A svéd gitáros-dalszerző, Magnus Karlsson 2008 óta a német Primal Fear zenekar bárdistája, de emellett még számos formációban is érdekelt. A teljesség igénye nélkül: Allen/Lande, Kiske/Somerville, Starbreaker, Midnight Sun, Last Bride. Mindezek mellett 2012 óta egy saját bandát is üzemeltet Magnus Karlsson's Free Fall néven, melynek harmadik soralbumát a Frontiers Records jelentette meg 2020. június 12-én "We Are The Night" címmel.
Magnus a szólólemezein általában vendégénekesek hadát állítja csatasorba és ezáltal a végeredmény is színes, izgalmas és változatos alakot ölt. Az új albumára meghívott vokalisták: Dino Jelusick (Dirty Shirley, Trans-Siberian Orchestra), Renan Zonta (Electric Mob), Noora Louhimo (Battle Beast), Mike Andersson (Cloudscape), Ronnie Romero (Rainbow, Vandenberg) és Tony Martin (ex-Black Sabbath).
A lemezanyag a szimfonikus heavy/power metal jegyében fogant, energikus előadással és bombasztikus hangzással karöltve. Nem könnyű ebben a műfajban maradandót alkotni, sőt, egy kezemen meg tudom számolni azokat az előadókat, akik az elmúlt években orbitális mesterműveket tettek le az asztalra ezen a vonalon. De még mielőtt megkongatnám azokat a bizonyos vészharangokat, azt el kell ismerni, hogy ha tízpontos lemezeket nem is, de erős, korrekt anyagokat azért rendszeresen csöpögtetnek egyes zenekarok.
Erős kezdés a Hold Your Fire Dino Jelusickkal a mikrofonnál: szimfonikus betétek, erőteljes riffelés, nagyívű énektémák és gitárszóló. A folytatásban a Renan Zonta énekével rögzített Kingdom Falls következik, mely az előző tétel nyomvonalán halad, hasonló szerkezeti felépítéssel és minőséggel. A címadó We Are The Night is csak erősíti a sort a megadallamos vokáltémáival.
A Noora Louhimo hangjával ékeskedő Queen Of Fire már érzelmesebb húrokat penget, akárcsak az ezt követő Dreams And Scars. Ronnie Romero legutóbb a Vandenberg-lemezen villantott nagyot, most pedig itt a One By One című dalban. A nóta egyébként nem túl erős (a gitárszólót leszámítva), inkább Ronnie miatt lehet érdekes. És akire még feltétlenül szeretnék kitérni, az Tony Martin. Ő az egyik kedvenc énekesem, aki őszintén szólva a Black Sabbath-ból való kikerülése óta nem sok vizet zavar a színtéren.
Vannak különböző vendégszereplései itt-ott, egy-két rövid életű projekt, kiadott egyetlen szólóalbumot, Black Sabbath-dalokkal is turnézik néha, de semmi komolyabb megmozdulás. Sokáig reménykedtem benne, hogy Tony Iommi oldalán fog újra mikrofon elé állni, esetleg neves zenésztársakkal karöltve összehoz egy saját bandát. De nem történt semmi, maradt a szimpla vendégeskedés mások lemezein.
Tony Martin a Temples And Towers és a Far From Over című dalokban énekel, mely utóbbi egy monumentális, lúdbörözős darab, az album ékköve. Tökéletes zárása a lemeznek. Mindegyik vokalista rendesen odateszi amúgy magát, a hangszeres részek is jól kidolgozottak. Nem tudom azt mondani a korongra, hogy egy afféle megkerülhetetlen alapkő, de magasan kiemelkedik az átlagos tucatprodukciók alkotta szürke masszából.
9/10
