AGES - Uncrown (2020)

2020. szeptember 14. - Kovenant

ages_uncrown_artwork.jpg

Skandináviában gyakorlatilag naponta bukkanhatunk számunkra eddig teljesen ismeretlen, ám annál kiválóbb metalbandákra. Fogalmam sincs, hogy hogyan és miként csinálják ezt derék viking barátaink, de folyamatosan érkeznek Európa eme tájáról a jobbnál jobb kiadványok és ember legyen a talpán, aki követni tudja ezt az irgalmatlan lemezdömpinget.

Az Ages 2001-ben alakult meg Svédországban, augusztus 21-én a Black Lodge Records gondozásában már a második soralbumuk jelent meg "Uncrown" címmel. Dallamos black metalt tolnak, ami bizony nálam óriási előnnyel indul: ez a stílus nagyon közel áll hozzám, ahogy a feketefém szinte minden ága-boga. A progresszív black metal jelenti számomra a teljes metalszíntér legéletképesebb, legizgalmasabb területét, ám az Ages nagy ívben tesz minden modernizmusra és egy ízig-vérig '90-es évekbeli produkciót tett elénk az asztalra, de szerencsére ez nem jelenti azt, hogy valamiféle ócska tribute- vagy kópiazenekarról lenne szó.

Nem elcsépelt jelző esetükben a dallamos: óriási melódiák érkeznek sorra a jobbnál jobb dalokban, melyek egyfajta hősies, epikus atmoszférát teremtenek végig a korongon. Itt korántsem valamiféle depresszív, köldöknézős, magába forduló black metalról van szó: mintha az Amon Amarth hangulata, szellemisége lengené be az egész anyagot.

Erre a legjobb példa az egészen szenzációs, a fülünkbe azonnal bérletet váltó Illicit State: akkora masírozós metalsláger, hogy a fal adja a másikat. Az A Hollow Tomb pedig a maga akusztikus kezdésével, majd remekül kinyíló, szinte nagyzenekari érzetet keltő megoldásaival az album egyik csúcspontja. A fentiek miatt az Ages rendesen átcsúszik a dallamos death vagy éppen viking metal területére, de pontosan ettől válik érdekessé és izgalmassá az anyag.

Az együttes arról is gondoskodott, hogy változatos, különböző hangulatú tételek váltsák egymást: hallatszik, hogy tudatos munka eredménye a lemez szerkezetének, számsorrendjének összeállítása is, ahogy a grafikai megjelenés, valamint a hangzás is bizonyítja a profi hozzáállást.

Igen sok hatás és zenekarnév ugrott be az "Uncrown" hallgatása során, de egyszer sem éreztem azt, hogy ez egyszerűen csak egy nosztalgikus ujjgyakorlat lenne. Minden számban van valamiféle csavar, megoldás, melytől érdekessé és izgalmassá válik a dolog. A Dominionism például a középrészén átmegy valamiféle avantgárd, disszonáns őrületbe, az Undivine pedig már-már progresszív black metal ízekkel (és micsoda gitármenetekkel!) dolgozik.

Egy szó mint száz: az Ages remek albummal állt elő, melynek legerősebb pontjai az egészen elképesztő dallamérzék és a kifejezetten energikus, emelkedett atmoszféra. Aki a tradicionális, ámde melodikus, hangulatosabb, így befogadhatóbb feketefémet keresi és ódzkodik a modern megközelítésektől, a totálisan szuicid, depresszív beborulásoktól, annak a svéd brigád leszállította a tökéletes lemezt.   

A mostani, koronavírus által sújtott időszakban, amikor a legnagyobb nemzetközi metalmagazinok is a bulvár legmélyebb bugyraiban túrnak könyékig, hogy valamiről egyáltalán írni tudjanak, mert sajnos se koncert-, se pedig lemezhírekben nem dúskálunk, akkor nagyon meg kell becsülni a minőségi produkciókat. Ez pedig az, kétség se férjen hozzá. 

9/10

ages_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr516201036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.