Rozsdagyár

KATAKLYSM - Unconquered (2020)

2020. szeptember 30. - Kovenant

kataklysm_unconquered_artwork.jpg

Huszonkilenc év alatt tizennégy soralbum: ez a kanadai death metal brigád, a Kataklysm egyenlege, ami mindenképpen tiszteletreméltó. Az is egészen elképesztő, hogy ezalatt az idő alatt a brigád mindvégig kitartott a Nuclear Blast kiadónál: az összes anyaguk ennél az istállónál jelent meg, amire hirtelen nem is tudok példát mondani a metalszíntérről.

Szeptember 25-én érkezik "Unconquered" címmel a legújabb lemezük és emlékeim közül elsőre az ugrott be a zenekarról, hogy legutóbbi korongjuk minden egyes tételére profi videoklipet készítettek, így gyakorlatilag egy komplett játékfilm is leforgott a zenével együtt. A francia-kanadai csapat azonban valahogy nekem mindig kimaradt a szórásból: több lemezük is lepörgött az elmúlt évtizedben nálam, de maradandó nyomot nem hagytak bennem, ezért voltam most kíváncsi a végeredményre.

A Kataklysm a kilencvenes évek kezdeti korszakának gyors, technikás death metalja után az ezredforduló környékén kezdett a stílus dallamosabb, de egyúttal groove-osabb vonala felé elmozdulni, mindvégig azonban a súlyra, a brutális megszólalásra helyezve a hangsúlyt. Hazájukban a helyi Grammy-díj, a Juno Award büszke birtokosai, néhány albumuk a Billboard 100-as lemezeladási listájára is felkerült az évtizedek során, de valahogy sosem tudtak bekerülni a metal felső ligájába. Érdekesség még, hogy az idén csatlakozott új doboson kívül a három veterán tag létrehozta az Ex Deo nevű szimfonikus death metal csapatot is, mintegy mellékprojektként és az a formáció is a harmadik korongjánál jár.

Az "Unconquered" című albumuk többszöri végighallgatását követően nagyon ambivalens érzéseim támadtak és mindezt először a számtalan hasonló produkció végigpörgetésének a számlájára írtam. A túladagolás ugyanis igen hamar eltompíthatja az érzékeinket és lassan különbséget sem tudunk majd tenni a kutyaütő, az átlagos vagy éppen a kimagasló anyagok között.

Valahogy nem akart összeállni bennem az egész, de konkrét okot nem igazán tudtam volna kiemelni, hogy miért nem. Így hát újra nekiálltam a lemeznek, most már jegyzetelve, aprólékosan odafigyelve mindenre. Sosem voltam oda az elemző, szőrszálhasogató hozzáállásért, de most kénytelen voltam így tenni és talán sikerült is a végére tisztáznom magamban, hogy miért is nem akadt be nálam rendesen az "Unconquered".

A pozitívumok között mindenképpen érdemes kiemelni a hangzást: vastagon, súlyosan, iszonyatos átütő erővel dörren meg a cucc, szóval pontosan úgy, ahogy egy modern death metal albumnak szólnia kell 2020-ban. A zenekar tagjainak teljesítménye is kifogástalan: Oli Beaudoin, aki azóta már távozott a brigádból, embertelenül üti a bőröket, Maurizio Iacono kíméletlen agresszivitással üvölti és köpi ki magából a halálfémet, de a legdöbbenetesebb a riffek megszólalása. Jean-François Dagenais egészen elképesztő hangzást hozott össze: sikálás, ipari fém csikorgásához hasonló nyers durvulat vagy éppen csattogó, lehangolt breakdown-ok viszik előre a dalokat. 

Az első négy tétel egyébként remek: a The Killshot konkrét fejrúgással indítja be az anyagot, a Cut Me Down modern melo-death nóta. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a kanadaiak tizennegyedik soralbumukon új hatásokkal is próbálják színesíteni a dolgokat. Ez az új elem pedig a néha nu metalos atmoszféra beemelése: ez világosan hallatszik az Underneath The Stars remek melódiáiban vagy éppen a Focused To Destroy You szinte Slipknotot idéző ritmusaiban, tördeléseiben.

A problémák számomra innen kezdődtek: a hátralévő öt szerzemény egész egyszerűen szimpla reszelés. Nulla dallam, a frontember gyakorlatilag ugyanazon a hangon üvölti végig a blastbeatekkel, breakdown-okkal és kiállásokkal teli tételeket és képtelen voltam ezeket egymástól megkülönböztetni. Mintha robotpilóta üzemmódba kapcsolt volna a kanadai banda, mert körülbelül akkora izgalmat találtam a nagy csépelésben, mint egy hazai másodosztályú focimeccsben.

Talán a fantáziátlan a legjobb jelző a lemez második felének körbeírására, pedig a felszínen minden rendben levőnek tűnik. A már említett bitang megszólalás és remek hangszeres teljesítmények mellett azonban a dalszerzői színvonal olyan halovány, hogy nagyítóval kell keresnünk bármiféle érdekességet. A Defiant konkrétan olyan, mintha a Kataklysm egy hangot püfölne végestelen végig, beleértve Maurizio Iacono vokalizálását is.

A dallamos death metal stílusbesorolás is egészen erőszakoltnak tűnik, mert hiába húzódnának meg itt melódiák, azokat legfeljebb a gitár hozza, de sajnos annak sem sikerül, mert a gitársound miatt az egész brutális sikálásnak tűnik fel. Egyszóval nem érzem azt, hogy a kanadai csapat új albumával át tudná törni a feje felett húzódó üvegplafont. Pedig a kezdet, az első négy dal mást ígért. 

7/10

kataklysm_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2416213754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

redriot77 2020.10.02. 19:40:47

"több lemezük is lepörgött az elmúlt évtizedben nálam, de maradandó nyomot nem hagytak bennem, ezért voltam most kíváncsi a végeredményre."

Szintén. Korrekt iparosok, nem tudnék belekötni a zenébe de semmi érdekeset nem találok benne. Kb. el tudom képzelni róluk ha egy tag dalírás közben előáll valami szokatlan, furcsa ötlettel a többiek azonnal lehurrogják. Nem feszegetik a határokat sem brutalitás, sem sebesség, sem dallamosság, sem progresszív megoldások terén - jól bevált, sokszor kipróbált sablonokból építkeznek. Kicsit mint a brazil Krisiun de náluk van legalább egy jellegzetes "szegecselős" dobtechnika, ami azért egy felismerhető stílusjegy.
Ha a Kataklysmnál kéne bármit kiemelni ami legalább valamennyire csak rájuk jellemző, amiről felismerhetőek nagy bajban lennék. Ennyi év és ennyi lemez után pedig csak kéne lenni valaminek, mert ha nincs akkor az max. középszer.
süti beállítások módosítása