...AND OCEANS - Cosmic World Mother (2020)

2020. július 12. - Mr.Zoom

a4105525557_10.jpg

Nem vagyok biztos abban, lemezborító és tartalom között tapasztaltam-e már ennél meghökkentőbb eltérést. A grafikus megjelenítés, a színvilág, az elrendezés mind-mind szemet gyönyörködtető, megkockáztatom, az év egyik legszebb borítóját látjuk, de hogy az év nagylemeze címre ez az anyag nehezen pályázna, az egészen valószínű. Na persze ízlések és pofonok, mint tudjuk nagyon különbözhetnek - ez minden kritika esetében fennáll, én mégsem gondolom, hogy akár műfajában, ebben a kőkemény, cicomamentes black metalban a ”Cosmic World Mother” alapmű lenne. Na de majd az utókor meghozza a választ!

A Helsinkiből származó csapat nem annyira új név a szakmában, már 1995-ben megalakultak, és ez a jelenlegi az ötödik nagylemezük. Ezzel együtt én magam nem ismertem őket, ezért egy kis utánajárás kellett korábbi munkáik felderítéséhez. Nos, azokban sem találtam túlságosan kimagasló értékeket, nagyjából ugyanazt az érzetet keltették bennem, mint a legfrissebb kiadvány: jó-jó, de minek?

Megbízható, kitartó döngölés egymás után. Sőt, még csak döngölésnek sem nevezném, mert abban van döng… míg itt a srrr megy folyamatosan. Olyan gyors a zenei alap, hogy abban a hangszerek, a hangok szinte egybefolynak. Amolyan kásás masszát alkotnak, mely nem sokban különbözik attól, mint amikor egy villanyfúrót vagy kávédarálót bekapcsolsz, és azt hallgatod öt percig. Majd megállsz, bekapcsolod a porszívót, aztán megállsz, bekapcsolod a klímát (ilyenkor nyáron ez életmentő lehet), tök mindegy, de valami zúgjon.

Talán azért lehet érdekesség a lemez, mert valóban nagyon ritka az ennyire egysíkú zenei alap. Ha nem ellenőrzöd le, melyik számnál tartasz, meg nem mondod, melyiket hallod, ez egészen biztos. Nincs egy tempóváltás, nincs egy dallamos betét, nincs a szövegmondásban finomság, nincs itt semmilyen díszítőelem, mi nem fogunk ilyenekkel pöcsölni, mondják a finnek magukban, mi zúzunk, mint a disznó!

Hát kérem, ennek is megvan a maga szépsége minden bizonnyal, különben nem jutottak volna el idáig sem a tagok. Hogy valami pozitívat is mondjak, a lemez elképesztően jól szól. A fentebb jellemzett zajkeltés tehát nem fülsértő. Ez mondjuk fontos szempont. Ha nem figyel oda a zenehallgató, mert mondjuk nem zenét akar hallgatni, hanem csak arra van szüksége, hogy ne hallja a szomszéd gyerekeinek visongását és még bosszantsa is egy kicsit, akkor ezzel nagyot tud fogni.

Beszélhetnék gitárszólókról, ha lennének. Nem válik ki, nem emelkedik ki ebből a zenei alapból szinte semmi. A huszadik perc után leáll fél percre a zúzda és egy szintetizátor szól magában. Furcsa. Néha felbukkannak a gitárok, ezek nem is rosszak, csak elsikkadnak. Hallok egy embertelenül erős hangú szövegmondást, ami ebben a műfajban nem hátrány, azonban egy szavukat sem értem, egy dallamot nem kapok fogódzkodónak, összességében olyan kozmikus zuhanás érzetem van. Mondjuk kilöknek egy kapszulában egy műholdról, és elkezdesz zuhanni valamerre: fogalmad sincs, hogy öt percig tart vagy egy örökkévalóságig. Jó esetben nekicsapódsz valami aszteroidának és vége…

Kérem, csillagászhallgatók ne kommenteljenek, hogy ez miért is lenne képtelenség és hogy ez a hasonlat sántább, mint a csapdába csalt róka, nekem csak annak érzékeltetésére kellett, amit a zene hallgatása közben tapasztaltam. Mert bizony én még hallgatom a zenét. Nemcsak bekapcsolom, belököm, benyomom magamnak, hadd menjen a nappaliban, hanem leülök egy kellemes helyre és odafigyelek. És amikor odafigyelek, akkor azt veszem észre, hogy ebben a nagy sűrűségben elvész a gyermek. Mi a mondanivaló? Ja, hogy azt el lehet olvasni külön… Értem. Nem elég, hogy ezt meg kell hallgatni, még olvassunk is. Hát nem egyszerű a történet.

- Nehéz gyermekkorotok volt? - kérdezném tőlük. - Tudjátok, hányan vagyunk a klubban? De ez még nem ok semmire, ettől még lehetne egy kicsit, legalább egy hangyafaroknyit cizellálni ezen a muzsikán, hogy tényleg muzsika legyen. Mert így ebben a formában azt látom, hogy megadtátok a módját, nagyon igényes a körítés, és... bocsánatot kérek, nagyon igénytelen a megvalósítás. Talán jobb lenne a két végpontot egymáshoz közelíteni, mondom ezt én, a nem zenész. Ennyi.

5/10

5eandasted-image.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5215997274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.