LIK - Misanthropic Breed (2020)

2020. szeptember 30. - chris576

116877472_4036600673040717_5765267681355058477_o.jpg

Vannak olyan zenekarnevek, melyek magyar nyelven sajnos eléggé hülyén hangzanak: ilyen a jelenlegi kiszemeltem is. Izgatottan várom, hogy a formáció mikor változtat majd nevet, ugyanis tavaly például a Zoli Band kifejezés szúrta a szememet, illetve a fülemet (aminek egyébként hangot is adtam) és láss csodát, most már Ocean Hills néven nyomulnak…

Amikor először találkoztam a 2014-ben megalakult svéd death metal banda, a Lik zenéjével, azonnal a két legendás halálmetal csapat, az Entombed és a Dismember ugrott be róluk (csakúgy, mint múltkor a Carnation esetében). Tagadhatatlan, hogy nagy a hasonlóság, de a származásukat tekintve ez talán nem is annyira meglepő. A tavaly előtti "Carnage" című lemezükön még egyértelműbbek voltak ezek a hasonlóságok és/vagy zenei hatások, mint a legújabb, "Misanthropic Breed" címmel 2020. szeptember 25-én a Metal Blade kiadó égisze alatt napvilágot látott korongon.

Nem állítom, hogy az új anyagon nem érezni a fentebb megjelölt bandák hatásait, de ezúttal egy kissé mintha szélesebbre tárták volna a kapukat. A lemezt nyitó The Weird még nem igazán ad ebből ízelítőt, de a következő Decay már igen: van benne egy ikergitáros rész például, amely sokkal inkább az Iron Maiden világát idézi, mintsem Entombed- vagy Dismember-ízű. Ebben a dalban olyasmi alakot öltenek, mint a göteborgi At The Gates, legalábbis sok a stílusbeli átfedés.

A Funeral Anthem dallamos kezdése brutál húzós riffelésekbe torkollik: itt valamelyest háttérbe szorulnak a melódiák és a súlyosabb részek kerülnek előtérbe. A Corrosive Survival is a szigorúbb arcát mutatja az anyagnak, azt ezt követő Female Fatal To The Flesh pedig még inkább: ebben egy ultrasúlyos riff döngeti a kapukat, majd sötét, éjfekete témák és hangulat szállják meg a dalt. Az atmoszferikus és instrumentális címadó tétel utáni Flesh Frenzy alatt valamelyest visszatérnek a dallamosabb, ízes gitártémák.

A Morbid Fascination úgy nekiront a hallgatónak, mint egy felbőszült vadállat: ebben a dalban ismét a gyilkos riffek aprítanak. A többi szerzemény is jó, de a vége felé már kezd kissé sablonossá válni a dolog. Csalódás viszont egyáltalán nem ért, pontosan azt kaptam, amit vártam: egy bitang jó skandináv halálmetal albumot. Nem választanám meg az év legjobb death metal lemezének, ettől függetlenül nagyon beütött nálam az anyag.

A "Misanthropic Breed" a banda harmadik nagylemeze és mondhatni, hogy a színvonal görbéje szemernyit sem esett: a Lik most is hozta a formáját, bebetonozva ezáltal magát a death metal legmegbízhatóbb és legegységesebb csapatai közé. Az anyag hangzása a jól bevált formulát követi, a borító továbbra sem a hús-vér emberek ábrázolását hivatott szemléltetni.

Hallgassátok az új Lik-albumot, mert jó! Entombed-, Dismember- és At The Gates-rajongók előnyben.

9/10

lik.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5616222520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.