SILVER KNIFE - Unyielding/Unseeing (2020)

2020. augusztus 01. - Dan696

887527.jpg

Ritkán tart ilyen sokáig összerakni egy kritikát. Ez nem főleg az idő vagy a szorgalom hiányának tudható be jelen esetben, hanem az album milyenségének. A francia, belga, német Silver Knife-nak ez az első albuma, és az albumhoz mellékelt leírás alapján agresszív melankolikus black metalban utaznak. Egyszerűsítsünk, ez egy multinacionális depresszív black csapat, és mint olyan, nos....

Előre is elnézést kérek a cikk hosszáért, de ha megfeszülök, sem tudok többet és szebbet mondani az "Unyielding/Unseeing" albumról. Ez elég in medias res kijelentésnek tűnhet, de viszonylag nehéz érdemben nyilatkozni egy olyan albumról, melynek minden, de tényleg minden eleme ismerős valahonnan, vagy akár már túl is használt mások által. Nem szeretek különösebben beleállni kezdő csapatok első albumába, mert tudom, hogy egy negatív kritika csúnya sebet tud ejteni egy kis csapat önbecsülésén. Ennek tükrében, bár nem szokásom, de annyi korrektséget megengedek magamnak, és ezzel meg is előlegezem a verdiktet, hogy a Silver Knife debütalbuma egy oké, elmegy lemez lett. De próbáljunk meg egy kicsit mélyebbre menni. 

A korong összesen hat dalt tartalmaz, és úgy szűk 40 perc hosszú. Innen elég egyszerűen kimatekozható, hogy átlagban egy dal hossza olyan hat-hét perc. Ez nem annyira stílusidegen, hallottam én már majd' negyedórás dalt is ebben a műfajban, viszont sajnos itt viszonylag ritkán kaptam fel a fejem valamire is. Nagyon kiemelkedő pillanatok nincsenek, igazából a már milliószor hallott depis black klisék sokadik használata. Sokszor ez az album olyan, mint a kedd ebédre készült rántott hús szombat hajnalban a mikróban; semmi új, kicsit már unalmas és fonnyadt is, de megfelelő állapotban hazaérve kifejezetten komoly gourmet élménynek minősül, amire csak akkor fogsz másnap emlékezni, ha megfeküdte a gyomrodat. 

Zeneileg szívesen mondanám, hogy ez vagy az a baj, vagy ez vagy az jól sikerült, de annyira sótlan az egész sokszor, hogy tulajdonképen azt is nehéz eldönteni, hogy ez most jó-e vagy rossz. A riffek úgy egyébként nem lennének rosszak, kicsit olyasmi, mintha fognánk a svéd Shining-ot és összemixelnénk a Batushka agymenésivel, de nagyjából húsz perc után sajnos tömény unalomba fullad számomra. A dallamos részek még javíthatnának a helyzeten, de azok meg annyira spórolósak, mind hangzás szintjén, mind elképzelésekben, hogy azok is csak ideig-óráig kötik le az embert. 

A megszólalásról nehéz bármit is mondani, tulajdonképen ugyan az a lo-fi, nekrosound, mellyel a black bandák nagy többsége operál. Tudom, hogy ez a true fanoknak a világ legjobb hangzása, de számomra ez csak egy költséghatékony, leggyorsabb megoldás. 

Ennek kapcsán ejtenék pár szót az énekről. Ahogy azt már megszokhattuk a hasonló zenekaroknál, itt is elsősorban az artikulálatlan, fájdalmasnak szánt, de az érthetetlenség okán sokszor inkább megmosolyogtató visítás a domináns. Ez egyébként nem egyedi eset: Lifelover, Silencer, Coldworld, stb... Rengeteg csapat használja ezt a vokáltípust, és azt kell mondjam, hogy bár nekem nem szívem csücske, de az alap hangzáshoz kapcsolva, bárhogy nézem, nem lóg ki a lóláb. 

Tagokat külön nem tudok említeni, ugyanis róluk semmit sem találtam sehol. Pedig mindent végig olvastam mindenhol, de még a Bandcamp-oldalukon is csak annyi van, mint amennyi promószöveget kaptunk az album mellé. Mondjuk az is igaz, hogy a black metalban nem ritkák az arctalan, anonim zenekarok, gyanítom, a misztikumot táplálandó. 

Hogy mégis miért oké az album, amikor szinte elejétől a végig csak szidtam az egészet? Mert, bár engem nem tudott megfogni, sőt, kimondottan fárasztó volt, de a műfaj szerelmeseinek viszont egy kötelező darab, és ezt a legőszintébben mondom. Sokszor szoktuk ezt mondani, hogy a "műfaj rajongóinak erősen ajánlott", de ennyire őszintén ezt még soha nem gondoltam.

Benne van minden amit egy black metal rajongó szerethet, főleg az atmoszferikus black rajongói avathatnak új kedvencet. Ha Te, kedves olvasó, ide tartozol, akkor nyugodtan keresd fel a csapat Bandcamp-oldalát, ahonnan akár ingyen is beszerezheted, vagy ha megszavazod nekik a bizalmat, akkor támogathatod is őket az album megvásárlásával. Én addig is keresek magamnak más hallgatnivalót. 

5/10

237702.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7316098678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.