HORISONT - Sudden Death (2020)

2020. július 25. - Chloroform Girl

cover_47.jpg

Bevallom, a svéd banda májusban debütáló, sorban hatodik stúdiólemezének címét olvasva nagyon más hangzásra számítottam; valahogy a „Sudden Death” címről nekem sokkal inkább valami duplázós zenei mészárlás jutott eszembe. Így amikor az albumot nyitó Revolution zongorás-gitáros-fúvós, hetvenes éveket idéző sorait meghallottam, kifejezetten mellbe vágott az élmény; mondjuk úgy, metal- és rockzenehallgatói karrierem során tiszta ének ennyire még nem lepett meg.

Nem szokatlan, hogy egy ezredforduló után alakult együttes ilyen retro-húrokat pengessen; elég csak a - szintén svéd - Ghost legfrissebb szerzeményeire gondolni, de akár személyes kedvencemet, a pszichedelikus/space rockot játszó brit brigádot, az Amplifiert is felhozhatnám példának. A Horisont sem volt jelen a stílus születésénél; 2006-ban alakultak, de meg kell hagyni, gyorsan felvették a fonalat, és bepótolták azt a röpke negyven év lemaradást.

Meg kell vallanom őszintén, nem vagyok jártas a stílusban; ha fegyvert fognának a fejemhez, sem tudnék megnevezni egyet sem a Horisont inspirációi közül. Szerencsére ezt megteszik ők helyettem: Eddie Money, The Babys, LeRoux, Airrace, GaryO, Dakota, Dwayne Ford és Gowan; mivel zenei oktatásom a kilencvenes évek darabjaival kezdődött, így számomra ezek a nevek nem sokat mondanak, de biztos vagyok benne, hogy akadnak bőven nálam műveltebb olvasóink, akik most bőszen bólogatnak, esetleg méltatlankodva csóválják a fejüket: nahát, ma már mindenki írhat lemezkritikát?

De hiába nem foglalkoztam behatóan gyökereikkel, ez a lemez rám is ugyanolyan hatással van, mint bárki másra, aki valaha élvezte a rockzenét. Olyan ez, mint a sógor, nagybácsi, keresztapa, vagy egyéb vendéglátó házi pálinkája: nem számít, hogy nem tudod, honnan származik, kellemes melegség fog tőle eltölteni, és vigyorogsz tőle negyven percen keresztül. Már az albumnyitó Revolution ütemei is olyanok, hogy az ember nehezen tud megmaradni a fenekén, miközben hallgatja, és ez a hatás nem csökken a lemez hátralevő részében sem.

Mint hobbiszintű billentyűst, egy zongorás rockdarabbal engem kilóra meg lehet venni, nem csoda tehát, hogy a Free Riding kitörően jó hangulatú, felszabadult zongoratémáit két pofára zabáltam, de az album többi darabja sem nevezhető sem puritán hangszerelésűnek, sem borongósnak; gyakorlatilag ha jókedvűen kezded el hallgatni a korongot, akkor instant kísérőzenét kapsz a hangulatod mellé.

Akármennyire is az abakuszon számolt ritmusképletek és kíméletlen zúzások pártján állok, a „Sudden Death” - miután túltettem magam a lemez címének megtévesztő mivoltán - bennem is megmozgat valamit. Hiszen bő fél éve a torkomat kiénekelve ugráltam a Papp László Sportarénában a Ghost Mary On A Cross-jára, és hát miben más a Horisont Standing Here-je, mint az a nóta? A teátrális sátánizmust leszámítva semmiben.

A Runaway-re reflexből megmozdul az ember gluteus maximus-a, az Into The Night-ra kedvem lenne műszálas ruhában lassúzni a csillagok alatt rettenetes frizurával egy amerikai szalagavató bál után, a svéd nyelvű Gråa Dagar pedig a maga játékos hangzásával akár a Liza, a Rókatündér című zseniális fimben helyettesíthette volna a híres finn countryzenét. Kiváló, nem túlgondolt, de dallamos szólók, hangszerek széles választéka, száz százalékosan retro, de valahogy mégis üdítő hangzás; egyedül a konstans fejhangú éneklés fárasztott kicsit, ez az énekstílus a fő oka annak, amiért nem hallgatok Iron Maident vagy igazából semmit sem 1990 előttről.

Az album kisebb-nagyobb mértékben a space rock stíluselemeit is magán hordozza, ezek a Breaking The Chainben érhetőek leginkább tetten: a dal intrója visszarepít a citromfacsaró-űrrepülők, háztartási alufólia szkafanderek és a Pirx pilóta kalandjai képzeletbeli világába. Egyedül a lassúzós számokkal nem tudtam mit kezdeni, illetve a lemezt záró instrumentális, bő nyolc perces Archaeopteryx In Flight is egy hetvenes évekbeli sci-fi tévéműsor gyengén animált űrhajójaként repült el a fejem felett.

Összességében a „Sudden Death” korongról annyit kell elmondani, hogy egyrészt: ne higgyetek a címnek, másrészt: jó szórakozást!

9/10

horisont.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1416076564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.