TOP15 - Minden idők legjobb rockfeldolgozásai

2020. október 04. - Mr.Zoom

logoszines1b-horz.jpg

Akkor csináljunk egy ütős kis feldolgozást! Hány, de hány zenekar kezdi ezzel a felkiáltással a karrierjét? Hogy aztán mennyire lesz átütő erejű a dal, és mekkora sikert érnek el vele, az már más kérdés. Gyakran nem is azért születnek meg ezek az átdolgozások, mert azokkal szeretnének a muzsikusok valami egészen nagyot robbantani, egyszerűen csak jól érzik magukat közben, ennyi az egész. S miközben tisztelegnek a nagy kedvencek előtt, még fejlődnek is a hangszeres játékban, ami nagyon fontos minden kezdő számára. 

Néha a már befutott, legendás profik is leporolnak egy-egy arra érdemesnek ítélt produkciót, és ezek az átiratok már lényegesen jobban szólnak, de valójában a fehér hollónál is ritkább az olyan feldolgozás, amely valami olyat tesz hozzá az alaphoz, amitől az lényegesen jobb lesz, mint az eredeti. Most ilyenek közül mazsoláztunk.

Tettük ezt kizárólag a rock műfajában, s ezen belül is azokra a dalokra helyeztük a hangsúlyt, melyekben a feldolgozó egyéni stílusa olyan markánsan jelen van, hogy elhomályosítja az eredetit. Ha jól belegondolunk, pimasz dolog ez, de bármennyire is érzékenyen érinti a szerzőket, a lelkük mélyén örülnek neki. Részben azért, mert részesülnek a jogdíjakból (sok esetben ez nem aprópénz), részben pedig azért, mert a reflektorfény így többé-kevésbé rájuk is vetül, ami mindig jól jön...

Jöjjön tehát tizenöt olyan szerzemény, melyek között egészen biztosan lesz olyan, amiről a Tisztelt Olvasó nem is gondolta volna, hogy feldolgozás. Nagyon fontos szempont volt, hogy több legyen a mű, mint szimpla utánzás vagy elbrutalizálás, hiszen ehhez nem kell sok tehetség vagy fantázia. A Metallica Whiskey In The Jar átiratában vagy a Guns ’N Roses Knocking On The Heavens Doorjában semmi különleges nincsen, ők egyszerűen csak felvették az eredeti nótákat a maguk hangszerelésében, mint ahogy Lemmy számtalan ilyen jellegű átirata közül sem került ide egy sem. Ellenben a Led Zeppelin több szerzeménnyel is jelen van, hiszen annak idején elképesztően érezték ezt a műfajt…

15. RED HOT CHILI PEPPERS - Higher Ground (Stevie Wonder)

Még közel sem számított befutott zenekarnak a Red Hot Chili Peppers, amikor az 1989-es "Mother’s Milk" című lemezén feldolgozta Stevie Wonder 1973-as felvételét, és ezzel bizonyára alaposan meglepte akkori közönségét. Nem is annyira a témaválasztás miatt, hiszen Stevie Wonder is funk rockban vált ismertté, hanem a meglepően gördülékeny, jókedvű hangszerelés miatt, mely eltér a jóval lassabb, nyugodtabb, (ki lehet mondani) régimódibb eredetitől. Nem kevesebb, mint 14 háttérénekes segítette a srácokat a vokális megoldásokban, és ez érezhető is a vezérdallamon. Ezzel mintegy kontrasztban áll a megdöbbentő tény, mely szerint az eredeti felvételen az összes hangszert Stevie Wonder játszotta fel!

14. JOAN JETT - I Love Rock'N Roll (Arrows)

1975 júliusában jelent meg a brit Arrows zenekar felvétele, mely világszerte roppant csekély sikert hozott az együttesnek, azonban a helyi televíziók zenés műsoraiba bekerültek vele, s amikor 1976-ban a The Runaways tagjaként Joan Jett a szigetországban turnézott, akkor felfigyelt a dalra. A többi már történelem… Az 1982-es Joan Jett-féle feldolgozás nem csak erősebb, keményebb, lüktetőbb, elevenebb lett az eredetinél, hanem gyakorlatilag ez lett a hölgy zenés ismertetőjegye is. Ma már alig akad olyan ember, aki egyáltalán elhinné, hogy ez nem Joan Jett szám. Pedig nem.

13. HOBO BLUES BAND - Tobacco Road (Nashville Teens)

Amikor 1964-ben az angol Nashville Teens nevű garázsrock zenekar kiadta a Tobacco Road című számát, Földes László, azaz Hobo 19 éves volt, és éppen az ELTE Bölcsészkarát kezdte el. Zenekara ekkor még nem volt, hiszen a Hobo Blues Band jóval később, 1978-ban alakult meg. Az együttes által magyarított, és méltán elhíresült Tobacco Road-feldolgozás eredetileg az 1981-es Kopaszkutya filmhez készült, (ebben hallható is), azonban nagylemezen csak 1993-ban került kiadásra, mivel a Kopaszkutya teljes lemezanyaga éveken át tiltólistán szerepelt. A Tobacco Road olyannyira jellegzetesen magyar, hogy ma már a felvezető angol szöveg hangzik furcsán, és bizonyára sokan gondolják hallgatása közben, hogy a Dohány utcában keletkezett…

12. ARMORED SAINT - Saturday Night Special (Lynyrd Skynyrd)

Az idén új lemezzel jelentkező Los Angeles-i Armored Saint számára is hosszú út vezetett az áttörésig. Ezen fontos állomás volt az 1987-es "Raising Fear" album, melyen a southern rockban utazó Lynyrd Skynyrd 1975-ös slágerét porolták le a srácok, mégpedig rendesen! Bődületesen nagy heavy metal himnuszt faragtak a szerzeményből, alig lehet elhinni, hogy valaha a kamionosok/autósok számára létrehozott country rock rádióállomások kedvence volt ez a dal. Ugyanakkor ha a tételt a mai Armored Saint dolgozatokkal összevetjük, ég és föld a különbség. Talán egyedül John Bush markáns hangja maradt a régi.

11. BLACK CROWES - Hard To Handle (Otis Redding)

Otis Redding 1967-ban vette fel és 1968-ban adta ki a Hard To Handle című soul balladáját, amely szerzemény aztán sikeres feldolgozások tucatjait szülte. Ezek közül kiemelkedik a Black Crowes 1990-es átirata, azzal a megjegyzéssel, hogy a nóta modern hangszerelése nem hozzájuk, hanem a Grateful Dead nevéhez köthető. Éveken át az ő koncertjeik állandó szereplője volt a szerzemény, talán Robinsonék számára is innen volt ismerős. A Black Crowes ezzel az élesebb hangzású, rockosabb megszólalással sokat vadított a felvételen, a Billboard Hot 100-as listán fel is dobták a 25. helyre.

10. NIRVANA - The Man Who Sold The World (David Bowie)

David Bowie szerzeményei közül ez az egyik legfelkapottabb dal, számtalan ismert átirata található az interneten, többek között Lulu vagy a Nine Inch Nails is sikerrel dolgozta fel, de amit a Nirvana tett vele, az egészen rendkívüli. Kurt Cobain megérezte ebben a végtelen reményvesztettséget, és ezt az eredetinél még erőteljesebben kihangsúlyozta. Eltűnt a vidáman csilingelő latin alap, eltűnt az összes optimizmus, a szelíden ringatódzó hullámok helyett bedobott mindenkit a csapat egy mély gödörbe, nesze neked rock’n roll! A puritán akusztikus gitárcsapásokra épülő nóta annyira 100%-ig Nirvana, mintha ezzel kezdődött volna minden, és nem a Smells Like című klasszikussal.

9. METALLICA – Am I Evil? (Diamond Head)

Legyünk őszinték, a Metallicának nem volt nehéz dolga ezzel, hiszen a Diamond Head 1980-as felvételében már minden ott van, amitől jó ez a szám: mind a ritmikai bevezető, mind a gitárszóló, mind az ének elsőrangú, így Larséknak már csupán modernizálniuk kellett az alapot, azonban a két változat közül magasan jobb a Metallica átirata. Hogy miért? Talán mert James Hetfield szájából hitelesebben hangzik az ”Am I evil? Yes, I am” vallomás. Ilyen egyszerű az egész. Mondjuk az 5:20-nál kezdődő Kirk szóló sem piskóta. Egy óriási nagylemez óriási pillanatait rögzítette a feldolgozás, nem véletlenül a Metallica-koncertek egyik legnagyobb közönségkedvence. Hát még amikor a nagy négyes adja elő...

8. ANTHRAX - Got The Time (Joe Jackson)

Egy vízválasztó ponthoz érkeztünk: többen talán vitatni fogják, hogy az Anthrax a Metallica elé került, de ha megnézzük, miből főztek Belladonnáék, mennyit tettek hozzá, és milyen lett a végeredmény, a kérdés máris eldöntetett. Joe Jackson felvételét egészen egyszerűen újjávarázsolták az Anthrax zenészei, pedig a régi sem volt gyenge egyáltalán. Gyönyörűen zakatol végig Joe dala is, és ha nem lenne az Anthrax-féle verzió, talán nagyobb fényben ragyogna, ám így, ha valaki az 1990-es felvétel után indítja el, csak legyint…

7. LED ZEPPELIN – Dazed And Confused (Jake Holmes)

A Led Zeppelin mára már ikonikussá vált dalának éveken át vitatott volt az eredete, mivel az 1969-es bemutatkozó albumon Jimmy Page volt feltüntetve szerzőként, holott a nóta alapjai már Jake Holmes két évvel korábbi lemezén hallhatók. Holmes ezért beperelte a zenekart, akikkel 2010-ben sikerült is bíróságon kívül megegyezniük. A jelenleg hivatalos információ szerint a dal inspirációját Jake Holmes szerzeménye adta. Ha mai füllel meghallgatjuk a két felvételt, jóformán alig akad olyan ember, aki az eredetit jobbnak tartaná a Led Zeppelin-féle verziónál.

Nem csak azért, mert abban nem is volt dobolás (míg itt John Bonham hozta a maga formáját!), nem haraptak benne a szólamok, és az úttörő jellegű csellóvonós gitárnyihogtatás is hiányzik, de a szövegben és a vezérdallamban is oly mértékű eltérés van a Zeppelin javára, hogy képtelenség ezt a zsenialitást el nem ismerni. Az már más lapra tartozik, hogy a lemezborítón fel kellett volna tüntetni az eredeti szerzőt.

6. CORONER – I Want You (She’s So Heavy) - (The Beatles)

Bármennyire is elfogultak vagyunk Beatles-ügyben, tagadhatatlan, hogy az 1969-es "Abbey Road" albumnak messze nem ez volt a legnagyobb slágere. Hiszen arra ott volt a Come Together vagy a Here Comes The Sun. Maguk a zenészek sem szánták a kompozíciót slágerlistára, hiszen hét perc fölötti, progresszív hatású, fehér zajjal kísérletező dalokkal nem szokás a rádiókat ostromolni. A Beatles tehát forradalmi ösvényeken haladt ezzel a felvétellel, ám ez jóformán madárfütty a svájci Coroner ultra-komplex átirata mellett.

A technikás progresszív thrash csapatról legutóbb a Mekong Delta új lemeze kapcsán lehetett olvasni a Rozsdagyárban. Bár túl nagy hírnevük nem kerekedett, mégis a kilencvenes évek egyik legjobb zenekarának számítottak ebben a műfajban, és ez ebből a tételből is kitűnik. Óriási dinamikát és már-már embertelen lendületet adtak a szerzeménynek: miközben a mélyre hangolt basszusfutamok barátságos hömpölygése ragadja el a hallgatót, a sebesen karcoló gitárok sem adják alább a hangulatkeltést. S teszik ezt úgy, hogy messze nem mennek át vaddisznóba, mindvégig szépen követhető az eredeti vonal.

5. BLACK SABBATH - Evil Woman (Crow)

A Black Sabbath túlságosan sokat nem változtatott a Crow nevű zenekar egy évvel korábban kiadott nótáján, az a kevés mégis meghatározónak bizonyult. Mindenekelőtt kihagyták belőle a fúvósokat, és ez bizony jót tett a dalnak. Legyen bármennyire is hangulatos az eredeti szerzemény, a legkevésbé sem ördögi benne a címszereplő. Márpedig úgy nem igazán áll össze a kép… Ez egy jó kis lüktető rocknóta, melyből azonban hiányzik az okkult rock súlyosan borult, sötét világa. A fanfárszerűen zúgó rezesek kiveszik a nóta élét…

Nem úgy a Black Sabbath: ők éppen az ellenkező végén ragadták meg a témát. Az általuk megénekelt Evil Woman már ízig-vérig rockbestia. Hasítanak a gitárszólamok, gyönyörűen szól a basszus és Ozzy is belead apait-anyait, tulajdonképpen olyan a dal, mintha egyenesen a borítón álló nőalak ihlette volna. Minden idők egyik legjobb debütálásának egyik gyönyörű darabja a feldolgozás, mely villámsebes reakció volt, hiszen alig féléve volt a piacon, s a derék angolok máris lecsaptak rá. Ezt nevezik jó szimattal párosított szemfülességnek.

4. JIMI HENDRIX – All Along The Watchtower (Bob Dylan)

Az eredetileg akusztikus gitárra, és (bántóan fülsértő) szájharmonika-kíséretre épülő himnikus szerzeményt olyan sikerrel alakította át Jimi Hendrix, hogy a későbbiekben az eredeti dalszerző, Bob Dylan is ehhez igazította a megszólalását, és ez mindennél többet elmond. Dylan több alkalommal is nyilatkozott róla, hogy Hendrix gyakorlatilag újjávarázsolta a dalt, és ő maga alig ismert rá, amikor először hallotta. Ugyan a gitáros zseni nem tartozott a legkiválóbb énekesek közé. ezzel a témával még bőven elbírt, amit pedig a gitáron hozzátett, arra a mai napig csak csettinteni lehet, különösen a csúsztatott hangokkal telített gitárszólóra, mely szó szerint minden idők egyik legjobb gitáros teljesítménye. Az egyetlen szépséghiba, hogy négy perc után abbahagyta…

3. SANTANA – Black Magic Woman (Fleetwood Mac)

Ismét egy gitáros, ismét egy blues-alapú felvétel, mely a maga idejében nem is volt rossz. Kifejezetten kellemes kis nóta a Fleetwood Mac szerzeménye Peter Greennel, ám Santana ehhez az egészen kiváló nótához úgy tudott hozzányúlni, hogy azonnal porba hullott minden korábbi próbálkozás, mely ebből ki akarta hozni a maximumot.

Kezdve a hipnotikus orgonaszólamokkal, folytatva a síró gyermekként megszólaló gitárral, majd a latin hátteret biztosító kongákkal, csörgőkkel, és a mozdonyként pöfögő basszusvonallal, az egész hangszerelés elképesztő. Az 1970-es "Abraxas" album gyöngyszeme úgy lett világszerte óriási sláger, hogy ehhez nem kellett sem zeneileg sziruposodnia, sem a szövegben módosítania. Meg kell jegyeznünk, hogy az "Abraxas" lemezen a szám egy különleges egybemosásban hallható Szabó Gábor híres Gypsy Queen című instrumentális darabjával.

2. GUN – Word Up (Cameo)

A Glasgow-ból származó skót Gun első két lemeze a legkisebb pukkanás nélkül került a boltokba a kilencvenes évek elején, ezért a csapat élelmes menedzsere újjáformálta az egész bandát, tokkal-vonóval, megszólalással és külső megjelenéssel együtt. A rövidre vágott hajú zenészek fazonja jól illeszkedett az aktuális divathoz, és az sem tett rosszat nekik, hogy rágyúrtak a dallamos, mégis kemény alapú, refréncentrikus zenére. A furcsán kiszőkített énekes, Mark Rankin is megtalálta a hangját, és valahogy az egész társaság életképesnek, mi több piacképesnek bizonyult.

A lemezeladási mutatók ugyan nem mutatják feltétlenül egy zenei album nívóját, de az biztos, hogy aki akkoriban rockzenét hallgatott, az dobott egy hátast a Word Up című Cameo-sláger irgalmatlanul erős átiratától. Már maga a dalválasztás is ámulatot keltett, hát még a brutálisan kemény gitárriffekre óriási énektémákat fektető zenekari hangzás! Sajnos a nagylemez elég vegyes felvágott lett, lassú, akusztikus gitáros ömlengéstől a popos darálásig minden megtalálható rajta, azonban ez az egy hibátlanul elővezetett nóta eladta a produkciót. Mint feldolgozás a maga nemében ez a meglátás, valamint a stílusos, egyéni kivitelezés egészen páratlan a rocktörténelemben.

1. LED ZEPPELIN - When The Levee Breaks ( Kansas Joe)

A szóban forgó alkotást Kansas Joe McCoy és Memphis Minnie írták 1929-ben, a két évvel korábbi nagy Mississippi-áradás emlékére. Most akkor gondoljunk ebbe bele egy kicsit. Magyarországon ez a Nyugatosok korszaka: a József Attila, Kosztolányi Dezső nevével fémjelzett irodalmi élet, vagy említhetnénk Bartók Béla munkásságát is… Az Államokban pedig már blues-szerzeményeket jegyeznek! Nagy kérdés, vajon Európában egyáltalán hallottak-e már erről a műfajról?

A Led Zeppelin tagjai csak évekkel később születtek, és csak fekete korongokon hallották az eredeti felvételt, mégis megfogta őket ebben a dalban valami… A többi mára már legenda. A "Led Zeppelin IV" klasszikus darabja egy hétperces blues rock mágia. Miután a hírneves szerzeménnyel több szakkönyv, emlékoldal, sőt külön Wikipédia-szócikk foglalkozik, a születési körülményekre felesleges kitérnünk. Ez egy olyan dal, melyet minden valamire való rockzenekedvelőnek ismernie kell. Pont.

Többek között feldolgozta a Beastie Boys, Björk, Eminem vagy a Massive Attack, és ez azt mutatja, hogy a legkülönbözőbb műfajok művelői is elismeréssel hallgatják és szeretik. Egy olyan kimagasló teljesítmény gyümölcse ez, amelyben a dobos, a gitáros, a basszer és az énekes egyformán a teljesítőképessége csúcsát nyújtja, ez pedig valóban ritkán történt meg a modern kori zeneirodalomban.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3816227146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motoros anyuka 2020.10.05. 16:25:06

Bár nem egészen rock (?) de én mindenképp ide sorolnám a Bates Billy Jean feldolgozását is

Giggsy · http://sgtgiggsy.blogspot.hu 2020.10.05. 18:48:07

Alien Ant Farm - Smooth Criminal? Most komolyan, hogy lehet egy ilyen listát enélkül összeállítani? Abszolút alap, míg mondjuk szerintem a listáról jópár szám mostanra már eléggé feledésbe merült.

CmPunk 2020.10.05. 18:51:51

Na azért ez se rossz!

alaszka 2020.10.05. 19:57:38

Poker Face by Faith No More (Lady Gaga Metal cover)
Kár, hogy csak 1perc:(
www.youtube.com/watch?v=-TXXpQSJvPc

alaszka 2020.10.05. 20:04:36

Sparks and Faith no More - This town ain't big enough for the both of us
Ez is zseniális:)
www.youtube.com/watch?v=d17UkOTIwyg

alaszka 2020.10.05. 20:13:25

És egy kis Bob Dylan átdolgozás:
Mike Patton with Jamie Saft Trio - Ballad of a thin man
www.youtube.com/watch?v=S4f1hOm8cUg

Mr.Zoom 2020.10.05. 20:25:26

@alaszka - Nem kell külön minden számot kommentben betenni, you tube link sem kell, akit érdekel, úgyis rákeres. Tehát felsorolod a szerinted menő feldolgozásokat és annyi. (legközelebb)
@motoros anyuka - A Bates rockzene, de annyira jó az eredeti (Billy Jean) hogy azt nem tudták lekörözni.
@Giggsy - abszolút alap, hogyne - 10 éves hülyegyerekeknek.

Singsing 2020.10.05. 20:36:18

Metallica: Whiskey in the jar, bár ez már a feldolgozás feldolgozása.

gyurma6 2020.10.05. 20:45:27

John D. Loudermilk már 1962 ben kiadta a Tobacco Road-ot. Tehát már a Nashville Teens is feldolgozta. Eric Burdon egyik kedvence. Nekem csak tőle megvan vagy 10 féleképp. Szeretem a Hobót, de ez messze nem a legjobb átdolgozás (ő egyébként Tom Waits-t,Jim Morisont jobban játszik ). A Tobacco Road -ot átdolgozták nagyon sokan, nekem az Edgar és Johnny Winter verziok jobban bejönnek, de ott sem mindegy melyik koncerten. Játszák nagyon bluesosan, jazz stilusban, és kicsit funkysan is.
Amugy meg ez a cim nagyon bátor kijelentés, rengeteg számot dolgoztak és dolgoznak át. Elég csak a Teen Years After Help Me, és a Good Morning Little Scool girl
,I Can't Keep From Crying Sometimes c számai, jobbak mint az eredetiek, és még sok ilyen van. Jó 10 éve , több is van egy Gov't Mule nevezetű banda, ők rengeteg hires rockszámot dolgoznak át nagyon másképp érdemes utánanézni, és akkor talán észrevehető, hogy ez a minden idők legjobb rockfeldolgozás cim kicsit elkapkodott.

Kozma Bàlint 2020.10.05. 20:59:53

Paradise Lost: Small town boy, vagy Moonspell: Sacred
Lacuna Coil: Enjoy the silence...

G.Tibor 2020.10.05. 21:34:22

@Mr.Zoom:
Nem értem ezt a sértő stílust, Giggsy véleménye rendben van. Nem attól jó egy feldolgozás, hogy régi-e vagy új. Különben is ez szubjektív dolog. És nem attól leszel rockszakértő, hogy egy közel 20 éves dalt szerinted 10 éves hülyegyerekek hallgatnak. Döbbenetesen primitív hozzáállás.

Egyébként meg az egyik legnagyobb klasszikust kihagytad. De nem segítek, gondolkozz csak!

Shawher 2020.10.05. 21:58:26

Deep Purple: Child in Time >>>>It's a Beautiful Day: Bombay Calling az eredeti verzió. Ez a top 3-ba kellett volna

Shawher 2020.10.05. 22:02:14

Behind Blue Eyes: Először The Who, aztán Limp Bizkit

Kútmester 2020.10.05. 22:24:32

A legjobb: Depeche Mode-Stripped ---> Rammstein

Giggsy · http://sgtgiggsy.blogspot.hu 2020.10.05. 22:32:53

@Mr.Zoom: Az Alien Ant Farm-ot 26 éve alapították, a banda úgy 18-20 éve volt a csúcson, és a tagjai most egytől egyig negyvenesek (negyven közepe ráadásul, nem is az eleje), te nagyon zseni. A Smooth Criminal feldolgozásuk konkrétan 21 éves. Szóval akkor áruld már el kérlek, hogy az mitől "10 éves hülyegyerekeknek" szól. Nagyon tudna érdekelni. Csak mert hát ugyebár nemhogy nem tinik most, akik annak idején tomboltak rá bulikon, de még csak nem is huszonévesek, hanem harminc közepétől fölfelé... Konkrétan a "10 éves hülyegyerekek" szüleiről beszélünk most.
A dal maga többszörös platinalemezes, több országban is top-10 volt, és a mai napig nagyjából minden rockfeldolgozásokról szóló listán megemlítik. Szóval az lehet, hogy NEKED személy szerint nem jött be, de attól még igenis meghatározó feldolgozás. És nem, nem a tízéveseknek.

Na de persze miért is várnék más viselkedést egy sznob fasztól, aki szemmel láthatóan elkézelni sem tudja, hogy a 90-es évek közepe óta is létezik rockzene.

G.Tibor 2020.10.06. 07:58:34

Nem tudom, hogy ez belefér-e a posztíró kifinomult ízlésébe:

Ugly Kid Joe - Cat's In The Cradle

Mr.Zoom 2020.10.06. 08:29:33

Nem voltam sértő @G.Tibor. A maga idejében ezt a dalt tizenéveseknek szánták, a videóból pedig kiderül, hogy a nem túl igényeseknek. Giggsy véleménye elfogadható, de nem osztom, sőt kinevetem. Az pedig, hogy listám nótái mára feledésbe merültek éppen annak jogosságát igazolja, mivel ezek jó része rocktörténelmi klasszikus. Onnan indultam, hogy a feldolgozás jobb legyen mint az eredeti, és valódi átdolgozás legyen. Nem értem, miért kommentelnek ide semmilyen kreativitást nem igénylő átiratokat? Nyilván a modernebb stúdióban felvett anyag jobban szól (Metallica-Whiskey..) de nem feltétlenül jobb. @Shawher -Bombay Calling-Child In Time a rocktörténelem nyúlásai toplistán szerepel. S végül Billy Jean- messze a legjobb feldolgozása a dalnak Chris Cornell átirata.

RTB 2020.10.06. 08:53:38

Bless those: eredetileg egy 1993-as Little Annie dal, majd a Living Colour feldolgozta a 2007-es lemezén
az eredetit és a feldolgozást sem ismeri szinte senki

konrada 2020.10.06. 09:12:49

...azért valamelyik Guns N' Roses féle feldolgozásnak azért illett volna beférnie...

RTB 2020.10.06. 09:38:07

@konrada: pl sympathy for the devil
ezt a dalt a tátrai band is feldolgozta magyar szöveggel, ami kicsit nevetséges lett:)

konrada 2020.10.06. 09:55:51

@RTB:
Félreértettél. Nem a GNR dal feldolgozásáról írtam, hanem arról amit ők dolgoztak fel, mint például Dylantól a Knockin' on Heaven's Door-t..

G.Tibor 2020.10.06. 11:21:47

@Mr.Zoom: Mint a legtöbb vita az ízlésről, ez is felesleges.

RTB 2020.10.06. 11:59:54

@konrada:
őő
ez komoly?
A Sympathy for devil egy Rolling Stones szám, amelyet feldolgozott a GnR. Ebből lett a "V mint Vendetta" c film zenéje

Gukker 2020.10.06. 12:16:29

The White Stripes - Death Letter (Son House)

David Bowman 2020.10.06. 12:48:57

The Green Manilishi? Hey Joe?

mojoking77 2020.10.06. 12:51:42

@Mr.Zoom: "Nem voltam sértő @G.Tibor". Max nem SZERETTÉL volna sértő lenni. Tied a bejegyzés, azt teszel vele amit szeretnél, de sajnos igenis sértő és lekezelő voltál.
Amúgy, hogy a témánál maradjak, +1 a Whisky in the jar-nak, az utóbbi időben nagyobb eséllyel játszották, mint az Am I evil? vagy a Last caress / Green hell-t, ami még jobb is mint az első (tudom hogy két különböző dal de mindig egyben tolták anno)

G.Tibor 2020.10.06. 16:30:14

@David Bowman:
Végre valakinek leesett. Bár eredetileg népdal, de a címben támasztott követelményeknek talán megfelel. Rengetegen hozzányúltak, a mindenki által ismert Animals-féle talán a legnépszerűbb.

GépBalta 2020.10.06. 17:33:59

Az Anthraxtól a Got the time mellett az Antisocial is remek feldolgozás, vagy talán még jobb is, mert a Got the time-nak az eredetije egy idő után csak szembejött volna velem az Anthrax nélkül is, de egy felénk alig ismert 80-as évek beli francia zenekar francia nyelvű száma sosem, pedig nagyon jó. Tavaly el is játszották mindkettőt a Papplaciban. Mondjuk játsszhattak volna több sajátot is inkább.
Ezen kívül még a CCR "I put a spell on you" feldolgozása tetszik, meg hogy hazait is említsek, az Oriástól a Márhívó. :D

gyurma6 2020.10.06. 20:47:06

ebből indult.
www.youtube.com/watch?v=uX_bEDqxHFw&list=RDuX_bEDqxHFw&start_radio=1&t=77

dehát ez alap egy rockot ismerőnek. ( vagy kellene)
Kb 3 óra hosszat tudnám játszani a jobbnál jobb átdolgozásokat ( nem Nagy Feró, és nem Kormorán ,ezek csak másolatok), ebből csak Eric Burdon vagy 2 óra, s van mikor 2 -3 percig nem tudni mi lesz belőle

Giggsy · http://sgtgiggsy.blogspot.hu 2020.10.06. 22:04:17

@Mr.Zoom: "elfogadható, de nem osztom, sőt kinevetem" Jaaaa, de nem vagy sem bunkó, se magaslóról nem beszélsz... Már bocs, de elárulnád, hogy mégis mi teszi a te véleményed legitimebbé ebben a kérdésben, mint mondjuk azon hivatásos rock-metál újságírókét, akik viszont feltették a listájukra a Smooth Criminalt? Őszintén kíváncsi lennék rá, hogy mi teszi a Te véleményedet annyira megkérdőjelezhetetlenné, hogy feljogosítva érezd magad a veled egyet nem értők lehülyézésére.

Azt is kicsit érdekesnek érzem, hogy az Alien Ant Farm hülyegyerekeknek szólt, de az RHCP, meg Gun amik pontosan ugyanazt a réteget célozták, azok neeem. Tényleg érdekelne, hogy a Gun Word Up feldolgozása (ami egyébként vitán felül jó, nekem is tetszik) mitől felnőttesebb, érettebb, mint az Alien Ant Farm Smooth Criminalje. Ha már egyszer olyan rohadt nagy szakértő vagy, muszáj, hogy alá tudd ezt támasztani észérvekkel.

"Az pedig, hogy listám nótái mára feledésbe merültek éppen annak jogosságát igazolja, mivel ezek jó része rocktörténelmi klasszikus." A rocktörténelmi klasszikusok pont hogy nem szoktak feledésbe merülni. Vagy úgy általában véve akármilyen klasszikus. Pont az teszi őket törtélmi klasszikussá, hogy megkerülhetetlenek, amit jóval későbbi korosztályok is ismernek. Ehhez képest jösz itt például a Coronerrel meg Armored Saints-szel, amikre ma már a kutya sem emlékszik, és hozol egy When The Levee Breakset, amit szerintem a nagyon vérmes Led Zeppelin rajongókon kívül nem ismer senki. Közben pedig kihagyod minden idők egyik legtöbbet játszott rockfeldolgozását (a Smooth Criminal) sőt, lehülyézed azokat, akiknek tetszik. Kihagysz egy olyan zseniális feldolgozást, mint a Disturbed Sound of Silence-e. Kihagysz egy Knocking on Heavens Doort. Egy Marilyn Manson féle Sweet Dreamset. Említés szintjén sem hozol fel semmit a 2000-es évekből, pedig most is van egy rakás nagyonis igényes rock és metál zenekar. De ja, se lekezelő nem vagy, se sznob.

"Onnan indultam, hogy a feldolgozás jobb legyen mint az eredeti, és valódi átdolgozás legyen." Már ez is erősen vitatható sok esetben. Az egy dolog, hogy valami jó átdolgozás, de hogy jobb, mint az eredeti? Az már ízlés kérdése. Azért itt konkrétan egy Bob Dylan, meg David Bowie számot is felhozol, mint aminél egyértelműen jobb a feldolgozás... Az All Along The Watchtower mindkét verzióban nagyon ismert, és kizárólag zenei hovatartozástól függ, hogy kinek melyik ugrik be előbb. A Man Who Sold the World esetében pedig igazából szerintem kevesen vannak, akik nem Bowiera gondolnak, hanem a Nirvanara a cím hallatán.

"Nem értem, miért kommentelnek ide semmilyen kreativitást nem igénylő átiratokat?" És megint visszakanyarodtunk arra, hogy ami neked nem tetszik, az szar. Az ehhez hasonló "minden idők x legjobb valamilye" listák mindig szülnek egyet nem értéseket, de ezek normális emberek között kimerülnek abban, hogy "ennek rajta kellett volna lennie, annak meg nem". És rajtad kívül ilyesmiket is kommenteltek ide az emberek, te voltál az egyedüli, aki lehülyézett másokat, akik nem értettek egyet veled, aztán meg értetlenül álltál előtte, hogy mégis miért gondolnak téged faszparasztnak.

G.Tibor 2020.10.07. 10:57:26

Ez inkább csak érdekesség, de üde színfoltja a feldolgozásoknak:

youtu.be/DlwDAx3Iii4

ekat 2020.10.07. 15:54:28

Felvetés:
Disturbed: The sound of silence