nem szükséges, hiszen ha egy mű nem képes egyből megfogni közönségét, akkor az bizony silány portéka, melyben legfeljebb alkotója leli örömét.

Ennek ellentéte a másik vélemény, miszerint ez legfeljebb a több száz vagy akár ezer évvel ezelőtti alkotások esetében volt igaz, mára már egy stílus komplett művészettörténetét és fejlődési ívét ismerni kell, hogy be tudjuk fogadni az adott produkció finomságait. Mindannyiunk számára ismerős helyzet, ha annyira bele tudunk gyógyulni egy adott zenei színtérbe, hogy kézzel-lábbal próbáljuk magyarázni kevésbé elkötelezett ismerőseinknek az adott indonéz progresszív blackened sludge metal csapat nyenyerén, dorombon és ütvefúrón előadott hetvenperces slágerének zsenialitását.

Szóval az Ulcerate egy rendkívül szűk rétegnek zenél: az extrém metal azon rajongóinak, akik nem a kilencezredik Entombed- vagy éppen Death-kópiazenekar legújabb szüleményére kíváncsiak, hanem XXI. századi, modern megközelítésű death metalra vágynak. 

A friss korongot hallgatva azonnal észrevehető a dallamok fokozottabb szerepe, természetesen mindezt az Ulcerate vonatkozásában értve. A "Stare Into Death And Be Still" dalai teljes mértékben nélkülözik a disszonáns, avantgárd vagy éppen totálisan kaotikus death metalt, ehelyett kapunk pontosan egy órányi death/doomot, szokás szerint rendkívül összetett, technikás, eszement tempó- és témaváltásokat halmozó szerzemények képében.

Talán furcsa lehet, de számomra több helyen is a Paradise Lost ugrott be, például az epikus, katartikus Drawn Into The Next Void hallatán. Paul Kelland rendkívül szuggesztív, pincemély bömbölése és a vontatott, néha funeral doom mértékű nyomorúságot árasztó tételek kapcsán a brit banda '90-es évek eleji lemezeinek atmoszférája kúszott be szépen finoman.

Ha valaki az új-zélandiakat hangszeres képzettségük és játékuk miatt szereti, az most meg kell, hogy elégedjen Jamie Saint Merat szokás szerint szenzációs dobolásával, aki annyi finomságot, díszítést és ötletet visz bele a nótákba, hogy tényleg öröm hallgatni. 

Feltűnő egyébként a korong rendkívüli egységessége: számtalan meghallgatás és odafigyelés szükséges ahhoz, hogy a szerzemények különváljanak, önálló karaktert kapjanak. Bő kéthetes ismeretségünket követően sem merném bizonyossággal állítani, hagy azonnal címet tudnék mondani az album bármelyik véletlenszerűen lejátszott dalához és kétség kívül az egész letaglózó atmoszféra egyben hallgatva fejti ki hatását.

A harcedzett metalrajongók számára meglepetés lehet a friss Ulcerate-korong: a csapat korábbi munkáihoz képest ez egy kifejezetten letisztult, áramvonalas és - ha tetszik - tradicionális anyag lett, nyoma sincs itt az avantgárdnak vagy az agyament, kitekert, disszonáns riffelésnek. Minden hangot és megoldást, az alkalmankénti atmoszferikusabb részeket a hangulat megteremtésének és okos fokozásának rendelt alá a zenekar és ez tökéletesen sikerült is nekik.

Még egy észrevételem lenne: bár csak a kiadótól kapott digitális promón hallgattam meg a lemezt, valami egészen elképesztően szól az egész. Régen találkoztam ennyire, telt, tiszta, dinamikus, kerek megszólalással: minden a helyén van, talán a dobok lettek egy kicsit hangsúlyosak, előre kevertek, de Jamie Saint Merat játékát hallgatva ez ellen tényleg csak a botfülűek fognak tiltakozni.

Nem tudom még egyelőre, hogy év végi listánkon helyet kap-e majd a "Stare Into Death And Be Still": annyira súlyos és depresszív cucc lett, relatív lekerekítettségéhez képest annyira nehéz átrágni magunkat rajta, hogy nem érzem azt, hogy újra- és újra meg akarom hallgatni. De ez változhat még: tudom, hogy hosszú hónapokig fog még kísérteni ez az album, mert nem lehet könnyen szabadulni a hatása alól.

9/10

ulcerate.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2615700818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása